(ördöngösfüzes)
nem úgy van most mint volt régen nem az a nap süt az égen nem az a nap nem az a hold ej-haj nem az a hold napom-napom fényes napom süss fel egyszer világoson ne csak mindig homályoson ej-haj világoson
(serény magyaros és kettős, moldva)
szeretem szeretem patak mellett lakni szeretem szeretem patak mellett lakni mert az én édesim oda jár itatni mert az én édesim oda jár itatni hat lovát itassa magát fitogtassa hat lovát itassa magát fitogtassa két piros orcáját vélem csókoltassa s a karcsú derekát ... ringassa
(galga mente)
sej szombat este kinyittam az ablakot onnan néztem a ragyogós csillagot ahány csillag ragyogott az égen sej annyi csóktól maradtam el a héten sej szombat este jöttem én a világra nem fürdetett engemet meg a bába majd megfürdök én a galga vizébe sej nem is ülök csak a babám ölébe
kedves babám nem tudom mi van veled se nem üzensz se nem írsz egy levelet nem jár erre postás kocsi se levél madár se jár oly hidegen fúj a szél kedves babám nem esik már az eső nem te vagy az kit megcsaltam legelőbb letörölöm két orcádról a könnyet vesd rám babám világoskék szemedet
zöld fűre szokott a harmat leszállni ha nem nem szeretsz nem muszáj hozzám járni ha nem szeretsz ne is ülj az ölembe ne kacsingass világoskék szemembe el is válok nem is tartok szeretőt mer a legény nem olyan mint azelőtt mint a nádszál lehajlik a partjára gyáva legény kit elhagy babája
réten réten réten terem a nád azt gondoltam nékem nevelt anyád de már látom hogy nem nékem nevelt barna legény felejtsd el a nevem tanyán tanyán tanyán a lakásom a rózsámat jaj de ritkán látom pedig annak büszke a járása lassan megyen hogy mindenki lássa
ha megunom aranyos életemet felszánttatom virágos kiskertemet belevetem magamat egy rózsának kinek tetszem szakajtson le magának fehér rózsát akartam szakasztani de sötétben nem tudtam rátalálni három legény akar engem szeretni el is akar a csárdába vezetni
bolond volnék ha búsulnék bánkódnék ha az utcán ... ne járnék járok is én egy asszony bánatjára majd megeszi a fene nemsokára búra búra búbánatra születtem anyám se volt mégis fölnevelődtem söveny alatt nőttem fel mint a gomba volt szeretőm tíz esztendős koromba körös-körül borul az ég fölöttem boldogtalan szerelemre születtem sirat engem a csacsogó madár is bánatimtól földre hajlik az ág is
látom rózsám néked mindegy kata aki teelőtted elmegy kata legyen szőke legyen barna megáll a te szemed rajta kata árok parton rakjál tüzet kata forralj nála édes tejet kata szeljél bele zsömlebelet avval kínálj meg engemet kata szeljél bele lágy kenyeret avval kínálj meg engemet kata a bóhási kertek alatt kata de sok utak vannak arra kata minden legény egyet csinál kien a rózsájához jár kata minden legény egyet csinál amin a rózsájához jár kata
hopp subám gallérja túróval van van gombolva szalonnával van bévölve kendnek is jut belőle sárga kolompér leves engem bizony ne nevess mert ha engem nevetöl megtudja a szeretőm hopp kincsem galambom nincsen gatyamadzagom feleségem az éjjel a fogával rágta széjjel
(vajdaság)
a juhászok így élnek úgy élnek ha nem lopnak cserélnek cserélnek eladják a kosokat juhokat isszák a jó citronyos borokat ej te nadrág kis nadrág kis nadrág részeges lesz a gazdád a gazdád ha részeges ha' legyen ha' legyen arra gondja senkinek ne legyen
közel vetem a kenderem a tanyához közeledik a pöndölöd a gatyámhoz a pöndölöd széle a gatyámat érje ihaj-tyuhaj egész éjjel
(búza)
hegyek alján folydogál el a tisza s a szívemet nagy bánat szomorítja s a szívemről ki se hullik a bánat míg a párja nem leszek a rózsámnak ezt a legényt még akkor megszerettem mikor vele legelőszer beszéltem megtetszett a gyönyörű szép szaváért s a homlokára göndörödő hajáért s bíró uram tegyen törvényt ha lehet kit szeretek az az enyém nem lehet zöld erdőbe azt fütyüli a rigó hogy szerelemről nem parancsol a bíró sem a bíró sem a jó édesanyám azé leszek kit szeretek igazán
(szatmár)
édesanya tébe vajba neveli a fiát be se tőti de a húsz évet katonának híják kilenc orvos de vizitálja tizedik az anyja mindig csak azt sírja-ríja katona a fia édesanya levelet ír katona fiának gyere haza de édes fiam halálom napjára az ezredes de visszaírta ne várja a fiát a nyíregyházi kaszárnyába nyergeli a lovát
nyíregyházi kaszárnya de magos a teteje ráhajlott a fügefának levele cserebogár csípd le annak levelét le ne törje sejehaj a rezes csákóm tetejét nyíregyházi kaszárnya sárgára van meszelve három évet én is eltöltök benne de rá van írva a csákóm oldalára hogy három hónap van még hátra ebb'a komisz ruhába
(nyírmihálydi)
van egy nótám van egy botom drága kedves kalapom azért mondom csillagom még egy éjjel mulatok ...
(önsirató, kárásztelek - szilágyság)
jaj istenem istenem istenem jaj de elhagyatott vagyok mindenkitől megvetve nincsen senkim kibe bízzak kihez menjek édes jó istenem ne hagyjál el engemet hiszen akármerre fordulok egyedül vagyok árván maradtam mindenki csak ellenem van senki se vigasztal meg mert árva vagyok úgy elhagyott mindenki nincsen nékem akihez folyamodjak jaj istenem istenem mér tudtál így elhagyni engemet
(kalotaszeg)
engem anyám megátkozott mikor a világra hozott szerencsém ne legyen soha egész ifjúságomba egész ifjúságomba verd meg isten azt a vermet akibe a babám termet verd meg isten azt a szívet ki hányat lát annyit szeret ki hányat lát annyit szeret lám én csak egyet szeretek mégis eleget szenvedek s lám én csak egyet szeretek mégis eleget szenvedek mégis eleget szenvedek
(keserves, hadikfalva - bukovina)
kifelé áll a szekeremnek rúdja isten tudja jóra visz-e vagy rosszra elvisz engem messze földre meghalni hogy ne tudjon senki ott megsiratni édesanyám ha meguntál tartani vigyél ingem a piacra eladni adjál oda a legelső kérőnek ha nem adtál a régi szeretőmnek de szeretnék tölgyfa lenni az erdőben ha valaki tüzet rakna belőlem mert a tölgyfa kék lánggal ég füst nélkül az én szüvem soha nincs bánat nélkül