Reisinger László:

Házsongárdi Panteon – Piarista sírkert

(3. old.)

Kolozsvár déli részén, távolabbról kis erdőnek tűnő lankás, lejtős hegyoldalon terül el Európa talán egyik legrégebbi temetője, a Házsongárdi temető. Neve összeforrt a kultúra történetével, méltán és találóan illik rá a Házsongárdi Panteon elnevezés.

A nemrég rendbetett, leaszfaltozott, a helybeliek által középső útnak nevezett sétány jobb oldalán, az I. C. parcellának mintegy a felén kovácsolt vasrács kerítéssel bekerített rész hívja fel az arra haladó figyelmét. A sírkert közepén távolabbról feltűnő fekete gránitoszlop felső részén a jellegzetes piarista betűk alatt a sírkertben nyugvó tudós piarista tanárok nevei olvashatók. A múlt században a magas fekete márvány sírkövet megfordították. A sírkert kapujával szembe az utóbbi nyolc évtizedben elhunyt tanárok nevei kerültek.

Az egykori kolozsvári piarista rendház történetírása eredetileg négy sírhantról emlékezik 1845-ben. A múlt század közepén a márványsírkő előtt még kialakítottak egy sírhantot, majd a sírkert felső részén még három sírhelyet. Nincs, vagy csak hiányos tájékoztató van arról, hogy melyik sírban kik nyugszanak. A már említett háztörténeti dokumentum és egy egyházlátogatási jegyzőkönyv némi eligazítást nyújt a temetkezések sorrendjéről és azok jelentőségéről.

Rendi jellegzetesség volt az, hogy eredetileg a négy sír valamelyikébe kerülhettek az elhunyt tanárok az elhalálozás sorrendjében. A sírkert bejáratától balra eső első sírban Zackar János, Vajda Gyula, Vajda Imre nyugszik, a jobbra eső első sírban Szalzbauer János, Nemes Endre, Visegrádi Lajos, a bejárattól balra eső hátsó sírban Réti Márton, Krasznopolszky József, Patay József alussza örök álmát, a sírkert bejáratától jobbra eső hátsó sírba temették Erdélyi Károlyt, Varjú Jánost, valamint szeretett történelemtanáromat, Simon Tamást 1990-ben.

A sírkő előtti utólag kialakított sírban nyugszik a múlt század utolsó kolozsvári piarista házfőnöke, a kiváló szervező, iskolaigazgató, némettanárom, Uitz Mátyás. Itt alussza örök álmát a neves történelemtudós, Biró Vencel, aki főleg Erdély történelmével foglalkozott, tulajdonosa volt a Corvin-láncnak és tagja az akadémiának. Mindketten 1962-ben haltak meg.

A második világháborút követő rendszerváltozás a piaristák vezetése alatt lévő gimnáziumot sem kímélte. A piarista nevelést és oktatást 1948-ban beszüntették, a tudós tanárok szétszéledtek, a rendház megszűnt. A háztörténeti jegyzőkönyv elveszett, a temetkezések szigorú, megszabott ciklikus váltogatását nem lehetett betartani. Így került a sírkert felső részének első sírjába 1972-ben a kiváló tanár, bibliográfus, Reischel Artúr. A felső rész második sírjában a XX. század utolsó piarista rendfőnöke, Simon István alussza örök álmát 1995-ben bekövetkezett halála óta.

A piarista gimnáziumnak, mint más erdélyi felekezeti iskoláknak, tartása és szelleme volt, amely a hitéletet megszentelő erejét és a munka megbecsülését, nagyraértékelését tudatosította. Az emlékezők száma lassan, de visszavonhatatlanul fogy, az emlékek is egyre halványodnak. Az erdélyi kultúrhagyomány egy része a Házsongárdi Panteon, annak pedig egy mozaik szilánkja a Piarista sírkert.

Tanáraimra emlékezve szeretettel gondolok értünk végzett munkájukra, amiért legyen áldott emlékük.

Forrás: SZABADSÁG, 2002. november 1. Kolozsvár (XIV. évfolyam, 253. szám)


dugo@szepi_PONT_hu