A Dugonics András Piarista Gimnázium része egy nagy múltú és sokévszázados hagyománnyal rendelkező közösségnek, a Piarista Rendnek. Ezt a szerzetesrendet egy spanyol pap, Kalazanci Szent József (15561648) alapította azzal a céllal, hogy szegény sorsú gyerekeket oktasson. Ezzel nemcsak a szegénységből való kiemelkedés útját nyitotta meg nekik, hanem meggyőződéssel vallotta: "Biztosan várhatjuk egész életük szerencsés alakulását, ha már zsenge koruktól rendszeresen jámborsággal és tudománnyal itatódnak át a gyermekek." A Rend célja ma is az, hogy élő vallásosságra és igényes tudásra vezesse a rábízottakat a rendalapító jelmondata nyomán: Pietas et litteræ.
Kalazancius célja a tanítás volt, mégsem iskolát alapított, hanem szerzetet, s egy szerzetesközösség működési területeként jelölte meg az oktatást. A jámborságot és a tudományokban való jártasság megszerzését ennél szorosabban nem kapcsolhatta volna össze. Kalazancius közösségének tagjai az emberi tudás segítségével akarnak eligazodni a teremtett világban, és vallják: a tudásra való törekvés csak akkor éri el célját, ha Isten műveként, kinyilatkoztatásként szemléli a világot.
Mindebből következik, hogy gimnáziumunk olyan egyházi közösség, amely egy sajátos szellemi munka végzésének, a tanulásnak szenteli magát, és egész életét ennek megfelelően rendezi be.
Iskolánk hatévfolyamos, általános tantervű gimnázium: széles horizontot nyit a szellemi értékek felé. Felsőbb osztályokban ki-ki alaposabban is elmélyedhet valamelyik tudományágban, képességeinek és érdeklődésének megfelelően. Így lehetősége nyílik arra, hogy egyfajta általános műveltséggel a birtokában már érettségi előtt abban az irányban szakosodjék, amelyet felsőfokú szinten is meg akar ismerni. Nem egyetemi előkészítő tehát a gimnázium: az összes emberi érték tiszteletére neveli a diákot; ugyanakkor segíteni akarja az itt tanulókat, hogy már diákéveik során rátaláljanak arra a hivatásra, amely egyéniségüknek megfelel.
A tanulás nem magányos foglalatosság. Személyes kapcsolatokat föltételez, közösségben történik. Végső soron a tanulás közben válik az ember közösségek tagjává, és csak mint közösségek tagja képes tudásra szert tenni.
Tanárnak és diáknak egyaránt feladatokat szab a közösséghez tartozás, méghozzá olyan feladatokat, amelyeket nemcsak a közös munka során látunk meg, hanem előre megnevezhetünk. Jóllehet mindig más és más a mi iskolai közösségünk hiszen egyre újabb tagokkal gyarapszik , mégsem újonnan alakult, hanem egy kiforrott hagyományokkal rendelkező közösségbe, az egyházba, közelebbről a Piarista Rendbe tagozódik. Ennek az egyházi közösségnek a hagyományait követve azaz piarista iskolaként élve bizton remélhetjük, hogy olyan feladatokat állítunk magunk elé, amelyeknek a teljesítésével "szerencsés életpályát futhatunk be" (Kalazancius).