„A Monsignore végül is elhatározta, hogy fog pénzt küldeni, amint a jelenlegi rendes postajárattal küldi is a száz arany scudit, ebből fizessék ki először a mi fr. Pietro fratellonk leánytestvérének a hozományát, és adják hozzá kiegészítésül a föld jövedelméből a 30 scudit a 36 dukáthoz, hogy megvásárolhassák a szomszédos földterületet, és a maradékot fordítsák tégla és mész beszerzésére, hogy megkezdhessék a templom homlokzatának a kiépítését, és azután majd esetről-esetre küldi, ami szükséges, és ha lehetséges, ezen a nyáron végezzék el a három kápolna tetőmunkálatait. Éppen azért, amennyire csak lehetséges, ne halogassa a szükségesek beszerzését, hogy májusban vagy júniusban megkezdhessék a munkálatokat.
„Azt írják nekem Genovából, hogy útnak indult fr. Thomaso da Gorzegno (a gorzegnoi) Róma felé, de nem fr. Luzio kíséretében, akit én ide vártam, hogy jöjjön ide egy kis időre. Ami pedig a sekrestyét illeti és annak felszerelését, minden igyekezettel azon legyen, hogy nagyon rendben legyen minden és tisztán, nemkülönben a képek és a könyvek, és küldünk majd szegfű és árvácska magokat.
„Írja meg nekem, hogy hányan vannak abban a házban, milyen korosak, mi a munkabeosztásuk, hány, miféle iskolások vannak osztályonként, és hogy eredményesen tanulnak-e, és végül minden harmadik hónap végén küldjön nekem jelentést egy egész vagy egy fél ív papíron a bevételekről és a kiadásokról, minden alamizsnáról, adományról, nemcsak a pénzbeliekről, hanem minden más jelentősebb anyagi dologról is. Mondja meg fr. Marc Antonionak, értesítsen engem a kert állapotáról és gondosan nézzan utána, hogy a »Monte delle Grazie« hegy közelében nincs-e valami vízforrás, és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1628. márc. 4.”
„Láttam az ügyhallgató úr levelének a másolatát, aki a mellett a telek mellett foglal állást, amely jól látható Arconi (úr) telkétől, mivelhogy a többinél jóval közelebb van a városhoz, mint ahogyan én is mondtam ezt Atyaságodnak, de sem erről, sem más telekről mindaddig nem tárgyalhatunk, míg csak el nem rendezzük dolgunkat Rosolini úrral, akinek a házát addig nem szabad elhagynunk, amíg ki nem egyezünk vele és én úgy látom, hogy nem is annyira megrongált ház az, ha más házak az elmúlt viharos időkben megszenvedték az időjárást, ez pedig áll rendületlenül, innét is látszik, hogy ott mennyire az egyéni érdek számít. Az Úr világosítsa meg valamennyit, amen.
„Ami pedig fr. Gio. Battistát illeti, nem hiszem, hogy olyan egyhamar betelik az ő mértéke, határidővel kell élni, amit már megkövetel az ilyen hosszantartó makacsság. Gondja legyen arra, hogy az iskolai dolgok jól menjenek, és ezekben a napokban semmi olyast ne csináljanak, ami ellenkezik a szerzetesi fegyelemmel. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor. – Róma, 1628. márc. 5.”
„Megérkeztek a novíciusok egészségben és épségben Nápolyból fr. Gio-val, oda pedig fr. Domenicot küldöm, aki más lesz, mint fr. Gio. Battista, aki néhány nap múlva megkapja majd a behívót tőlem. Ami pedig a telket illeti, mondhatja, hogy mindaddig nem határozunk semmit sem, míg Rosolini úrral meg nem egyezkedtünk, és ha majd kivonulunk az ő házából, akkor majd tárgyalunk az új telket illetőleg, amelyikben majd a legkönnyebben megegyezünk és lehetséges, hogy a vezetőségnek igen csekély költségére, és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1628. márc. 9.
„Oda szállítanak egy hordó 4 scudi és 8 giulio értékű friss tonhalhúst. Fr. Giacomo küldjön nekem két, kisbetűs írásmintát.”
„Megkaptam a Duchesca házunk és iskolánk tervét és alaprajzát, és mindezért hálás vagyok Uraságodnak, aki annyit fáradozik a mi ügyeinkben, amikor annyi más komoly, súlyos elfoglaltsága van. Az Úr jutalmazza meg bőségesen nemcsak a fáradozását, hanem komoly szándékait is, ahogyan pártfogolja a mi intézményünket, ahogyan azt én mindig láttam és reméltem is Uraságodtól, jóindulatától, és arra kérem, hogy amennyiben alkalmasnak golnol arra, hogy valamiben szolgálatára lehetek, rendelkezzék velem bármikor. Az Úr szerencséltesse cselekedeteit az isteni Felség nagyobb dicsőségére, amint én ezt szívből kívánom önnek. – Róma, 1628. márc. 11. – Igen tisztelt Uraságodnak az Úrban legkészségesebb szolgája, Giuseppe della Madre di Dio.”
„Megtettem már az első lépéseket, hogy megszerezzem az ottani, a Duchesca ház temploma számára a kiváltságos oltárt, érdeklődtem annak a Kongregációnak a titkáránál, amelyik elletékes a búcsú-ügyekben, és azt mondotta, hacsak nincs legalább naponként nyolc szentmisse a templomban, akkor nem engedik meg, de akkor is csak egy kardinálisnak az ajánlatára, és a hét nem mindenegyes napjára, hanem csak két vagy három napra, és ha tíz mise volna, akkor miden további nehézség nélkül engedélyeznék, most tehát elsősorban annak nézzünk utána, hogyan tehetnénk eleget annak a feltételnek, hogy naponként nyolc vagy tíz mise legyen a templomunkban, és akkor minden bizonnyal megkapnók a kiváltságot, de addig is legyünk türelemmel, lehetséges, hogy a nagyböjtre majd tudok oda küldeni egy felszentelt rendtársat, nem gyóntathat még, de igen jó lesz az iskolai munkára, várom a legközelebbi postával a híradást arról, hogyan sikerült a negyven órás szentségimádás.
„Küldök a fratellok útján, akik úgy tudom, hogy ma fognak hajóra szállni, egy kis csomag szentképet, és ezzel együtt több mint nyolcvan ív papírt, gondolom, hogy ez néhány napra elég lesz, azonkívül küldök négy változatban kisebb mintákat, nagyon szépek, sokszorosíthatják a nvíciusok nyomtatással, és még azonfelül jónéhány közepas nagyságúakat és nagy méretűeket, mint ahogyan a genovaiaknak is elrendeltem ezt, hogy mindenki önkéntes vállalkozással vegyek ki részét a sokszorosítási munkálatokból. Ami pedig a borügyet illeti, azt hiszem, hogy mivel annak idején nem vásároltunk az ischiai görögtől, nem valami jó bort fogunk itt inni, gondoskodjék tehát arról, hogy olyan bort vásároljon, amelyik megbírja a vizet. És mivelhogy más írnivalóm ninc, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1628. márc. 11.”
„Azon a misézőn kívül, aki a S. Lucia-zárda apácáinak misézik, senki más ne járjon ki ünnepnapon misézni, hacsak igen nagy szükség nincs arra.” – 1628. márc. 14.
„Már napok óta várom az alkalmat, hogy elküldhessem Smetio poetikáját egy növendék számára, de mivelhogy nem volt senki, így nem is tudtam elküldeni, eljött, hogy beszéljen velem, Sig. Sciadoni és én azt mondtam neki, hogy először Sig. Rossolinoval kell az ügyen megtárgyalnunk, és akkor majd lehet arról beszélni, ami időszerűnek látszik, ugyanezt mondtam Ascanio del Re úrnak is, ma délelőtt abban maradtunk az ügyhallgató úrral, hogy egyezkedjék Rosolini úrral.
„Én nagyon örülnék annak, ha Atyaságod a gyóntatás által éppenúgy magához monzaná a növendékeket, mint ahogyan magához vonzza a világiakat, ez lenne előkelőbb szolgálata az Istennek, mivelhogy a dolog úgy áll, hogy a mi intézményünk az iskolás gyermekekért van, és akkor készségesebben engedelmeskedve jönnének az Oratoriumba és más ájtatosságokra, amint remélem, hogy ez így is lesz a jövőben.
„Ami pedig fr. Gio. Battistát illeti, nagyon jól látom, hogy inkább van annak a háznak hátrányára, mint segítségére, amiért is Atyaságod, amint csak lehetséges, a legelső alkalommal küldje hozzám, hogy egy kissé visszatérjen a lelki élet útjára, ha előbb nem, legalább szombaton, hogy vasárnap társa elmehessen oda és ezek után remélem, hogy békességben élnek majd abban a házban, mivelhogy ő nincs ott, aki majd itt egy kis lelkigyakorlatot fog végezni.
„Ami pedig fr. Domenicot illeti, szeretném, ha minden héten írna egy vagy két epigrammát, amelyeket a jókezű fr. Giacomo szépen lemásolva, felfüggeszthetnének az iskola vagy a templom kapujára és olvashatnák annak a szentnek a dícséretét, akinek a napja azon a héten kerül sorra az officiumban, mint ahogyan itt is teszik a mi akadémikusaint, és ne engedje, hogy erőt vegyen rajta a lustaság, mint ahogyan történt ez fr. Luca fratelloval, és kívánatos, hogy így járjon el az melített fr. Domenico, hogy kezdettől fogva jó nevet szerezzen magának, amint azt remélem, hogy meg is teszi, és Atyaságod minderről értesítsen engem, és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1628. márc. 14.”
„Ami pedig a templom titulusát illeti, én azt hiszem, hogy egyszerűen így lesz: Nativitas Beatissimae Virginis, még akkor is, ha az oltárképre oda is kerül más szenteknek az alakja is, és így az egész ügy közmegelégedésre elintéződik, én pedig majd valahol máshol fogom teljesíteni fogadalmamat.
„Ami pedig a Nocerabeliek kérését illeti, a jelen körülmények között nem tudjuk vállalni, de amint elegendő emberünk lesz, teljesíteni fogjuk. Kedvemre való a tervrajz, amit Sig. Aniello Falco küldött, és ha majd elkészül, akkor majd egy kissé kényelmesebb és szerzetesibb lakásuk lesz. Írja meg nekem, hogy mennyire kell elfalazni a templom ablakait azon lakószobák tetőzetének a figyelembevételével, amelyek az iskolatermek fölött vannak, és nem csúfítja-e el a templomot, és majd idővel, ha a Carditi-ház a mienk lesz, akkor lesz végeredményben, igazán megfelelő lakásunk. Rajta leszünk, hogy Aniello úr kápolnája számára megszerezzük a búcsút a májusi Szentkereszt-ünnepre. Ami pedig a kiváltságos oltárt illeti, megpróbáljuk itt megszerezni a Szent Justus és Pastor oltára számára Laura asszonyság és Costanza (herceg-) asszony segítségével vagy pedig Muti kardinális közreműködésével, és azután gondoskodjunk arról, hogy a nyolc mise meglegyen, ami nélkül nem lesz engedély.
„Azonnal küldünk gyógyszert fr. Gio. di S. Stefano fratello részére, és majd valaki mást fogunk oda küldeni az ő helyettesítésére, és még más segítséget is, nem számítva azokat, akik már úton vannak jelenleg. Ami pedig fr. Bartolomeot illeti, ha megjavul, elfelejtem a múltat, de figyelemmel fogom kísérni, még ma este, csütörtökön, átadom a levelet Odoardo úrnak, és úgy gondolom, hogy szombaton a mieinkek közül kettőt áldozópappá szentelnek, kettőt pedig alszerpappá.
„Isten bocsássa meg P. Pietro Andreanak, hogy oly gyors volt a beöltöztetésekben, amikor itt fáradságos előkészítéssel akarjuk őket engedni rálépni az önmegtagadás útjára, amiért is figyelmeztesse a P. Provinciálist, hogy csak megfontoltan járjon el a beöltöztetésben, mert az a hír terjed el róla, és azt nem kétlem, hogy könnyelműen beöltöztet mindenféle embert, főként akiket ajánlanak, akik pedig nem felelnek meg a mi intéményünknek, ahogyan mondotta a kardinális érsek úr ügyhallgatója. Savonában febr. utolsó napjaiban meghalt egy finalei novícius, Bernardo del Sacramento, világi néven Sciaudi, végezzék el érte a szokásos suffragiumokat. Elküldöm a mintákat Narniba, de szerintem igen megfakultak már, és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áltjon meg bennünket. Elfelejtettem elküldeni a hajóval induló fratellok útján a tisztaság alóli felmentést, amiért is most küldöm a postajárattal. – Róma, 1628. márc. 15.”
„Fr. Gio. Battista megkezdte fr. Luca munkakörének a betöltését, engedje az Úr, hogy eredményesen végezhesse. Odarendelem P. Gio. domenicot, hogy idekísérje fr. Giuseppét, akit, úgy hallom, újra elővett a világba való visszatérés kísértése, azon aggódom, hogy majd azt fogja elérni, amit mások is cselekedtek, hogy tönkretették otthonukat. Az Úr világosítsa fel őket, hogy minden tökéletességgel járhassanak az ő szolgálatában. Hamarosan küldök majd egy másik fratellot, hogy segítségére legyen annak a háznak, de az az én érzésem, hogy azt el kell hagynunk nekünk, mivel siettetni fogom a Rosolini-féle ügyet, de úgy látom, hogy nehézségek mutatkoznak. Én szívesen felajánlanám neki nemcsak a telket, amelyet a szomszédságban megvásároltunk, és amennyit költöttünk a házra, hanem még ötven scudit is azonfelül, egyedül csak azért, hogy ki legyen elégítve a mi részünkről, és azt szeretném, ha így tárgyalna vele az én nevemben, és nem úgy, ahogy van. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1628. márc. 18.”
„Nagy örömmel hallom, hogy az iskolai dolgok jól mennek, főként az első, a »prima«, amelytől függ intézményünk jó vagy rossz hírneve, amiért is buzdítsa nevemben P. Diomedét, minden igyekezettel azon legyen, hogy megszerezze annak az iskolának a jó hírnevét, és én itt nem szűnöm meg, hogy imáimban Isten oltalmába ajánljam őt.
„Azt hiszem, megkapták az intézkedést, hogy megkezdhetik a tégla és a mész beszerzését, azért hát ne késlekedjenek a beszerzésekkel, hogy a nyáron megkezdhessék a nagyobb kápolnának és majd a másik kettő homlokzatának a kiépítését. Nagyon örültem volna, ha fr. Luzio idejött volna, megtaníttattam volna a finom esztergályozásra, mert Rómában is mindössze egy valaki van, aki irántam való szeretetből, néhány nap alatt megtanította volna őt erre a finom mesterségre. Úgy tudom, hogy Francesca asszonyság egy igen megfelelő áldoztató-kelyhet vásárolt, és a legelső alkalommal küldi, a damaszanyagok is hamarosan rendelkezésükre állnak, az említett asszonyság hat, jó állapotban levő deszkalapot adott át elküldésre, hogy abból egy jó új ládát készíttessenek. Szeretném, ha fr. Marc Antonio írna néhány sort, hogy mennyire van a dolgokal, különösképpen a kerttel és a Monsignore is örülni fog, ha majd hallja, hogy az ásók jó szolgálatot tesznek. Gondja legyen arra, hogy mindnyájan egyetértők és egységesek legyenek a szent szeretetben, csak így fogják távol tartani a (gonosz) ellenséget a házból. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor. Ami pedig a szülőföldre való kimenetelt illeti, ha nem szükséges, ne menjen, az ön hazája a mennyország, erre kell állandóan készülni, felkészültnek lenni.” – Róma, 1628. márc. 18.”
„A jelenlegi levél kézbesítője a norciai vikárius úr unokaöccse, Nápolyba érkezik, tárgyalnivalója van valami ügyben Mons. Rangone S. Angelo-i püspökkel, Atyaságod szíveskedjék egy kicsit törődni vele, irányítsa és legyen segítségére, hogy sikeresen elintézhesse ügyét, annál inkább is tegye meg, mert hiszen tudja, hogy mennyire le vagyunk kötelezve az említett vikárius úrnak, és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1628. márc. 20.”
„Tudomására hoztam Sig. Odoardonak, hogy Atyaságod kötelessége és óhaja, hogy gondja legyen az elbocsájtók elküldésére, remélem, hogy majd fog válaszolni. Nagyon örülök annak, hogy az építkezésekkel szépen haladnak előre, hogy végül is legyen már ott rendes lakóhelyük, bárcsak így haladna a dolog a Porta Realeban is. Azt hiszem, hogy cserben hagytak bennünket azok, akik kezdetben annyira késznek mutatkoztak, hogy segítségünkre lesznek. Szeretném tudni, hogy mi újabb történt az engedmények ügyében, amelyeket Sanfelice elnök intézett.
„Ami pedig a 40 órás szentségimádást illeti, nagyon örülök annak, hogy olyan nagy ájtatossággal végezték. Mindezideig nem tudtam elmenni a San Pietroba a rossz utak miatt, de remélem, hogy mihelyt alkalmasabb lesz az idő, módomban lesz, hogy elmenjek tárgyalni a kiváltságos oltár ügyében. Ma újra megpróbálják, hogy hajóra szálljanak, négyen vannak, akik már előzőleg is próbálkoztak, és még másik kettő velük együtt, és ez a kettő igen megfelel majd az írási és a számolási iskolában, és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1628. márc. 25.”
„Ami pedig a gyűrűt illeti, fr. Gio. Battista sokaknak megmutatta, és senkisem akar tíz scudinál többet adni érte, ami egy kicsit kevés, (többet) és ha többet szeretnének érte kapni, ezért aztán ha valaki jelentkezik, akinek oda lehet adni ezen az áron, értesítsen.
„Ami pedig a mi dolgainkat illeti, csak az Isten tudja, hogy végül is mit is kellene tennünk, a körmenetet illetőleg pedig nem helyeselhetem, hogy a mieinkek közül valaki azon részt vegyen, ha Atyaságod ott akar lenni, ráhagyom saját belátására. Az ügyhallgató úr részére érkezett levelet azonnal átadtuk. A Narnibeli fr. Giuseppe kedden távozott, ma már nyolc napja annak, hogy anyjánál van, és azt mondotta, hogy nagyon sokat botránkozott a frascatii házon, mert mindig csak a fratellok civakodását kellett látnia. Ha Sciadone úr leltárt akar készíttetni, legyen az igen gondos és pontos.
„A novíciátusban szükség lenne néhány »somarello«-ra is, hogy ideszállíthassuk, Atyaságod nézzen utána, és egyezkedjék meg a tulajdonosokkal úgy, hogy majd a novíciátusban fizetik a hozatalt, és mivelhogy ott kell egy lugast készíttetni az egyik út mentén. És mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1628. márc. 29.
„Fr. Giacomonak majd más alkalommal írok, és küldök neki papírt.”
„Mindnyájan nagy igyekezettel legyenek (rajta) azon, hogy legalább a három kápolna homlokzatának a befalazására elegendő téglát szerezzenek be, és mondja meg fr. Luzionak, számítsa ki, hogy hány tégla fér bele a 32 araszba, mivel ilyen hosszú a nagyobbik kápolna, és ha elég 28, akkor abból beleépítenek 28-at, ((vagy annyit, amennyi belefér, akkor abból kell annyit) és továbbá ebből 28-at építenek be 42 arasz szélességű falba, vagy amennyi szükséges, mert ez a szélessége a kápolnának), vagy amennyi belefér, annyit építenek bele, és továbbá ebből a méretű téglákból építsék fel a 42 arasznyi szélességű falat is, mert ennyi a kápolna szélessége, és mérje meg azt is, hogy a 42 arasznyi falba mennyi tégla kell, ha élével állítják a téglákat, és így megtudja, hogy mennyi tégla kell mindegyik kápolnához külön-külön, és majd nézzen utána, hogy értesíthessen engem afelől, hogy mennyibe kerül ezre Carcareben a római pénzértékben, és ezt a legelső postával jelentse.
„Hasonlóképpen gondoskodjanak a mészről és a faanyagról is, hogy felállíthassák a boltozatot tartó állványt minél előbb. És ami a téglát illeti és ha lehetséges volna, egyharmadát úgy kellene formáltatni, hogy az egyik végén szélesebb legyen, mint a másikon, hogy erősebben álljon az ív fölé építtet homlokzat, amiért is beszéljék meg a téglaégetővel, hogy a gyártási eljárás ugyanaz, semmi mást nem kíván, csak annyit, hogy a forma az egyik végén egy kissé legyen szélesebb, mint a másikon, így mindenesetre a téglák egy kissé nagyobbak lesznek a közönségesnél, és én majd elintézem, hogy a Monsignore egy kissé több pénzt küldjön, amikor majd erre szükség lesz, és írják meg nekem, hogy a honnét való kőmíveseket gondolják a legmegfelelőbbeknek, a nolaiakat, akik nagyon lassan dolgoznak, vagy a mi vidékünkről valókat, de nem hiszem, hogy elmenjenek olyan messzire, mivelhogy Giuseppe mester is Moriconeből való nőt vett feleségül. Köszöntse nevemben Marc Antoniot, akitől két levelet kaptam ezzel a postával, hogy gondozza a rábízott kertet, hadd lássa mindenki, hogy ő dolgozott benne, és hogy munkájának jó emlékét hagyta benne azáltal, hogy idejét jól beosztotta, és ügyesen elrendezte a kertet, és talán fr. Jacintot küldöm segítségére, akinek nagy kedve van az ott dolgozásra.
„Francesca asszonyság elég nagy ciboriumot vásárolt, amelybe igen sok ostya belefér, és hamarosan lesz egy szép tabernákulum is olyan díszítéssel, mintha a legdrágább kövekből készült volna. Imádkozzanak a jótevőkért, és gondjuk legyen arra, hogy az iskolai dolgok jól menjenek. Az Úr áldjon meg bennünket. – Róma, 1628. ápr. 1.”
„Ami azt illeti, hogy két klerikus Szent Benedek ünnepén (templomi) szolgálatra menjen a monachusokhoz, ne legyen szokássá, mondja meg a legközelebbi alkalommal, hogy elöljárói intézkedés tiltja ezt, más templomba se küldjön senkit se az én engedélyem nélkül azoknak a kivételével, akik a S. Luciába járnak misézni, nekünk éppen elég fáradságot jelent a mi feladatainknak a végzése, ami ugyancsak nem csekély dolog, eleget fáradhatunk mi anélkül is, hogy mások templomában vállalnánk kötelezettségeket.
„Ha egyik vagy másik dologban a kiadás meghaladja az egy scudit, akkor tanácsot kell kérni, de ha több dologban együtt jön össze az egy scudit meghaladő beszerzés, akkor ha felül is múlta a kiadás az egy scudit, a beszerzés eszközölhető, csak idővel jelenteni kell azt, hogy az észrevétel megtehető legyen.” – 1628. ápr. 1.
Ami pedig azt illeti, hogy Szent Benedek napján szolgálatot vállaljanak a Monachusoknál, a legközelebbi alkalommal megmondhatják, az elöljárónak az az intézkedése, hogy ne menjenek.” – 1628. ápr. 5.
„Megkaptam a négy giuliot és majd megvásároltatom hat giolio értékben a festékhez szükséges dolgokat, és ezeket úgy küldjük mint sajátunkat. Tegnap más két levelet is kaptam, amelyekre küldeném is a választ, de nincs, aki elvinné, mert az öszvéres, hacsak nem hoznak gyümölcsöt, nem mennek haza sé más Frascatibeliek pedig, ha jönnek is naponként Rómába, minket nem keresnek fel, így aztán nem küldhetjük a választ mindig akkor, amikor mi szeretnők. Nem sokkal ezelőtt mentek Sig. Aristotele ügyében, nem tudom, hogy mit fognak végezni, majd megtudja tőlük Atyaságod. Imádkozunk annak a két személynek a megtéréséért, akiket imáinkba ajánlott. Ami pedig a prior urak jóindulatát illeti, nagyon megköszönöm, de remélem, hogy el tudom intézni magam az Úr segítségével, hogy ne kelljen már ezeknek a jó városi urak annyi viszálykodásaiknak tűztengerében állnunk, és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1628. ápr. 7.”
„A mészről való gondoskodás igen jó lesz, és ha megoltják, annál jobb lesz, és ha nem is építkeznénk ezen a nyáron, nagyon is használható lesz még a másik nyáron is, de el kell földelni. És levelében igen nagy mennyiséget említ, azaz 1600, ezerhatszáz mértéknyit, ha olyanról van szó, mint amilyen a római, egy nagy templomot lehetne belőle építtetni. Ami pedig a téglát illeti, utána kell nézni, hogy egy igen kényelmes megoldást találjanak, és legalább részben szerezzék be, ha erre módot találnak, mindenesetre várom az értesítést, hogy találnak-e olyan mestert, aki hajlandó volna elkészíteni a homlokzatot a saját költségére, mivel ha ilyen jó ajánlat lesz, megnyugtathatom, hogy a Monsignore elfogadja.
„Ami pedig a pénzkészlet őrzését illeti, majd jelezni fogom, hogy mitevők legyenek, megérkezett fr. Thomaso, de nem érkezett meg a hajó, amelyen érkeznie kellett volna Sig. Gio. Maria dolgainak, ha majd megérkeznek, átadjuk neki. Ami pedig az oltárt illeti, nagyon jól csinálták, hogy a meglevő antipendiumok méreteihez megfelelően készült, mivelhogy itt nálunk kettő ugyanarra a méretre készült, gondjuk legyen arra, hogy a három másikat is egy méretre készíttessék, hogy ugyanazok az antipendiumok szolgálhassanak, használhatók legyenek az összes oltárokra és itt Francesca asszony ad bőségesen vásznat, hogy legalább mindegyik oltár kapjon három antipendiumot, ha nem többet, szeretném tudni azt is, hogy a főoltár vagy a főkápolna oltára egészen a fal mellett van-e, amely szemben van a templommal, vagy attól egy kissé távolabb van, kiesik- e attól, mivelhogy az első elhelyezést jobbnak, megfelelőbbnek találom, amiért is minderről értesítsenek engem, és mivelhogy más írnivalóm nincs, mindnyájuk számára kérem az Úrtól az ő szent áldását. – Róma, 1628. ápr. 7.”
„Átadtuk a házassági felmentést kérelmező iratot az illetékeseknek, remélhetőleg, hamarosan megkapják Sig. Banieltől az átvételi vevényt. Fr. Arcangelonak újra figyelmébe ajánlottam, hogy sürgesse Sig. Odoardonál az elbocsájtó levelet, de annyi az elfoglaltsága, hogy nagy üggyel-bajjal, csak az ebédidőben lehet otthon találni, azt is mondtam neki, hogy Sig. Flavio útján is ajánltassa a dolgot, hogy minél előbb intézzék el. Nagyon örülök annak, hogy a mi fratelloink egészségben, épségben érkeztek meg, mihelyt módomban lesz, gondom lesz arra, hogy még újabb segéderőket küldjek. Nem tudom, hogy P. Arcandelo megnyugodott-e, most azt mondogatja, hogy úgy érzi magát, mintha a mennyorszában volna, megpróbálom, hogy másokkal együtt őt is oda fogom küldeni, ott van a kis fr. Bartolomeo, aki igen jól érti (nemcsak) mesterségét, nemcsak a szabászatban és a ruhavarrásban, hanem a cipészetben is és itt a mi házunkban ezt a két mesterséget valamikor igen jól ellátta, és ott annyira magasan hordja az orrát, hogy sem az egyik, sem a másik mesterséget nem akarja végezni, megírtam, hogy küldjék ide, ha nem akar eleget tenni kötelességeinek, és én majd megmondom neki, hogy mi vár rá, ugyanezt üzenem fr. Gio. di S. Stefanonak, fr. Giolionak és P. Andreanak, akikről azt hallom, hogy igen sürgős intézkedéssel kell segíteni rajtuk. Ami pedig Sig. Biaso dobját illeti, a legelső alkalommal, ha valaki a mieinkek közül jön, küldjék azt vissza, hogy biztosra jöjjön, tüntessék el róla a római pecsétet, és helyezzék el rajta a mienket, mivelhogy az említett Sig. Biaso aligha megy mostanában Nápolyba és mi pedig napról-napra várjuk a borküldeményt. Ami pedig azt a 26 éves ifjút illeti, aki nagyon jól ért a cipészmesterséghez és ügyesen varrja a ruhákat, nem tudom, hogy írtam-e már felőle, mindazonáltal, mint ahogyan írja, hogy szükségük van rá, a P. Provinciális beöltöztetheti.
„Ami pedig a Bisignabeliek kérését illeti, már megírtam, de újra megírom a jelen levelemben is, hacsak nem az eredeti tervek szerint építik fel az épületeket, legalább is a rengházunkat, akkor nem vagyok hajlandó intézményünket ott megtelepíteni, ne gondolja Colafrancesco kanonok, hogy orrunknál fogva vezet bennünket, igér nagy dolgokat, hogy csak menjenek vele az atyák, és azután nem tudja teljesíteni az igéretét, neki azt tudnia kellett volna, amiért is Atyaságod (írjon neki) írja meg neki, hogyha látja, hogy nem tudják megépíttetni a mi épületeinket annak a tervrajznak megfelelően, amelyet azok az urak készíttettek, akkor szó sem lehet arról, hogy intézményünk ott megkezdje munkáját, ő pedig bizonyára az első figyelmeztetésre majd vissza fog térni. Ha ott tudnának képeket nyomtatni, akkor azzal igen nagy segítségére lennének ennek a háznak, az elmúlt esztendőben másfajtákat küldtem Genovába. Ami pedig a miséket illeti, hacsak nincsen intencióra mondandó miséjük, akkor mindig misézhetnek az én szándékomra, mint ahogyan írja, hogy 60 misét már is így végeztek el. Ami pedig az anyagi dolgoknak a beszerzését illeti, én úgy látom, hogy a P. Provinciális ettől nagyon idegenkedik, sőt, egyáltalában nincs is hozzá érzéke, amiért is Atyaságodnak gondja legyen arra, hogy helyettesítse mindabban, amiben szükségesnek látszik, mert hiszen a szükséges dolgok megszerzésében mindnyájuknak ki kell fejteniök minden igyekezetet, szorgalmat, hiszen az emberi közreműködések nincsenek eltiltva, főként, amikor a szegényekről van, akik alamizsnából élnek, mint mi is. És az ilyen alkalmak jelentkezésekor lehetett, sőt, kellett is volna nagyobb szorgalmat kifejteni, mivelhogy ritkán adódnak ilyen (jó) alkalmak, és azon felül, mivelhogy az említett P. Provinciális joghatósággal rendelkezik, ő az elöljáró, mindenkinek úgy kellene vele szemben viselkednie, hogy megadják neki azt a tiszteletet, amely megilleti őt, főként a fiatalok, akikről azt hallom, hogy nem nagyon készségesek az engedelmességben az említett Atyával szemben, akiket azzal kellene észretéríteni, hogy lelkigyakorlat címén vonuljanak vissza néhány napra a magányba és rójon ki rájuk valami penitenciát, büntetést, miderre igen nagy szükségük van, meg is érdemlik, hogy többször is végigcsinálják, ha az esetek újra megtörténnének. Atyaságodnak pedig kötelessége, hogy iparkodjék a P. Provinciális gondjain könnyíteni mindenben, amiben csak lehetséges, főként a jó példaadással, hogy a többiek ne mentegethessék magukat, ami nagy érdemére lesz önnek és nagy hasznára embertársainak, amint ezt remélem is, és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg benünket, amen. – Róma, 1628. ápr. 8.
„Ami pedig a bort illeti, visszatérek annak emlegetésére, hogy amennyire csak lehetséges, szorgalmazza Atyaságod, hogy minél előbb jöjjön, mert máskülönben, kétlem, hogy a nyár előtt megkapjuk.
„Azt a hírt hallottam, hogy vékonyhéjú árpaszállítmány érkezik Nápolyból Róómába, Atyaságod érdeklődjék utána, hogy csakugyan így van-e, akkor a mi részünkre is szerezzen egy kis mennyiséget, hogy abból mandulatejet készíthessünk betegjeink számára. (Tűzön pirított árpából és zúzott mandulából készült cukros víz).
„Sig. Odoardo válaszolt, hogy írt Atyaságodnak, és mivelhogy szükséges a keresztségi és a bérmálási tanusítvány, és a »testimonium de bonis moribus«, azért ezeket küldje el neki, ezt az üzenetet hozta tőle fr. Arcangelo.”
„Ma reggel érdeklődtem a spanyolországi postánál, ahova minden szombaton el szoktam küldeni a megbízottamat, és többek közt ezt a segovai kanonoktól érkezett levelet kaptam, úgy látom, hogy valóban megérdemli a választ és a vígasztalást. Atyaságod, ha lehet, jöjjön minél előbb, és ha meg akarja vásárolni a kért dolgokat, akkor megvesszük azokat, és beszélhet azzal a kanonokkal, aki a spanyol követség házában tartózkodik.
„Vásároltattam három giulioért iskolai dolgokat, a tintatartót és miniszterpapírt, a legközelebbi alkalommal majd küldöm. Ami pedig az ottani házunkat vagy lakásunkat illeti, ha Atyaságod majd itt lesz, meg fogja látni, hogy igazam van, amikor én azt akarom, hogy az ottani lakásunk legyen független mindenkitől, mindezt most nem lehet írásban elmondani. Cesare mester szándékozik odamenni a holmijáért, és én most nem akarnám őt különösképpen segélyezni, hiszen van neki valami megélhetése abból, amit letétbe helyezett Velletriben Rocconál, és félig-meddig kifosztották, és az elmúlt télen nem keveset szenvedett, és én nem is kételkedem abban, hogy az említett Rocco elveszi kezéből még azt a csekély életjáradékot is, és égül is elküldi majd meghalni valamelyik szegényházba, és ő pedig, majd a rossz bánásmód miatt, ahogyan bánt anyjával, védül is majd a Hatóság kezébe kerül, hogy elvegye méltó büntetését azon gonosz cselekedeteiért, amelyeket anyjával szemben elkövetett, aki, mint mondottam, szentéletű asszony volt, bár engedné a jó Isten, hogy (fia) ne érjen ilyen szerencsétlen véget. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1628. ápr. 8.
„Mondja meg Arcangelonak, hogy a versek mr készen vannak, az ő imperatorának a dícséretére, a legelső alkalommal küldjük.”
„Küldjük a tintának való anyagokat, hat kiuliba került, mint ahogyan Atyaságod kérte, és még ha más egyébre is szükségük van, jelezzék. Fr. Domeniconak üzenem, jól fontolja meg, hogy felfogadja-e azt az ifjút, aki azt állítja, hgoy a jezsuita atyáknál van, és legyen rá gondja, hogy még ezen a nagyhéten írjon, hogy mit végzett, mivelhogy én annyira el vagyok foglalva, hogy nem írhatok neki. Amikor majd beszélhetünk erről, megmondom majd önnek az én véleményemet a mi lakásunkat illetőleg, ha úgy tetszik az Istennek, hogy ott maradunk. Sig. Ottavio útján küldtem önnek egy iratcsomót, benne van a segoviai kanonok hosszú levele is, meg ne felejtkezzék a válasz megírásáról, és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. – Róma, 1628. ápr. 9.”
„Remélem az Úrban, hogy az ön jelenlétével (ott-létével) helyre igazodnak a dolgok a Porta Reale-házban, és úgy alakulnak, mint ahogyan azok elrendeződtek a Duchescaban, mindazonáltal legyen nagyon éber, mivelhogy a démon, amely ellensége minden jónak, aki sohasem mulaszt el egyetlen alkalmat sem, hogy megakadályozza a jóra való törekvést, amiért is, minél inkább arra törekszik valaki, hogy minél több jót tegyen, és fáradozik felebarátja javára, annál jobban üldözi, és amint hallom, ott, a Porta Reale-i házban igen nagy szolgálatokat lehet végezni Isten szolgálatára és hasznosakat az embertársak javára azáltal, hogy a lehető legnagyobb rendben, fegyelmezettségben végzik nemcsak az iskolai dolgokat, hanem a mi szabályaink megtartását is, és kell, hogy kettős, dupla buzgőság, lelkület lobogjon bennünk, egyrészt, hogy megfeleljünk az iskolásoknak, akik hozzánk járnak tanulni. Én nem szűnöm meg itt önökért imádkozni, amennyire csak tőlem telik, hogy segítséükre lehessek, és ha valaki a mieinkek közül nem úgy viselkedne, ahogyan kellene, ha a P. Provinciális nem intézkedne, csak értesítsen engem, majd lesz rá gondom, hogy orvosolja a dolgot, mert a jövőre vonatkozólag elhatároztam, hogy a jöbőben más eszközökkel fogok élni azokkal szemben, akik erre rászolgálnak, mert itt kipróbálva azt tapasztaltam, hogy igen eredményesn segítenek (ezek az új eljárások).
„A norciai vikárius úr részére érkezett levelet azonnal továbbítottam, aki két nappal ezelőtt ment vissza Norciába a plébánia megszerzésével, ami kétszeresen jobb javadalom, mint volt a priorátus, a választ, amint megkapom tőle, azonnal küldeni fogom, unokaöccse érdekében történe eljárásairól, akiről kevésbé hiszem, hogy állhatataos marad annál a prelátusnál vagy püspöknél, akihez éppen megy. Ami pedig Sig. Andrea della Valle dolgait illeti, beszéltem erről sig. Odoardo úrral, aki azt mondotta, hgoy ebben az ügyben úrt Atyaságodnak, de teljes bizonysággal akar lenni, azért kéri a bizonylatot »De vita et moribus« és a titulusnak vagy a patrimoniumnak a bizonyságlevelét, amelyre fel lehet majd szentelni. Én szorgalmasan utána nézek a dolognak és legkésőbb a legközelebbi postaindításkor tudok már valamit részletesebben is közölni.
„Ami pedig a szép, kerekded betűkkel való írást jelenti, amiről írja, hogy ott azt tanítják, azt nem is olyan könnyen, egyszerűen lehet tanítani, mint a hivatalos írásmódot, ha valaki ezt tdja, akkor annak már könnyebb lesz minden írásmód, de nem mindenki lesz kereskedő, mindazonáltal egy ideig próbálkozhatnak ezzel is, és majd meglátják, hogy mit értek el. Ami pedig az építkezést illeti, szeretném tudni, hogy mennyire jutottak, és milyen reménységgel vannak, hogy tudják-e folytatni, szeretném, ha azzal az elgondolással folytatódnék az építkezés, hogy egykor majd a mienk lesz a Carditi-ház, és hogy az építkezés ennek a szempontnak a megfontoásával haladna tovább, és ha majd az a ház a mienk lesz, akkor Duchesca helyett egészen más, eléggé megfelelő házunk, lakásunk lesz.
„Ami pedig a kiváltságos oltárt illeti, úgy intézkedtem, hgy Signora Laura Caietana kérné a San Pantaleo templom Szent Pastor és Justus kápolnája számára a kiváltságot, és azt is érdeklődje meg, hogy napi hány mise elmondása a feltétele annak, hogy magkapjuk a kiváltságot és én azt hiszem, hogy donna Costanza hercegasszony útján erről is tárgyaltak, és az volt a felelet, hogy napi 12 szentmise legyen, mert ha csak egy napra engedélyezik a kiváltságot egy héten, akkor 8 szentmise is elég, sohasem volt ennyire megszorítva a búcsúk engedélyezése, mint éppen most, egy kis idő óta, így nincs más hátra, minthogy egy kissé várakozzunk, míg a Pápa újra bőkezűbb lesz. Az a három ifjú akikről azt írta, hogy a f. hó 7-én, pénteken indultak el Nápolyból, és mind a mai napig, amikor újra péntek van már, még nem érkeztek meg, adja az Úr, hogy szerencsésen megérkezhessenek, már is két atya volt itt az Ara Celi-ből érdeklődni, hogy megérkezett-e a Carlo Petri nevű ifjú, és Sig. Diego Bentivogli, az ottani postajáratok dolgainak a gazdája, írt nekem az említett Carlot illetőleg, és én azt hiszem, hogy az ő atyáik megnyugvással veszik ezt ott tudomásul. Ma reggel hallottam egy tengerésztől, hogy Sig. Felice Pignella felfogadott egy két árbócos kis hajót egyenesen azért, hogy meglátogathassa fiát, és azt mondotta, hogy az említett Sig. Felice ott járt Terracinában, amit én nem tudok olyan könnyen elhinni. Szívesen vennénk misebornak való jó bort, a mostani miseborunk nem egészen felel meg a kívánalmaknak, a múlt évi Genzanoban questált borból van, és mivelhogy a szüret alkalmával sok eső volt, nem lett olyan minőségi bor, amilyen szokott lenni. Remélem, hogy az ischiai bort is mihamarabb megkapjuk.
„Ami pedig Sig. Pignellával való megegyezést illeti, amelyet, mint írja, ő szorgalmazott, hadd mondjam el, hogyan jártam a római (sancta Maria sopra) Minervában, Jézus Szentséges Nevéről nevezett társulat tagjaival, igen gazdag társulat, jónéhány éve már annak, hogy egyszer eljöttek hozzám, és azzal álltak elő, hogy azok az urak minden szükséges költséget vállaltak, akár az épülettel kapcsolatos kiadásokról van szó, akár a tanítók eltartásáról, azzal a feltétellel, hogy hetenként egyszer eljönnek hozzánk és (ezen a) hivatalos (összejövetelen) megbeszélést tartanak, hogy lássák, hogyan mennek a dolgok és ennek alapján megadják-e azt a megígért szükséges segítséget, és én azt feleltem nekik, hogy aki azért akar hozzánk jönni, hogy rendelkezzék a hozzánk tartozó dolgokban, akkor az tartsa kötelességének, hogy velünk együtt fáradozzék is, vállalja a mi munkánkat, és hogy nekik is megvan a gondjuk a maguk sajátságos hivatásában, és hogy nekünk is megvan éppenúgy a magunk hivatásában, foglalkozzanak ők csak a maguk ügyeivel, majd mi is megleszünk, elintézzük a mieinket és az Úr, aki tud, és ha akarja, meg is teheti, hogy mindenekről gondoskodik, meg fog segíteni bennünket minden szükségünkban, sosem egyeztem abba bele, hogy nemcsak világiak, de még szerzetesek se avatkozzanak bele a mi házaink ügyeibe, sőt még annak tudói se legyenek, lehetnek igen jó szándékaik, de az egyáltalában nem illik hzzánk, hogy valamiben is a világiak elöljáróskjanak felettünk. Sig. Aureliának válaszoltam, és azt hiszem, hogy meg fognak nyugodni, mivelhogy Atyaságod gyakarabban is meglátogathatja a Duchesca házat. Az Úr áldjon meg bennünket mindenkor. – Róma, 1628. ápr. 16.”
„Visszaküldöm a leveleket, amelyeket Atyaságok küldött nekem, amelyekből látom az elsőnek csekély állhatatosságát, aki nem bízik bennem, hanem csak a saját maga feje után akar menni, a maga módján akar csak eredményeket elérni, ami most nem több, mint egyenesen az, hogy felszenteljék, ami szerintem meggondolatlan, nem helyénvaló kívánság, hogy egy olyan fegyelmezetlen élet után máról holnapra vállalni tudja az olyan nagy tisztaságot kívánó állapotot, figyelemmel fogom kísérni a dolgot, mert úgy látom, hogy igen jól tud alakoskodni, disszimulálni, és amíg azt nem látom, hogy vissza nem tér a természetes egyszerűséghez, addig nem sok hitelt adok a merőben külsőséges cselekedeteinek. Ami pedig a másodikat illeti, én úgy látom, ahelyett, hogy javulást látnók nála, csak még jobban megrögződik a rosszban, és nem jön rá arra, hogy cselekedetei egészen mást érdemelnének, sokkal többet, mint ezt a csekélységet, hogy ennek ellenére mégis ott kell maradnia, azt majd idővel megértetem vele Isten kegyelmének a segítségével.
„Ami pedig a mi ottani lakásunkat illeti, nem írhatom meg az én elgondolásomat, véleményemet levélben, hanem Atyaságod valamelyik nap jöjjön el jókor reggel, és már este otthon is lehet, lehetne ez a nap hétfő és erre az alkalomra kölcsönkérhetné valamelyik barátjától a lovat és ezzel szolgálatot tehet a lelki ügyei miatt oly szerencsétlennek is, aki felől nem sok reménységgel vagyok, mindezt azért írom, hogy ha majd odaérkezik az ügyhallgató úr és én aligha leszek ott, akkor Atyaságod mindezt elmondhassa és közölhesse, hogy mi az én elgondolásom. Az Úr áldjon meg bennünket, amen. Nagyon szeretném, ha meg tudná mondani nekem, hogy miféle dekretumot eszközölt ki a kardinális-püspök úr ügyhallgatója a társulat tagjai számára, hogy a mieinkek közül senkinek sincs szavazati joga és mintha sohasem hallottak volna arról, hogy mennyiben voltunk mi adósai Ambrosio Parente házának. – 1628. ápr. 15.”
„A mellékelt leveleket Massino küldi és Francesca asszonynak az az óhaja, hogy minél előbb adják át az illetőknek. Ami pedig az építkezést illeti, nem találom rossznak azt a gondolatot, hogy beszerzik a meszet, mivelhogy sokkal jobb lesz a jövő évre, főkéne ha most beoltják, de az elzárt részeken történjék az oltás nehogy alkalmat adjanak arra, hogy valaki meglopja az éj sötétjében. Remélem, hogy oda tudom küldeni fr. Jacintot, hogy legyen segítségére fr. Marc Antonionak a kerti és a házi dolgokban, és lehetséges, hogy egy felszentelt rendtársat is tudok küldeni. Itt úgy tudják, hogy a mi Urunk, amennyire rajta múlik, szeretné rendezni, amennyire lehetséges, a lombardiai dolgokat, de kétséges az eredmény, mivelhogy annyira előrehaladt már a dolog, nehéz ügy lesz, éppen ezért egy nap se mulasszák el, hogy a tanítás végeztével el ne mondanák a Szentséges Szűz Anya litániáját az iskolás gyermekekkel, a házban pedig végezzenek erre a szándékra külön imákat is, és különösképpen egy igen súlyos, komoly ügyben, amire egy előkelő nagy úr (herceg) kért fel, gondjuk legyen arra, hogy mindnyájan jó egyetértésben legyenek, és minden igyekezettel őrizzék meg a mi szabályainkat. Ami pedig a kora reggeli misézést illeti, valamint a Cassalinában(?) való misézést, amennyiben az illető fratelloknak kiváltságuk van a püspöktől, akkor a plébános nem akadályozhatja meg, sőt kérnie kell, hogy jókor, korán reggel misézzenek, hogy az összes hívei hallgathassanak misét és mivelhogy más írnivalóm nincs, kérem az Urat, hogy áldjon meg bennünket, amen. Írja meg nekem, hogy kifizették-e annak a teleknek az árát, amelyet annyira sürgettek az elmúlt évben, amely a konvent szomszédságában van, és van-e reményük arra, hogy be tudják hajtani a tanyabirtok utáni járandóságot? – Róma. 1628. ápr. 22.”
„Én csak azt tudom tanácsolni, hogy minden igyekezettel vezesse vissza az ottani Porta Reale-i házunkat az előírt szabályok megtartására és hogy P. Andreat rendeljék a Duchescához, mivel Atyaságod is el tudja látni a helyettesítést minden dologban, mivelhogy sem a ház, sem az iskola nem olyan népes, mint a duchescai, és én úgy látom, hogy az Isten mortifikálja fr. Benedettot és Giuliot a betegséggel, mivelhogy saját magukat nem tudják mortifikálni, sőt, nem is akarják, hogy esetleg az elöljáró szabjon ki rájuk valami sanyargatást. Én abban a reményben vagyok, hogy pár nap múlva megkapjuk Barberini kardinális úr kis palotáját, ahol meglesz a lehetőség, hogy lelkigyakorlatot tartsanak ott ezek, akik a szabályokkal nem sokat törődnek, mivelhogy a novíciátusban és itt az iskolákban (a San Pantaleoban) nincs üres szoba.
„Nagyon örülök annak, hogy megszűnt az ellentét Sig. Vito Giacomo és Sig. Gio. Antonio között (az előző levelekből ismert nápolyi családok tagjai és jótevőink) és ha lehetséges, küldjék ide minél előbb, hogy kikerüljön övéi közül, ahol mindig lesz valami zavar, nyugtalanság és ha szükségesnek találja, akkor tartsa ott fr. Gio. di S. Stefano-t és majd alkalmas időben cserélje el a genovai fr. Francesco di S. Giuseppe fratelloval, aki nagyon megfelelne abban a városban. Ruhatárosnak nagyon jó
