Faustino Míguez 1831. március 24-én született Spanyolországban, Acebedo
del Ríoban, negyedik s egyben utolsó gyermekként. 1850-ben lép be a
piarista rendbe, s pappá szentelésétől fogva igen imádságos, mélyhitű
emberként ismerte mindenki. Sok éven át komoly piarista munkát végzett,
tanított. A fiatalok keresztény nevelése volt állandó gondja, s amikor
látta, milyen sok lány is van, aki nem kapja meg a kellő intellektuális
és erkölcsi nevelést, fokozatosan ráébredt arra, mi is az a különös
feladat, amelyre Isten hívja: meg kellett alapítania egy olyan piarista
intézményt, amely kimondottan a lányok, elsősorban a szegények és
elhagyottak oktatására és nevelésére törekszik. Az általa alapított
piarista női szerzetesintézmény neve: Az Isteni Pásztornő (vagyis Szűz
Mária) Leányainak Kalazanciusi Intézménye. Már e név is elárulja, hogy
ez a szerzetesintézmény is Kalazanci Szent József pedagógiai
elképzelését kívánja megvalósítani, s hogy égi pártfogójukként nagyon
tisztelik a ,,pásztorként'' segítő, gondoskodó Szűz Máriát. Ezt az új
intézményt X. Piusz pápa 1910-ben hagyta jóvá. Szabályzatukat pedig,
amelyet Faustino atya saját kezűleg írt, XI. Piusz pápa 1922-ben.
Személyiségének egyik jelentős vonása volt a betegekkel való együttérzés, és az állandó igyekezet, hogy a szenvedőkön segítsen. Nagy gyógynövény-szakértő hírében állt, számos gyógykészítmény feltalálása fűződik nevéhez, melyeket még ma is árusítanak. Tudományos érdeklődési köre elsősorban a botanikára, a fiziológiára és a gyógyszertanra terjedt ki. Megvolt az a különleges adottsága, hogy intuitív módon tudott betegségeket felismerni. Személyiségének további jellemzői: törekvés a szent életre; bizalom az isteni gondviselésben; csöndes visszavonulás és személyes imádság; szorgalmas, kitartó munka; a középszerűség teljes elvetése; pontosság és megbízhatóság a kötelességteljesítésben; az Oltáriszentségnek, Jézus Szívének, a segítő Szűz Máriának különös tisztelete. Nagyon szerette a piarista rendet.
Faustino atya 94 évesen 1931-ben halt meg Getaféban, Madrid mellett. 1953-ban kezdték meg a boldoggá avatását. Közbenjárására 1989-ben történt egy csoda, melyet az orvosok nem tudtak természetes okokkal megmagyarázni. Buenos Airesben történt, hogy egy Oszkár nevű fiatal fiú egy súlyos baleset után kómába esett, és állapota válságos volt, az orvosok semmit sem tudtak tenni. Lélegeztető gépre kapcsolták. Két nap múlva egy piarista atya járt bent a kórházban, s nagyon megdöbbentette a fiú fiatalsága és súlyos állapota. Kérte az édesanyját, hogy végezzen egy kilencnapos imádságot Faustino atya közbenjárását kérve. Körülbelül hét nap múltán a fiú hirtelen felébredt, kérte, hadd keljen fel, s azonnal haza is akart menni. Oszkár korábban - a család véleménye szerint - meglehetősen tehetségtelen; szerény képességű gyerek volt; kómás állapota után értelmi képességei is bizonyos fokú javulást mutattak.
1998. október 25-én II. János Pál pápa Rómában boldoggá avatta Faustino Míguez spanyol piarista atyát.
