MARÓCZI GÉZA
Szeged, 1870. március 3. – Budapest, 1951. május 29.
Középiskolásként kezdett el játszani, Jakobi Sámuel mester tanítása nyomán a legjobb magyars akkozó lett. A nemzetközi mesteri címet 1895-ben Hastingsben elért győzelmével szerezte meg. A műegyetemet Zürichben végezte, azután a káposztásmegyeri vízművek építkezésének előkészítésében vett részt. 1903-tól ábrázoló geometria–matematika szakos tanárként működött.
Szerkesztője volt a Sakk és billiárd szemle című lapnak (1902–1903), főmunkatársa a Magyar Sakk Lap című folyóiratnak (1905–1909). A Tanácsköztársaság alatt az Állami Színházak intendánsa volt. 1920-ban kivándorolt Hollandiába, majd az USA-ban tett körutat.
1927-ben hazatért, és a Pesti Hírlap sakkrovatvezetője, a Magyar Sakkszövetség kapitánya lett. Az 1927. évi londoni sakkolimpián és az 1936-os berlini nem hivatalos olimpián az aranyérmet nyert magyar együttesnek szövetségi kapitánya volt.
Sándor Viktor
