Szerényi Béla--Kóta Judit / Túl a Tiszán

1. igyál betyár

igyál betyár múlik a nyár
úgysem soká betyárkodsz már
lehullik a nyárfalevél
hová lett a betyárlegény

bort iszik az úton járó
akár szegény akár báró
ha olyan is mint a napfény
ha pénze nincs szegény legény

iszom iszom a csárdában
míg egy lovam van a hámban
ha a lovamat megiszom
nincsen avval semmi gondom

elittam én mindenemet
ökröm lovam szekeremet
ekém vasát csoroszlyáját
háromágú vasvelláját

2. megkötötték nékem

megkötötték nékem a gyöngykoszorút
ága-boga két vállamra leborult
de nem ibolyábul de nem vilojábul
hanem búbúl bánatbúl

kinek nincsen szeretője babája
menjen ki a zölderdőbe bújába
s írja föl a fára falevél sorára
hogy nincs néki babája

4. az olájok

mindennek van szeretője csak énnékem nincsen
kinek kettő kinek három nekem meg egy sincsen
ha az isten egyet adna hej de megbecsülném
kezét lábát összekötném a füstre föltenném

az oláhok az oláhok facipőbe járnak
azok élik világukat akik ketten hálnak
lám én szegény kocsislegény csak egyedül hálok
akármerre tapogatok csak falat találok

6. túl a tiszán

túl a tiszán átokházán születtem
anyám se volt mégis fölnevelődtem
úgy nőttem fel mint erdőben a gomba
volt szeretőm már nyolcéves koromba

túl a tiszán van egy kopár legelő
közepébe van egy gyászos temető
arra járok arra hajtom gulyámat
fölkeresem az én régi babámat

cigány cigány mért vagy cigány

cigány cigány mért vagy cigány
mért jársz a magyar lány után
azért járok én azután
szebb a magyar mint a cigány

igyunk egyet nagyot hosszút
a jó lónak nincsen rossz út
de a rossznak télbe-nyárba
mindig lötyög az istrángja

7. ritka kertben

ó én édes kismadár mire vetemedtem
mikor a zöld erdőben szemet szedegettem
tőrbe estek lábaim oda szabadságim
kötve vagynak szárnyaim oda vigasságim

zöld vályúból itatnak de nem a mezőben
cukorral is etetnek de nem az erdőben
bodzafának gyöngyei sokkal szebbek voltak
s a patakok vizei jaj de szépen folytak

már énnékem különös szoba van készítve
eledelem cukorral vagyon elegyítve
csendesebb volt a lakás jut eszembe fészkem
százezerte jobb vala én mezei étkem

ritka kertben találsz télben kinyílt virágot

ritka kertben találsz télben kinyílt virágot
vagy zöldellő kedves kellő pálmafa ágot
de ó mely nagy szerencse bár akárki tekintse
nállam maradt istenemnek egy drága kincse

az hazámtúl az utcámtúl alig sétáltam
kertet frisset és ékeset mindjárt találtam
melyből rózsaszálomat zöldellő virágomat
leszakasztám élem véle friss világomat

őszi szélben hideg télben kinyílt virágok
elhervadnak elszáradnak minden zöld ágok
de ki ezt feltalálja életének pálmája
télen nyárban megzöldüllik a nyoszolyája

10. adjon isten rózsám

adjon isten rózsám csendes jó éjszakát
a holnapi napra boldog felvirradást

veled nem szólhatok azér isten hozzád
veled nem szólhatok azér isten hozzád

cédrusfa rozmaring nem árt annak a dér
köszönöm angyalom hogy eddig szerettél