MÉTA / Bétöltse szívedet...

2. elment a madárka

(kalotaszeg)

elment a madárka üres a kalitka
azt üzente vissza visszajő tavaszra

ha tavaszra nem jő búzapirulásra
ha akkorra sem jő szőlőlágyulásra
ha még akkor sem jő tudd meg sohasem jő

4. bánat

(almásmálom)

túl a vízen van egy malom
bánatot őrölnek azon
akinek van egy bánatja
odaviszi odaviszi lejáratja

nékem is van egy bánatom
nékem is van egy bánatom
odaviszem lejáratom
odaviszem odaviszem lejáratom

utca utca bánat utca
bánatkőből van kirakva
az én babám kirakatta
hogy én sírva hogy én sírva járjak rajta

víg voltam én víg ezelőtt
míg babám járt a kapum előtt
de mióta nem járogat
megöl engem megöl engem a búbánat

megéled még azt az időt
sírva mész el kapum előtt
megöleled kapum fáját
úgy siratod úgy siratod a gazdáját

6. jánosoknak

(szatmár)

eljöttek a múzsák neved tiszteletére - ére
éljen a jános is kedvére - kedvére

kedvére mulasson alig várja köszöntse - öntse
öntse a szívedet bétöltse - bétöltse

bétöltse szívedet anyai áldásokkal - sokkal
sokkal koronázzon sok jókkal - sok jókkal

9. gyöngyömnek

megérett a kökény

megérett a kökény megérett a kökény
te vagy a kutya nem én
szemedről látom én a szádról látom én
te vagy a kutya nem én

megérett a kökény megérett a kökény
te vagy a kutya nem én
látom a szemedről a szemöldöködről
te vagy a kutya nem én

hopp itt a tisztán

hopp itt a tisztán a padlódeszkán
nem leszek többet nyoszolyóleány
ha leszek leszek menyasszony leszek
vőlegényemnek koszorút kötök

arra alá a balaton végén

arra alá a balaton végén
kinyílott a tulipán a kalapom szélén
egy-két szál három szál
csalfa voltál rózsám megcsaltál

ej de te már nyoszolyólány sosem lehetsz

ej de te már nyoszolyólány sosem lehetsz
gyöngykoszorút a fejedre már nem tehetsz
lehetsz nyoszolyóasszony
csinálhatsz lányból asszonyt valahára
hej te kedves göndör hajam hová lötté
talán bizony a konty alá tekerödtél
oda tekerödtem én
ki se tekerödök én soha többé

megkötötték nékem a koszorút

megkötötték nékem a koszorút
ága-bogaja nyakamba borult
köttek bele szép zöld rozmaringot
közepibe csokros búbánatot

hajnalodik a kismenyecske kiállott a kapuba

hajnalodik a kismenyecske kiállott a kapuba
arra jön a régi szeretője megállítja egy szóra
reggelig nem maradhatok leánykérőbe kell menni
akkor kezdett a kismenyecske sűrű könnye hullani

adj el anyám adj el

adj el anyám adj el mer itt hagylak
ne hagyj itten lányom férjhez adlak

ej hadd hallom hogy kinek ád ke'
ej hadd hallom hogy kinek ád ke'
odaadlak lányom egy gulyásnak
odaadlak lányom egy gulyásnak
ej nem kell nékem az a gulyás
ej az a zsíros bő tarisznyás

gyöngyöm gyöngyöm

gyöngyöm gyöngyöm gyöngyömnek száz forint az ára
kéret engem egy juhász hogy menjek hozzája
ej anyám a juhász az a cifra tarisznyás
elmegyek nem megyek nem megyek hozzája

gyöngyöm gyöngyöm gyöngyömnek száz forint az ára
kéret engem egy kanász hogy menjek hozzája
ej anyám a kanász botjával hadonász
elmegyek nem megyek nem megyek hozzája

gyöngyöm gyöngyöm gyöngyömnek száz forint az ára
kéret engem egy juhász hogy menjek hozzája
ej anyám a juhász az a cifra tarisznyás
elmegyek nem megyek nem megyek hozzája

gyöngyöm gyöngyöm gyöngyömnek száz forint az ára
kéret engem egy kocsis hogy menjek hozzája
ej anyám a kocsis a búcsúra kocsin visz
elmegyek elmegyek elmegyek hozzája

10. haza is kéne már menni

haza is kéne már menni
vajon mit fognak gondolni
sötét az ég alja babám kísérj el haza
megszolgálom én azt valaha

az erdei kis pacsirta
mind a két szemét kisírta
sírok én magam is sír az én galambom is
lehajlik értem még az ág is

valamennyi gácsér ruca
mind kunkorú annak tolla
valamennyi magyar lány piros pántlika haján
szeret is az engem igazán

haza is kéne már menni
vajon mit fognak gondolni
sötét az ég alja babám kísérj el haza
megszolgálom én azt valaha

szaszi@szepi.hu