A melegfesztivál után…

In connection with programmes, meetings and demonstrations of the gay and people with related sexual problems at the begining of July demands were presented to the government for the acknowledgement of marriages of couples of the same sex. Leaving political relations out of consideration, it seems worthy to have a clear look at the values of proposed arguments referring to equal rights of all human beings, actual injust disadvantages of minorities etc.

Rights are in the last analysis based on reality included in man's nature and in the order of the created world, not on arbitrary desires; they can not be determined or changed by any majority votation. There are no personality rights suerior to laws of nature.

Marriage especially is not only for two people's personal enrichment and perfection, but also ordered, with deep biological fundament, to the future of whole mankind. Therefore no other invented form of cohabitation excluding propagation of human life can be equalized with it. Rejection of marriages within the same sexes is no lesion of universal human rights; it is nothing else than omission of proclamation of not-existing rights. Desire for pleasures can not be declared the basis of rights by any human legislator. Even within the marriage abuses essentially inconsistent with it, such as divortion or even abortion, can not be legally tolerated.

People with sexual inclination to their same sex shall not be despected or punished, but living out propensities such is criminal, just like as extramarttal pursuit of pleasures by heterosexual people. Ill persons must be helped to find Christ the Lord, the true physician needed be the sick.

A július elején lezajlott melegfesztivál szervezői komolyan fel akarták hívni a társadalom és az állam figyelmét az ösztönélet kóros irányulásai miatt hátrányos helyzetű emberek problémáira. Nyilatkozatban követelték a kormánytól az azonos neműek házasságának elismerését, tehát, úgymond, emberek hátrányos jogi megkülönböztetésének megszüntetését.

A sajtó foglalkozott a lezajlott eseményekkel: politikai csoportokhoz való esetleges kapcsolódásukkal, társadalmi támogatottságuk súlyával és hasonlókkal.

Nekünk hasznosabb lesz megvizsgálnunk a közzétett nyilatkozatot, és világosan látnunk az emberi méltóságra, egyenlő emberi jogokra, kisebbségek hátrányos helyzetére hivatkozó érveik súlyát.

Ha jogokról beszélünk és gondolkodunk, nem szabad elfelednünk, hogy a jog végső forrása nem az ember személyes kívánsága, nem is szavazattöbbséggel meghozott emberi rendelkezés, hanem annál mélyebb, súlyosabb: az ember természetébe és a világ rendjébe beleírt valóság. Ez vallásos hit nélkül is belátható. Számunkra, keresztény emberek számára nyilvánvaló, hogy az Isten teremtő tervével való összhang teszi érvényessé, ténylegessé a jog bármilyen előírását vagy szabályát.

A házassággal kapcsolatban különösen nyilvánvaló, hogy nem kizárólag az ember pillanatnyi és személyes javáról van benne szó, hanem az egész emberiség érdekéről, jövőjéről is. A házasság ugyanis amellett, hogy két ember (férfi és nő) legbensőségesebb ügye, személyiségük gazdagodása-kiteljesedése (lehet), ugyanakkor az egész emberiség ügye, jövőjének sarokpontja is. Mélységes, semmiképpen tagadásba nem vehető biológiai alapja van.

Ezért nem állítható vele egy sorba semmilyen más társadalmilag kidolgozott vagy jogszabályba iktatott együttélési forma. Igaz, hogy nem minden egyes házaspár valósítja meg tökéletesen a házasság minden célkitűzését, de maga az intézmény mégis alapvetően az élet és a jövő szolgálatára irányul, az egyéni boldogság keresése mellett. Nem emelhető melléje olyasmi, ami lényegénél fogva kizárja az élet továbbadását. Ez nem törvényhozók által megszabott jogkorlátozás, hanem biológiai alapú valóság. Nem egyetemes jogoktól foszt meg az egyneműek házasságának el nem ismerése, hanem egyszerűen nem hirdet nem létező jogokat, a várt előnyökkel járó kötelezettségek eleve el nem fogadása, kizárása miatt.

Nem hozhat semmilyen államhatalom olyan törvényt, ami az ember személyes élvezetvágyát tenné meg a jog alapjává. Nyilvánvaló, hogy ezért a házasságban sem engedhetők meg a lényegével ellentétes visszaélések, mint a válás, vagy éppen a magzatgyilkosság.

Nem sújtható megvetéssel vagy más büntetéssel az azonos neműek felé irányuló szexuális hajlamú ember, de nincs joga az ilyen hajlamot kiélni: ahogyan a heteroszexuálisan irányult ember részéről is súlyos bűn az öncélú, korlátlan, házasságon kívüli élvezetkeresés. A beteg embert segítenünk kell, hogy megtalálja az élet útját, az igazi orvost, akire a betegeknek szükségük van, aki Krisztus Urunk…

P. Dr. Leszkovszky Gy. Pál O.P. szerkesztő; nyugdíjas farmakológus, r.k. pap


Gyermekáldás – minden áron?

Children – at Any Price?

Childlessness in spite of conscientious medical treatment is a severe cross for many married couples. May one use all marvellous possibilities, in detail in vitro fertilization, offerred by modern biotechnology in order to overcome this difficulty?

The child is God's gift, a great value, but the desire of children does not establish any right to them. The child – as a human being – can not be object of any right, he is rather subject of rights, having right to be born as the fruit of his parents marital love.

One has to consider not only available technologies but also the question: what is morally admissible? Artificial fertilization is morally condemnable both in itself, because of contrasting to the dignity of marital love and the procreated child reduced to a result of laboratory technologies, and because of accidental circumstances such as life-danger or even death of the offspring, as in the praxis of today only a small fraction of produced embryos attains being born. The numerous spontaneous abortions occurring in normal pregnancies are no counter-argument in this respect, as in those cases there is no conscientious human cooperation in those embryonal deaths.

One may even ask if there are no business matters in the background of advertised biological technologie requiring millions of HUF for drug treatments connected with them?

A várt, sőt óhajtott gyermekáldás elmaradása fájdalmas teher sok házaspár életében. Sok esetben minden orvosi kezelés ellenére sincs remény gyermek születésére. De valóban reménytelen a helyzet? – „Hiszen a mai tudomány csodákra képes!” De vajon szabad-e élnünk minden csodával, vagy fogadjuk el csendben keresztünket?

Ezzel a kérdéssel állít szembe a Family folyóirat előző számában megjelent, őszinte hangú beszámolókat közlő cikke. (Family, I. évf. 3. szám, 2007. jún.-júl.: „Ha késik a gyermekáldás”.)

A gyermektelenséggel való szembenézéshez, a reá adandó válasz módjának kereséséhez elengedhetetlenül fontos, hogy néhány alapkérdésben tisztán lássunk. Ennek híján a jó szándékú írás is inkább csak zavart okozhat, mert nem ad egyértelmű eligazítást, keresztény állásfoglalást, még ha hivatkozik is Istenre.

Való igaz, hogy a gyermek Isten ajándéka. Nagy jó, nagy érték, mind szülei, mind az egész emberiség szempontjából. Az utána való vágyódás tiszteletet parancsoló, támogatást érdemlő kívánság; semmiképpen sem lehet önző, zsigeri vágynak minősíteni. Azt azonban tisztán kell látnunk, hogy ez a vágyódás nem eredményez a gyermekhez való jogot. A gyermekre senkinek sincs joga, mert a gyermek emberi személy és nem tárgy, nem lehet tárgya a jognak. Alanya a jognak, vagyis megvannak az alapvető emberi jogai, és joga van ahhoz is, hogy házasságban, természetes házastársi szeretet-aktus gyümölcseként szülessék.

Érthető, hogy ennek az ajándéknak az elnyeréséért az érintett ember mindent meg akar tenni, ami lehetséges. Mi az, ami lehetséges? Erre a kérdésre két irányban, két síkon kell a választ keresnünk: a) mik a biológiai, technikai lehetőségek, és b) mi az, ami erkölcsileg helyes, tehát megengedhető? A két szempont nem feltétlenül esik egybe: nem biztos, hogy erkölcsi szempontból megengedhető, amit technikailag meg lehet valósítani. Nem lehet a mesterséges magzat-előállítás mellett érvelni azzal, hogy Isten gyermekáldással áldja meg, mert Isten megenged (az ember szabad akaratát tiszteletben tartva) sok rosszat is, mégsem jelez ezáltal követendő utat! Elég talán arra emlékeztetnünk, hogy házasságtörésből is születnek gyermekek… Nem lehet az erkölcs normáját pusztán pillanatnyi szubjektív érzésben megszabni („hogy döntésében békességet leljen”).

Erkölcsileg helytelen, tehát elítélendő lehet valami lényegéből fakadóan, tehát minden körülmények között, vagy járulékos tényezők hatására. A mesterséges megtermékenyítés, azaz lombikban történő embergyártás mind a két tekintetben elutasítandó.

Lényegéből következően: mert ellentétben áll a házastársi szerelem és az életre hívott gyermek méltóságával. Egyrészt legalábbis nagyon kérdéses a felhasználandó ivarsejtek, elsősorban az apai sejtek nyerési módjának erkölcsössége. Másrészt gyártástechnológiai folyamatok eredményévé teszi a gyermek életét, ahelyett, hogy elfogadná, mint Isten ajándékát. Eltárgyiasítja azt, ami ajándék mivoltából következően nem kikövetelhető. Sérti a gyermeknek ahhoz való jogát, hogy ajándékként, szülei házastársi szerelmének gyümölcseként jöjjön a világra.

Járulékos tényezők hatására: mert a jelenlegi tudományos és technikai lehetőségek között az eljárás súlyos életveszélynek teszi ki az életre szólított magzatokat, sőt nagy részüknek egyenesen halálát is okozza. A magzat az anyai és apai ivarsejt egybeolvadásától kezdve nem tárgy, hanem emberi személy. Joga van az élethez; azt semmiképpen sem szabad tőle elvenni, de veszélyeztetni sem. A kicsinyek az eljárás folyamán fenyegető életveszélyt jól mutatják a beszámolóban közölt számadatok. Kilenc megtermékenyített petesejtből egy gyermek született. Egyébként is ismert tény, hogy az ikrek anyjuk várandóssága alatt esendőbbek, több veszélynek vannak kitéve, mint az egyedüli magzatok. Ennek a helyzetnek a szándékos előidézése (több magzat beültetésével) életveszély előidézése: a bekövetkezett halálokért felelősség terheli az előidézőket. Még inkább nyilvánvaló ez a fagyasztást és felengedést nem túlélő kicsinyek esetében. Megtévesztő, hamis érvelés a spontán, alkalmasint az édesanya által észre sem vett magzati halálozásra való hivatkozás: ott természeti folyamatok emberi beavatkozás nélküli eredményéről van szó, itt viszont tudatos emberi cselekedetek következménye a meg nem született gyermekek halála. Más erkölcsi megítélés alá esik egy gyermek halála, ha autóbuszon utazva családja részéről vétlen baleset áldozata lesz, és más alá, ha nyugodtan kiengedték, vagy éppen küldték az országútra labdázni, és úgy gázolja el egy kamion…

Nem szabad emellett elfelednünk az édesanya egészségének veszélyeztetését sem. Erre részben utal a cikk is. Józanul gondolkodva ez sem hagyható figyelmen kívül, bár nyilvánvaló, hogy a megölésre szánt kisgyermek sokkal súlyosabb veszélynek van kitéve, mint anyja.

A katolikus egyház erkölcsi szempontból elutasítja az in vitro megtermékenyítést; ez önmagában megengedhetetlen és ellentmondásban van a szaporodás méltóságával és a házastársi egyesüléssel (lényegéből fakadóan rossz), akkor is, ha az emberi embrió halálának (járulékos tényezőkből eredő rossz) elkerülésére mindent megtesznek (amitől ma még nagyon messze járunk!).

Mellékesen, mintegy körítésként vethető fel a probléma mellett az anyagi érdekeltségi háttér kérdése. Vajon milyen, esetleges üzleti szempontok játszhatnak közre egy jónak bemutatott (milliós gyógyszerszámlákat igénylő) tevékenység mögött? Nem lenne-e máshol is helyük ezeknek a pénzösszegeknek az ország (az egészségügy!) mai nyomorúságos helyzetében?

Dr. Fejérdy Gábor elnök; ortopéd sebész


Az életvédő fórum állásfoglalása a születendő gyermek nemének megválasztására irányuló beavatkozásról

Standpoint of the Life-Defensive Forum about Interventions Aiming at Election of Sex of the Child to Be Born

Non-medicating inervention aiming at election of the sex of the child to be born degrades the human being into biological row material, is contrary to human dignity and may have incalculable deleterious consequences. Therefore it is morally inacceptable and juridically culpable. Moreover, it is connected with in vitro fertilization (contrary in itself to dignity of propagation of human life) discarding i.e. killing produced embryos (human beings!) of the unwanted sex. Interventions on chromosomes i.e. the human genom are not permissible but for the sake of normal developrnent (health) of the given concrete person. Intrinsecally bad steps are never made acceptable by (hoped) advantageous effects on the future of mankind, as the end does not justify the means. Dignity of the human marital act is realized only if mutual perfect self-donation of partners in marriage is connected with openness to propagation of life. Besides, introduction of election of sex of the children would strongly diminish parental love at all.

Az Életvédő Fórum a születendő gyermek nemének megválasztására irányuló beavatkozásról – az emberi lény életének, méltóságának, önazonosságának, illetőleg sérthetetlenségének védelme, valamint a közösség és az emberi faj, az emberi genetikai örökség megóvása iránt érzett felelősségénél fogva, a gyermekeket nemre való tekintet nélkül elfogadó szemlélet érdekében – a következő állásfoglalást alkotja:

A születendő gyermek nemének megválasztására irányuló, nem gyógyító jellegű beavatkozás az emberi lényt eszközzé, egyszerű biológiai anyaggá alacsonyítja, sérti az emberi méltóságot, ellenkezik az emberi méltóság védelmének elvével, ezért elfogadhatatlan.

A természet rendjébe történő mesterséges, manipulatív beavatkozás beláthatatlan következményekkel járhat, hatalmas károkat okozhat. Ezért nem egyszerűen jogellenes, s nemzetközi jogi egyezménnyel is tiltott cselekményről van szó, hanem súlyos bűncselekményként – a magyar jogban öt évig terjedő szabadságvesztéssel – van büntetni rendelve.[1]

A büntetőjogi fenyegetettség a beavatkozás fokozott veszélyessége, és a szabályok megszegésének súlyos következményei, az alkotmányos alapjog, az emberi méltóság sérelme miatt – alkotmányos követelményként – indokolt.

Mindezen túl, a beavatkozás az „in vitro” megtermékenyítéssel jár együtt, amelynek során egyidejűleg több megtermékenyített petesejt közül csak a kívánt nemnek megfelelő embriók kerülnek beültetésre, a többiek sorsa végzetes. Az emberi élet és méltóság elleni támadás ezen módja is – miként az emberi reprodukcióra irányuló különleges eljárásokról szóló, 2006. március 25.-i állásfoglalást[2] tartalmazza – egyértelműen elutasítandó.

Hangsúlyozni kell, hogy nem minden etikus, ami technikailag lehetséges, mivel nem minden beavatkozás válik javára az embernek; a cél nem szentesíti az eszközt, a jót nem szabad a rosszon keresztül elérni; a jó cél nem tesz jóvá egy önmagában rossz eszközt. Az olyan beavatkozások megengedhetőek, amelyek nem sértik az emberi lény biológiai természetét, és gyógyító hatásúak.

Az emberi genetikai örökséget megváltoztató beavatkozások (manipulációk), amelyek nem közvetlenül terápiás jellegűek, amelyeknek a célja emberi lények nemük vagy más, genetikailag meghatározott tulajdonságuk alapján történő válogatásnak megfelelő létrehozása, amelyek megváltoztatják az egyén és az emberi faj genetikus örökségét, ellentétben vannak az emberi lény személyi méltóságával, integritásával, identitásával. Ezért ezek a beavatkozások semmiképpen nem igazolhatók az emberiség jövőjére való kedvező hatásokra hivatkozva; sohasem igazolhatja semmiféle társadalmi vagy tudományos haszon, sem semmiféle ideológiai cél az emberi genomon (gének összességén) végzett beavatkozást, ha az nem gyógyító jellegű, vagyis a genetikai, kromoszómális beavatkozás célja az emberi lény természetes fejlődése kell, hogy legyen. Az ilyen típusú beavatkozás semmiképpen sem helyettesítheti az emberi élet kezdetét, a házastársi szövetségben egyesült szülők biológiai és lelki egyesüléséhez kötött utódnemzést. Az ilyen beavatkozás, amellyel mesterséges módon fogan a gyermek, amiatt is elfogadhatatlan, mert szétválasztják a nemi aktust az élet továbbadásának aktusától. Ebben az esetben a gyermek létét megalapozó cselekedet többé már nem olyan aktus, amelyben a házastársak kölcsönösen odaadják magukat egymásnak, hanem olyan aktus, amely a gyermek életét és identitását orvosok és biológusok hatalmára bízza, és az emberi személy eredete és sorsa felett a technika uralmát vezeti be. Ez az uralmi viszony már önmagában is ellentmond annak a méltóságnak és egyenlőségnek, amelynek közösnek kell lennie a szülők és a gyermekek között. A nemzést megfosztják sajátos tökéletességétől, amikor nem a házastársi egyesülés sajátos gesztusának gyümölcseként akarják. Csak a házastársi aktus két jelentése (az egyesülés és a termékenység) közötti összefüggés és az ember egységének tiszteletben tartása van összhangban az emberi személy méltóságának megfelelő nemzéssel.

A házastársak kislány, illetve kisfiú utáni természetes vágyódása érthető lehet. A gyermek nemének szóban forgó meghatározása és megválasztása, az ezt célzó beavatkozás azonban már nem a gyermek elfogadását, szeretetét szolgáló szemléletet erősíti, hanem éppen ellenkezőleg hat: a gyermekek nem szerinti elfogadása, illetve elutasítása az abortusz gyakorlatát is felerősíti, mert a nem várt nemű gyermek iránti szülői szeretet, pozitív viszonyulás jóval kisebb mértékben jelenik meg. A jog szocializációs funkcióját e tekintetben sem szabad lebecsülni. A gyermek neme megválasztásának bevezetése azon szülők körében is csökkentené a gyermekek nemtől függetlenül történő szeretetteljes elfogadását, akik nem kívánták meghatározni, illetve megválasztani születendő gyermekeik nemét. A nemek megválasztásának bevezetése azt a látszatot keltheti, mintha ez természetes, helyes lenne. Ez a gondolkodás pedig felerősödne, és a megfogant, sőt a megszületett (nem kívánt nemű) gyermekek elutasításához, a szülői felelősségteljes gondoskodás csökkenéséhez vezetne. Végső soron – egyre inkább – az ember szívébe vésett természetes, igaz szeretetet ölné ki, ami ellentmond annak a valóságnak is, amely szerint az ember szeretetre teremtetett.

Az édesanya és az édesapa gyermekeiket szeretettel fogadják és nevelik, ez szülői hivatásuk legcsodálatosabb koronája. A gyermek a házasság legszebb ajándéka, és éppen a szülők számára lesz a legnagyobb kincs, akkor is, ha a család sokadik ugyanolyan nemű gyermekeként fogan a világra.

Budapest, 2007. szeptember 8.

Életvédő Fórum


Jegyzetek

1. 1978. évi IV. tv. 173/C. § (1) bek., 2002. évi VI. tv. 2. § 14. cikk, 1997. évi CLIV. tv. 182. § (1) bek.

2. http://www.katcsal.hu

Forrás: A Magyar Katolikus Orvosok Szent Lukács Egyesületének tudósítója, 2007. szeptember


dugo@szepi_PONT_hu