2025. december 5-én délután ünnepség keretében emlékeztek meg a Dugonics András Piarista Gimnázium aulájában Gönczy Lajosról, a szegedi piarista gimnázium egykori diákjáról, olimpiai bronzérmes atlétáról halálának 110. évfordulóján. Az eseményen részt vettek az iskola diákjai, tanárai, öregdiákok - köztük Kiss Ágnes olimpikon, piarista öregdiák -, valamint a sportélet és a helyi közösség képviselői.
Az ünnepségen beszédet mondott többek között März Tamás, olimpiai bajnok vízilabdázó, a Sportintézet nagykövete, aki felidézte Gönczy Lajos sportpályafutásának kezdeteit. Elmondta, hogy Gönczy már iskolás korában kitűnt ruganyosságával és mozgáskultúrájával társai közül. Nagyon hamar rátalált az atlétikára, és a Szegedi Torna Egyletben kezdett sportolni. A magasugrás mellett helyből távolugrásban és rúdugrásban is kipróbálta magát, sokoldalúságával és szorgalmával hamar a hazai élvonalba emelkedett.
Kiemelte, hogy tanulmányait Budapesten folytatta, és 1900-ban, mindössze 19 évesen, már a BEAC sportolójaként utazott a párizsi olimpiára. A 17 fős magyar csapat összesen öt érmet szerzett, ezek egyike volt Gönczy Lajos magasugrásban elért bronzérme, amelyet 175 cm-es eredménnyel ért el. Korát megelőzve, a korabeli ollózó technika helyett szemből nekifutva, háttal ugrotta át a lécet – hívta fel a figyelmet az innovatív technikára März Tamás. Gönczy 1904-ben a St. Louis-i olimpián is részt vett, ahol magasugrásban a negyedik, helyből távolugrásban az ötödik helyet szerezte meg.
Az eseményen beszédet mondott Murányi Gábor, a megemlékezés szervezésében együttműködő Meritum Egyesület képviselője is. Felidézte, hogy Gönczy Lajos 1881. február 24-én született Szegeden, a szegedi piarista gimnáziumban érettségizett, majd Budapesten jogot tanult. Aktív sportpályafutása befejezése után 1910-ben tért vissza szülővárosába, ahol ügyvédként dolgozott. Az első világháború kitörésekor katonai szolgálatra hívták be; a szegedi 46. gyalogezred főhadnagyaként az olasz fronton esett el. Hősi halálának helye az olaszországi Doberdón, San Martino del Carso falu mellett, a Buca Carsica dolinában található, amelyről az egyesület által állított információs tábla is megemlékezik. Gönczy Lajost a Visintini hadosztálytemetőben helyezték végső nyugalomra.
Az ünnepségen köszöntőt mondott Zsódi Viktor Sch.P. tartományfőnök atya is, aki Gönczy Lajos életútján keresztül a piarista nevelés és a sport összetartozására mutatott rá. Rámutatott, hogy „itt, a piarista falak között, a pietas et litterae szellemében tanulta meg azokat az alapokat, amelyek nemcsak a tudásban, hanem a jellemformálásban is elkísérték”. Zsódi atya hangsúlyozta, hogy Gönczy Lajos nemcsak kiváló sportoló volt, hanem Szeged első olimpiai érmeseként a város és az iskola történetének meghatározó alakja.
A tartományfőnök kiemelte: Gönczy pályafutása nem csupán sporttörténeti kuriózum, hanem „a teljes ember nevelésének élő példája”. Élete azt mutatja, hogy „a testet edzeni, a képességeket kibontakoztatni nem öncél, hanem az Istentől kapott talentumok felelős kamatoztatása”. Beszédében hangsúlyozta a kitartás, a fegyelem, az önmagunk meghaladására való törekvés és a hazaszeretet jelentőségét, amelyek nemcsak a sportpályán, hanem az élet minden területén érvényes erények.
Záró gondolataiban így fogalmazott:„Adja Isten, hogy a mi közösségeinkben valóban megszülessen az a sporthumanizmus, amelyben a sport az emberért van, és az ember Isten dicsőségére él. És adja Isten, hogy minél több lehetőségünk legyen arra, hogy az istenképiségünk sport által megemelt méltóságát bontakoztatni tudjuk.”
Az ünnepségen Nedelkovics Aliz, a gimnázium főigazgatója is köszöntötte a résztvevőket. Beszédében a sport közösségteremtő és személyiségformáló erejét emelte ki, Gönczy Lajos példáját a mai diákok valóságához kapcsolva.
Rámutatott, hogy „egy öltözőben elfér egymás mellett a jó tanuló és a bukdácsoló, a csendes és a hangos, a hívő és a kereső – és együtt lesznek csapat”. A sport nyelvén megélt közösségben mindenki helyet találhat, és mindenki hozzátehet valamit a közös teljesítményhez. A főigazgató a sportoló élet dinamikáját így fogalmazta meg: „képesek vagytok fejlődni. Ma többre vagytok képesek, mint tegnap.”
Külön köszönetet mondott mindazoknak – szülőknek, öregdiákoknak, támogatóknak, barátoknak –, akik az elmúlt években bármilyen módon segítették az iskola sportéletét. Hangsúlyozta, hogy a jövőben is szükség van erre a támogatásra: ha azt szeretnénk, hogy „a szegedi piarista iskola sportja méltó legyen múltjához – Gönczy Lajoshoz és a mai kiváló sportoló öregdiákjainkhoz –, akkor együtt kell gondolkodnunk a sportinfrastrukturális fejlesztésekről is”.
Az ünnepséghez lélekben kapcsolódott a California államban (USA) élő Magay Dániel olimpiai bajnok, az iskola egykori diákja is, aki szívélyes üzenetben köszöntötte a jelenlévőket. Magay Dániel úr köszöntőjét Márkus Roland Sch.P. közvetítette. Magay úr visszaemlékezésében hangsúlyozta: „örömmel és szeretettel gondolok vissza a szegedi Piarista Gimnáziumra, ahova sok kedves emlék fűz. Piarista tanáraimra úgy emlékszem, hogy szigorúak, de igazságosak voltak. Tanításuk és példájuk előkészített arra, hogy később az Egyesült Államokban, Berkeleyben vegyészi diplomát szerezzek, néhány évvel azután, hogy ide érkeztem a melbourni olimpia után. Arra is emlékszem, hogy mint református vallású, soha nem éreztették velem, hogy nem vagyok olyan elfogadható, mint a többi diák.”
Az ünnepség imával és közös megemlékezéssel zárult. A jelenlévők számára Gönczy Lajos élete és áldozata, valamint a róla szóló tanúságtételek újra megerősítették: a piarista nevelésben a hit, a tudás és a sport egymást erősítve szolgálják a teljes ember kibontakozását.
