Szegedi Piaristák

bolt.piarista.hu

Nyári ügyeleti napok:

Az ügyeleti napok a következőképpen alakulnak a nyári szünetben:

  • 2019. július 3. (szerda) 9:00-13:00
  • 2019. július 10.(szerda) 9:00-13:00
  • 2019. július 17.(szerda) 9:00-13:00
  • 2019. július 24.(szerda) 9:00-13:00
  • 2019. július 31.(szerda) 9:00-13:00
  • 2019. augusztus 14.(szerda) 9:00-13:00
  • 2019. augusztus 21.(szerda) 9:00-13:00
  • 2019. augusztus 28.(szerda) 9:00-13:00

Ezeken a napokon van lehetőség ügyintézésre.


Osztályozó-, javítóvizsgák időpontja:

2019. augusztus 26-én (hétfő) 9.00 órától


 

    Marco Politi:

    Csendes forradalom

    „A kereszténységet folyóhoz hasonlítom. Senki sem vonhatja kétségbe, hogy a hibák és a borzalmak, a boszorkány- és a zsidóüldözések, a vallásháborúk ellenére ez a kicsiny forrásból fakadó, hatalmasra duzzadt folyam mindenhova eljut. Mindig talál új, öntözésre szoruló tájakat. A válságokon és az előreláthatatlan fordulatokon felülemelkedve új kultúrák részévé válik” – állítja Hans Küng tübingeni teológus, aki megszállottan kutatja a kereszténység, a vallások és az etika mély kérdéseit.

    Küng tanár úr, hogyan határozná meg a kereszténység mibenlétét?

    – A kereszténység az a folyó, amely a sebes áradások és váratlan apályok ellenére szeretetet, jóságot, könyörületességet, szolidaritást és segítőkészséget hordoz.

    Ezt a gondolatot Sodano bíboros is idézte egyszer. De vajon miben rejlik ennek a dinamizmusnak a titka?

    – A forrás az evangéliumokban van. Az én számomra a kereszténység nem elmélet, nem rendszer, nem világnézet, vagy szabályok halmaza. A hit lényege Jézus Krisztus.

    Egy valós történelmi személy…

    –…Aki három évi prédikálás után fiatalon, mintegy harminc éves korában meghalt. Kegyetlenül megölték, szenvedések közepette, végső sikollyal lehelte ki lelkét.

    „Istenem, miért hagytál el engem?” – írják az evangéliumok.

    – Később a kereszt lett az a jel, amelyről a keresztényeket fel lehet ismerni. Ez tesz képessé arra, hogy szembeszálljunk az élet nehézségeivel, a szenvedéssel, a bűnnel, magával a halállal is. Hiszem, hogy egyetlen intézmény sem nevezheti magát kereszténynek, ha nem Krisztus szavaiból és cselekedeteiből táplálkozik.

    Mit olvas leggyakrabban a Szentírásból?

    – Márk evangéliumát. Ez a legősibb szöveg, amely leírja Jézus útját. Ezen kívül a Máté és Lukács evangéliumában található hegyi beszédet.

    Milyen mértékben változtatta meg Nyugatot a kereszténység?

    – Olyan volt ez, mint valami csendes, alulról induló forradalom. Egy erkölcsi erő lassan átalakította a társadalmat Jézus szellemében, egy új erkölcsi rend mentén.

    Milyen ez a szellemiség?

    – Egy alkalommal úgy határoztam ezt meg, mint olyan cselekedetet, amely egy egyszerű szívből fakad – olyan embertől, aki a felebarátjában felismeri testvérét és nővérét. Enélkül a szellemiség nélkül Európa nem lenne a mi Európánk.

    Emellett ez a megosztottság és a konfliktusok története is.

    – A II. Vatikáni Zsinat elismerte, mennyi pozitívumot eredményezett a protestantizmus és Luther Márton: a Biblia újbóli felfedezése, a nép nyelvén végzett szertartások, a világiak szerepe, a decentralizálás. A cölibátus kérdésével kell még szembesülnünk.

    És mi a helyzet az evangélikus egyházakkal?

    – A protestánsok körében jelentős annak a veszélye, hogy provincializmusba süllyednek, a különféle szekták feldarabolják őket, s a pápát sók kis pápával helyettesítik. Az evangélikusoknak is tanulniuk kell a katolicizmus széles körű szellemiségéből.

    Milyen értelemben?

    – A katolicizmus széles látószögének két dimenziója van. Felöleli az időt és a teret is. A katolikus hívő számára a sötét korszakoknak is van értékük. Még egy olyan sötét kor is a megújulást szolgálja, mint amilyen a X. század volt. Nincs értelmetlen kor. Ami a teret illeti, a Katolikus Egyház mindenütt jelen van. Kissé szomorú, hogy ma ennyi egyház van. Afrikában és Ázsiában egyre sürgetőbb feladat tanúságot tenni az egységről, felülemelkedve a XI. századi anatémákon, amely az ortodox Kelettel való szakadáshoz vezetett és a XVI. századi kiközösítésen, amelynek eredménye a református egyházakkal való szakadás.

    A holokauszt és a II. Vatikáni Zsinat után kezd meghonosodni egy gondolkodásmód, amely a kereszténység zsidó gyökereit kutatja és értékeli újjá.

    – Kétségtelen, hogy Jézus tanítványainak első közössége a zsidókeresztények köréből került ki. Akkor még nem voltak görög nyelven megfogalmazott dogmák. Krisztus héberül beszélt, és követői is zsidók voltak. Két katasztrófa, a zsidók és a rómaiak között dúló háború eredménye volt az, hogy elveszítettük a kapcsolatot a zsidó-kereszténységgel: Jeruzsálem Krisztus után 70-ben történt lerombolása és a 135-ben kelt rendelet, amely megtiltotta, hogy a zsidók visszatelepüljenek a városba.

    Szavaiban már-már nosztalgiát érzek. Mintha egy elveszített lehetőségről beszélne.

    – A lateráni Szent János-bazilika homlokzatán olvasható felirat azt hirdeti, hogy ez a bazilika minden templom „anyja és feje”. Az első anya és fő tulajdonképpen Jeruzsálem volt. Úgy vélem, hogy sok dogma más formát nyert volna, ha nem görögül vagy latinul fogalmazták volna meg. Egyúttal a zsidók és a muzulmánok számára is érthetőbbek lennének.

    Hol érhetők nyomon legjobban a kereszténység zsidó gyökerei?

    – Könnyen felfedezhetők a szinoptikus evangéliumokban, ahol Krisztus még nem annyira a „feltámadott”. Krisztus ezekben nem „Atya”, hanem Fiú. Úgy vélem, az ebben rejlő mélységeket még nem derítettük fel kielégítően. Segítségünkre lehetnek az ószövetségi zsoltárok is. Azt olvassuk bennük, hogy a Messiás „Isten jobbján” foglal helyet. Ily módon a zsidók és a muzulmánok – kortársaink is – könnyebben láthatják Krisztusban „Isten Fiát”.

    Olyan korban élünk, amikor a keresztény hit és a modern társadalom közötti összehasonlítás, összeütközés és párbeszéd napjaink részévé vált. Milyenek ennek a távlatai?

    – Nem lehet állandóan a modern világot kárhoztatni. EI kell fogadni, sőt elismerni annak humánus vonásait. Nem elég küzdeni a modernitás embertelen kötöttségei és romboló hatása ellen.

    Van-e olyan jó hír, amit a keresztény vallás hirdethet korunknak?

    – Több ilyen is van. A kozmikus dimenzió: dominancia helyett természetszeretet. Az antropológiai dimenzió: patriarchátus helyett a férfi és a nő egyenjogúsága. A társadalmi dimenzió: a gazdagok és a szegények közötti antagonizmus helyett a javak újbóli igazságos elosztása. Végül a vallási dimenzió.

    A vallás mely formája szólíthatja meg korunk emberét?

    – Nem arról van szó, hogy egy idejétmúlt vallásossághoz térjünk vissza, vagy hogy ráhagyatkozzunk egyfajta vallástalanságra. Egy újbóli nyitás felé kell haladnunk az elsődleges és végső szellemi Létezőhöz való viszonyunkban. Ezt a Létezőt a zsidó és az iszlám hagyomány is Istennek nevezi. Nevével néha visszaélünk.

    Mi az a különlegesség, amit a kereszténység felkínálhat?

    – Sok minden. Természetesen más vallásokban is sok érték található, és jó erkölcsi, szellemi tartás fakadhat az agnoszticizmus, a szkepticizmus, az ateizmus talaján is. Egyszóval a kereszténység nem képzelheti magáról azt, hogy egyes-egyedül képes megváltoztatni a világot. Mégis sok konkrét ötlettel állhat elő, és nem kell attól félnie, hogy elveszíti identitását. Attól sem kell vonakodnia, hogy Jézus Krisztusról beszéljen. Krisztus alakja nagyon markáns, más kultúrák képviselőire is áradnak sugarai. Például Gandhit említeném. Lám, a kereszténység mindig aktuális. Elegendő látni a sok közösséget, gyakran kisközösségeket, amelyek Krisztust követve élnek Afrikában vagy Peruban, vagy akár a nyugati nagyvárosokban. Nem csak Róma létezik.

    A jövőbe tekintve, milyennek látja helyzetünket?

    – Jónak, ha a kereszténység tiszteletben tudja tartani az ember szabadságát, és nem kísérel meg bizonyos vallási imperializmust rákényszeríteni az emberekre. Az a benyomásom, hogy az Európai Unió alkotmányába azért nem került bele a keresztény gyökerekre való kifejezett utalás, mert sokan félnek egy, a vatikáni erkölcsi tanítást elrendelő politikai katolicizmustól.

    El tudjuk-e képzelni, milyenek lesznek a harmadik évezred keresztényei?

    – Szeretném, ha az emberiséget szolgálók avantgárd csoportja lennénk, nem pedig fegyvereik erejében bízó keresztes vitézek hada. Vannak olyan férfiak és nők, akik jól szemléltetik azt a vonzerőt, amelyet a kereszténység gyakorol kortársainkra: Martin Luther King, Romero, Teréz anya, Dag Hammarskjoeld, XXIII. János pápa.

    Fordította: Kalacsi János

    Forrás: HITÉLET, 2005. március 10.