logo

Nóták

    Muzsikás / Nem arról hajnallik, amerről hajnallott

    1. rabnóta

    nem arról hajnallik amerről hajnallott
    magam sorsa felől szomorú hírt hallok
    
    nem arról hajnallik amerről hajnallott
    jöttek a zsandárok mondták hogy rab vagyok
    
    nem arról hajnallik amerről hajnallott
    eljöttek elvittek mondták hogy rab vagyok
    
    kivetették reám az elfogató hálót
    úgy elfogtak engem mint egy utonállót
    
    vittek a törvénybe huszonnégyen ülnek
    mind a huszonnégyen rólam törvényt tesznek
    
    kinek tegyek panaszt istenem nem tudom
    hol tehetek panaszt köztük ki gyámolom
    
    megverték a dobot a hegyek tetején
    rám verték a vasat a tömlöc fenekén
    
    kinek tegyek panaszt istenem nem tudom
    hol tehetek panaszt köztük ki gyámolom
    
    hol tehetek panaszt istenem nem tudom
    kinek tegyek panaszt köztük ki gyámolom
    

    2. eddig vendég

    eddig vendég jól mulattál
    ha persze még elindulnál! indulhatnál!
    szaladj gazda kapjál botra
    a vendéget indítsd útra!
    
    ettél ittál jól mulattál
    ördög vigyen indulhatnál!
    szaladj gazda kapjál botra
    a vendéget indítsd útra!
    

    3. azt gondoltam eső esik

    azt gondoltam eső esik
    pedig a szemem könnyezik
    az én szemem sűrű felhő
    s onnat ver engem az eső
    
    gyere rózsám béküljünk meg
    mi egymásnak engedjünk meg
    mindig voltak kik így jártak
    mind megengedtek egymásnak
    
    nyújtsad kezed bár egy felet
    bár még egy szót szóljak veled
    nyújtsad kezed keresztesen
    búcsúzzunk el örökösen!
    
    úgy fáj az én gyönge szívem
    nem tom tied fáj-e vagy nem
    fáj es annak mit tudsz tenni
    mikor ennek így kell lenni
    s ha a tied úgy tud fájni
    sohasem tudunk megválni
    

    4. hidegen fújnak a szelek

    (ördöngösfüzes, mezőség)

    hidegen fújnak a szelek
    azok nem jót jelentenek
    
    szabad élet szabad madár
    jaj de szép ki szabadon jár
    
    járnék én is ha járhatnék
    ha magammal szabad lennék
    
    nem vagyok magammal szabad
    kezemen lábamon lakat
    
    hidegen fújnak a szelek
    azok nem jót jelentenek
    

    5. bújdosódal

    fordulj kedves lovam napszentület felé
    úgyse jövünk többet soha visszafelé
    messze földre megyek elbujdosom innen
    szép szülőhazámat nem látom meg többet
    
    fúdd el jó szél fúdd el hosszú útnak porát
    hosszú útnak porát fakó lovam nyomát
    jó ló volt a fakó jó a viselete
    áldja meg az isten aki fölnevelte!
    
    az idegen földön olyan beteg vagyok
    szomszédim házáig alig elámbolygok
    szomszédim azt mondják talán meg is halok
    én is azt gondolom meg nem is maradok
    
    idegen városba idegen emberek
    járok az utcákon senkit sem ismerek
    szólanék hozzájuk de ők nem értenek
    ezen az én szívem de nagyon kesereg
    
    fordulj kedves lovam napszentület felé
    úgyse jövünk többet soha visszafelé
    messze földre megyek elbujdosom innen
    szép szülőhazámat nem látom meg többet
    

    6. repülj madár repülj

    repülj madár repülj
    menaságra repülj
    édes galambomnak
    gyenge vállára ülj!
    
    vidd el madár vidd el
    levelemet vidd el
    apámnak s anyámnak
    jegybéli mátkámnak
    
    ha kérdik hogy vagyok
    mondjad hogy rab vagyok:
    szerelemtömlöcben
    térdig vasban vagyok
    
    rab vagy rózsám rab vagy
    én meg beteg vagyok
    mikor eljössz hozzám
    akkor meggyógyulok
    
    repülj madár repülj
    menaságra repülj
    édes galambomnak
    gyenge vállára ülj!
    
    s ha kérdik hogy vagyok
    mondjad hogy rab vagyok:
    szerelemtömlöcben
    térdig vasban vagyok
    

    7. régen volt soká lesz

    régen volt soká lesz
    mikor az a nap lesz
    hogy galambom karja
    két vállam takarja
    
    régen volt vágyásom
    igaz szeretőre
    megadta az isten
    el kell válnom tőle
    
    rózsavirág voltam
    de már elhervadtam
    elhagyott galambom
    árvája maradtam
    
    régen volt soká lesz
    mikor az a nap lesz
    hogy galambom karja
    két vállam takarja
    

    8. szerelem szerelem

    szerelem szerelem
    átkozott gyötrelem
    mért nem virágoztál
    minden fa tetejen
    
    minden fa tetején
    diófa levelén
    hogy szakisztott volna
    minden leány s legény
    
    mer én is szakisztottam
    s el is szalasztottam
    én is szakisztottam
    s el is szalasztottam
    
    ejde még szakisztanék
    ha jóra találnék
    ha jóra ha szépre 
    régi szeretőmre
    
    s a régi szeretőmér
    mit nem cselekednék
    tengerből a vizet
    kanállal lemerném
    
    s a tenger fenekéről
    apró gyöngyöt szednék
    s a régi szeretőmnek
    gyöngykoszorút kötnék
    

    9. én csak azt csodálom

    én csak azt csodálom
    meg nem hal bújába
    ki az ő édesét
    gyakran nem láthatja
    
    lám én az enyémet
    csak máma nem láttam
    mégis az én szívem
    majd meghal bújában
    
    bújába nem másért
    csak a szerelemért
    csak a szerelemért
    szerelem kedviért
    
    elvágtam az ujjam
    holtig foly a vérem
    messze van édesem
    ki bekösse nékem
    
    messze van édesem
    ki bekösse nékem
    messze van édesem
    más ember kedvire
    
    elvágtam az ujjam
    holtig foly a vérem
    messze van édesem
    ki bekösse nékem
    
    messze van édesem
    más ember kedvire
    messze van édesem
    más néz a szemibe
    

    10. elment a madárka

    elment a madárka
    üres a kalitka
    s azt üzente vissza
    visszajő tavaszra
    s azt üzente vissza
    visszajő tavaszra
    
    s ha tavaszra nem jő
    búzapirulásra
    s ha még akkor sem jő
    szőlőlágyulásra
    s ha még akkor sem jő
    tudd meg sohasem jő