Vajdaszentivány / tábor

csujogatások

(vajdaszentivány)

rúgd ki lábam rúgd ki most
édes borom segélj most

édes vót az anyám teje
keserű a prófont bele

aló lábam kanyarodj
hargasinam le ne rogyj

csukros szegfű havadi
szeret ingem valaki
de ne kérdje akárki
titkos az a valaki

mennyi leán mind szeretöm
olyan az én természetöm

sárga murok ződ ugorka
szökjünk mint a kecskebéka

a szeretőm aranyalma
se nem szőke se nem barna
nincs hat ökröm csak kettő
ingöm úgyis szeret ő

ezt a leánt elkíséröm
mához egy hét meg is kéröm

ó te kicsi kontytalan
mé vagy olyan csintalan

ez a kicsi szögelet
megér sok más ezöret

a leánka szótalan
tejes kása sótalan

éfjak vagyunk s nem tehetjük
hogy a leánt ne szeressük

nem tűrök több buszuságot
tovébb rúgom a világot

a kalapom férevágom
kikapok én a világon

hozd el isten szombat estét
a vasárnapot es esmét
e két napon gyöngy életem
a rózsámmal vígon élem

ucu lábam ne hibázz
ha nem deckás es a ház

fére tőlem búbánat
búzát vágok nem nádat

tizenhárom récetojás
enyém vagy te küs rokolyás

háromszéken gelencén
nekem es van egy récém

adj egy kicsi tágasságot
hogy csináljak bolondságot

fényes csizma pantaló
beleugrék egy nagy ló
kákatermő sáros patak
hidd meg rózsám hogy elhagylak

ördög vigye a vendéget
másnak vettem feleséget

ha elmenyek az erdőre
más fekszik a lepedőre

kapud előtt mély árok
többet hezzád nem járok

húzd ki cigán ne csak félig
ne csípd-harapd el a végit

édes kicsi kerekem
fordulj egyet előttem

ne haragudj ne ne ne
me pogácsa me me me

rezes villa rezes kés
jöszte kéncsem táncolj tés

ne nézz rózsám a szemembe
meghalok szégylletembe

ez az enyém ezt nem hagyom
aki kéri megalkuszom

nosza rajta legények
én is nektek segittek

teremtette küs barnája
be sok csókot hinték rája
kit káromra kit hasznomra
kit más ember buszujára

iccu kicsi lóg a csicsi
nekünk es kell egy-egy kicsi

nem aludtam csak egy szikrát
eljádzottam az éccakát

fogdsza meg forgasd meg
téringesd meg lógasd meg

túr a disznó túr a mocsárszélen

(vajdaszentivány)

túr a disznó túr a mocsárszélen
tartottam szeretőt de már régen
ha tartottam megszenvedtem érte
cudar világ ne hányd a szememre

még azt mondják ne tartsak szeretőt
jön a muszka ássa a temetőt
ássa meg a jó édesanyjának
nem annak a besorozott regrutának

vadkörtefa fehéret virágzik
kispej lovam alatta cicázik
cicázz lovam cicázz utoljára
rajtad [véled] megyek dél-erdélyországba

kiskalapomat felakasztom a szegre

(lassú csárdás -- vajdaszentivány)

kiskalapomat felakasztom a szegre
gyáva legény kinek nincs szeretője
gyáva legény kinek kettő hej de három nincs
nem is szép legény kinek göndör haja nincs

édes jó anyám nem írok több levelet
szilaj csikó rúgta meg a jobb kezem
fájdalmasan kilátszik a csikó rúgása
sír a jó anyám hallszik a zokogása

nyílnak nyílnak a mezei virágok

(csárdás -- vajdaszentivány)

nyílnak nyílnak a mezei virágok
férjhez mentek előlem a szép lányok
nem is marad a számomra még egy se
kit a szívem az árva szívem szeressen

szépen szólnak a mezei pacsirták
szomorúan sírnak az édesanyák
szomorú édesanyák ne sírjatok
megvígasztal a leszerlő fiatok

októberbe mikor megy a legény katonának

(vajdaszentivány)

októberbe mikor megy a legény katonának
azt kéri a lánytól [azt mondja a lánynak] kísérj ki az állomásra
nem kísérlek babám lehullott a gyöngyharmat a földre
sáros lesz a cipőm megver édesanyám érte

októberbe mikor megy a legény katonának
azt kéri a lánytól [azt mondja a lánynak] szíved oda ne add másnak
mer az én szívem a tiéddel van összekötve-zárva
míg katona leszek a szíved oda ne add másnak
[három évig amíg oda leszek katonának]

felmásztam a kemencére

(vajdaszentivány)

felmásztam a kemencére
leégett a szoknyám széle
a széle a széle a szoknyám széle
megver édesanyám érte

meg akartam házasodni
galambot akartam fogni
galamb helyett varjút [csókát] fogtam
bánom hogy megházasodtam

ki az urát nem szereti
sárgarépát főzzön neki
jól megsózza paprikázza
hogy a hideg jól kirázza

megyek az úton lefelé
senki se mondja gyere bé
csak egy kislány mondja nékem
gyere bé te szerencsétlen

nyitva van a százados úr ablaka

(vajdaszentivány)

nyitva van a százados úr ablaka
barna kislány sírva sétál alatta
állj meg kislány barna kislány egy szóra
én leszek a szíved vigasztalója

nem állok meg a százados úr szavára
nem leszek én a százados úr babája
van már nékem a századjában egy közlegény
kit nem adnék a százados úr magáért

a közlegény elesik a csatában
ki borul a barna kislány vállára
ha elesik szálljon áldás a porára
úgy sem leszek a százados úr babája

barna kislány mit viszel a kosárba
orvosságot viszek én a csatába
ellőtték a babámnak a jobb karját
bal karjával öleli a babáját

érik a ropogós cseresznye

(vajdaszentivány)

érik a ropogós cseresznye
kérik a lovamat cserébe
én a lovamat cserébe senkinek sem adom
avval megyek a harctérre csárdás kisanyalom
így akar úgy akar nem akar szeretni a galambom

érik a ropogós cseresznye
kérik a szívemet cserébe
én a szívemet cserébe senkinek sem adom
hazamegyek ölelem a csárdás kisanyalom
így akar úgy akar így akar szeretni a galambom

érik a ropogós cseresznye
kérik a fegyverem cserébe
én a fegyverem cserébe senkinek sem adom
avval vesszük vissza erdélyt csárdás kisangyalom
így akar úgy akar nem akar szeretni a galambom

kedves édesanyám hogy esik ez magának

(vajdaszentivány)

kedves édesanyám hogy esik ez magának
legkisebbik fiát viszik el katonának
reggel nyolc órakor rövid szárú kis bakancsát pucolja de vikszolja
este a vaságyon a babáját siratja

fütyül a masina viszi a regrutákat
sír a kisangyalom majd megöli a bánat
ne sírj kisangyalom csak te légy az igaz szívű szeretőm de szeretőm
majd megsegít minket a jóságos teremtő

befogom a lovam

(vajdaszentivány)

befogom a lovam befogom a lovam festett kis kocsimba
elviszem a búzám elviszem a búzám a szentiványi gőzmalomba
megkérem a lisztes molnárt őrölje meg a búzámat
így is más öleli úgyis más öleli odahaza a babámat

fekete zsindelyes fekete zsindelyes a szentiványi bíró háza
sírva sétál abban sírva sétál abban a szentiványi bíró lánya
minden lánynak van babája kivel mulat a csárdába
sej csak az enyém az a barna legény benn marad a kaszárnyába

szentiványi sudár torony

(vajdaszentivány)

szentiványi sudár torony jaj de messzire ellátszik
közepébe a négy sarkába négy szál rozmaring virágzik
egyik hajlik a vállamra másik a babáméra
lehajtom a bús fejemet rózsám ölelő két karjába

este van már késő este kilencet ütött az óra
az én csárdás kisangyalom mégsem jött el a fonóba
vagy haragszik vagy beteg vagy talán nem is szeret
így hát kedves kisangyalom tiltva vagyok én tetőled

tele van a kiskalapom virággal

(vajdaszentivány)

tele van a tele van a tele van a kiskalapom virággal
tele van a szívem szomorúsággal
hazafelé leteszem a bánatot a szívemről
most már nem is tagadom szentiványon lakik az én galambom

nem akar a nem akar a nem akar az ökör[tehén]csorda[gulya] legelni
nem akar a régi babám szeretni
nyújtsd ki babám két ölelő fehér hattyú kezedet
a szíved alá leírom a homlokodra csókolom a nevemet

sztalingrádból jön egy vonat

(vajdaszentivány)

sztalingrádból [szerbiából] jön egy vonat veres kereszt rajta
ablakából kihajol egy sebesült katona
karján kötött fehér kendőt [fátyol] visszafújja a hideg szél
látod csárdás kisangyalom hiába szerettél

de szeretnék egy vasárnap a templomba menni
az én kedves [csárdás] galambomért szépen imádkozni
imádkoznék hogy segélje [segítse] őtet haza a jóisten
ne temessék oroszország átkozott földjébe

szaszi@szepi.hu