Szegedi Piaristák

bolt.piarista.hu

    Az Apple-vezér megrendítő üzenete a fiatalokhoz

    Megszakította adását a tévé: Fájó bejelentést tettek közzé

    Október 5-én, szerdán elhunyt Steve Jobs, az Apple alapítója, korábbi vezérigazgatója. Az Egyesült Államokban és világszerte megrendülten fogadták a hírt; Barack Obama elnök közleményben méltatta munkásságát, a tévécsatornák megszakították a adásukat, szülővárosában, San Franciscóban és a többi nagyvárosban virágok, gyertyák borítják az Apple- boltokat. Az alábbiakban részleteket közlünk a volt Apple-vezérnek a Stanford Egyetem végzős hallgatóihoz intézett, 2005-ös beszédéből.

    Három történetet akarok elmondani az életemből. Az első az összefüggésekről szól.

    Hogy miért hagytam ott az egyetemet? A történet a születésem idejére nyúlik vissza. Biológiai anyám egyedülálló egyetemi hallgató volt, aki rögtön örökbe kívánt adni. De nagyon szerette volna, ha az örökbefogadók tanult emberek. Minden el volt intézve egy ügyvéd házaspárral. Minden rendben is volt, kivéve az, hogy ők lányt szerettek volna. Így későbbi szüleim az éjszaka kellős közepén kaptak egy telefonhívást: „Van egy felesleges fiú baba, nem akarjátok?” Azonnal akartak. De biológiai anyám rájött, hogy a jövendő szülőknek semmifajta végzettsége sincs, és csak úgy egyezett bele az örökbeadásba, ha ígéretet tesznek, hogy taníttatnak.

    17 év múlva valóban egyetemre mentem, de naivul olyant választottam, ami drágább volt, mint a Stanford. Munkásosztálybeli szüleim összes megtakarított pénze ráment. Nem tudtam, hogy miért vagyok ott, hogyan segít nekem mindez ahhoz, hogy kitaláljam, mit akarok magammal kezdeni, és miért költöm szüleim pénzét.

    Abban a pillanatban, hogy meghoztam a döntést, megszabadultam a számomra unalmas kötelező óráktól, és felvehettem olyan tárgyakat, amelyek igazán érdekeltek.

    Mindez egyáltalán nem volt romantikus. Nem volt kollégiumi szobám, egy barátom szobájában aludtam a földön, kólás üvegeket váltottam vissza, abból vettem az ennivalót.

    A Reed Egyetemen abban az időben országos szinten is kiemelkedő volt a kalligráfia-oktatás. A kampusz minden plakátja, minden felirata gyönyörűen meg volt tervezve.

    Mivel akkor már nem voltam rendes hallgató, kötelező órákat nem vehettem fel, de ilyen kuriózumokra beiratkozhattam. A kalligráfiát elbűvölőnek, történelminek, művészinek tartottam, és nagyon élveztem.

    Soha nem gondoltam, hogy valaha is praktikus hasznát veszem, de tíz év után, amikor az első Macintosh komputert terveztük, minden visszajött. Ennek felhasználásával dolgoztuk ki a Macintosh betűformáit.

    Második történetem a szeretetről és veszteségről szól.

    Szerencsés vagyok, mert már korán megtaláltam, azt, amit szeretek. Wozzal együtt szüleim garázsában kezdtük az Apple-t, amikor még csak húszéves voltam. Keményen dolgoztunk, és tíz évvel később egy kétmilliárdos, négyezer alkalmazottat foglalkoztató vállalat lettünk. Harmincéves voltam, amikor kibocsátottuk legjobb termékünket, a Macintosht. Aztán hirtelen elbocsátottak. Hogyan rúghatnak ki onnan, amit te alapítottál? Ahogy az Apple nőtt, felvettünk egy tehetségesnek tartott vezetőt azzal a céllal, hogy együtt eligazgatjuk a céget. Az első időkben minden jól ment, azután komoly összetűzéseink lettek a jövő irányvonaláról. Az igazgatótanács mellé állt, engem kirúgtak. Harmincéves voltam, és ami addigi felnőtt életemet jelentette, hirtelen eltűnt. Lesújtó volt.

    Hónapokig nem tudtam, mit kezdjek magammal. Úgy éreztem, cserbenhagytam az előző vállalkozó nemzedéket. Átadták nekem a stafétabotot, én pedig elejtettem. Már arra is gondoltam, hogy otthagyom a Szilícium-völgyet. De valami lassan tisztázódott bennem, még mindig szeretem, amit csinálok. Elhatároztam, hogy mindent újra kezdek.

    Akkoriban nem úgy láttam, de ma már igen, hogy az Apple-ből való kirúgás a legjobb dolog volt, ami valaha történt velem. A siker terhét felváltotta a kezdés könnyedsége. Felszabadultnak éreztem magam, és életem legtermékenyebb alkotói korszakába léptem.

    A következő öt évben megalapítottam a NeXT nevű vállalatot, a Pixar nevű másik céget, és találkoztam egy csodálatos nővel, aki később a feleségem lett. A Pixarral elkészítettük az első komputertervezte animációs filmet, a Toy Storyt. Egy különös fordulat után a NeXT-et megvásárolta az Apple.

    Biztos vagyok abban, hogy mindez nem történt volna meg, ha nem bocsátanak el az Apple-től. Szörnyű keserű pirula volt, de a betegnek kell az orvosság. Az élet néha letaglóz, de soha nem szabad feladni hitünket. Meg kell találnotok azt, amit szerettek a munkában. Munkátok életetek jelentős része, csak akkor lehettek elégedettek, ha hisztek abban, hogy nagyszerűen dolgoztok.

    Harmadik történetem a halálról szól.

    17 éves koromban olvastam egy idézetet: „Ha minden nap úgy élsz, mintha az lenne az utolsó, egy nap minden bizonnyal jól fogsz mindent csinálni”. Nagy hatással volt rám ez a mondás akkor is, és az elmúlt 33 év alatt is. Amikor belenéztem a tükörbe, és azt láttam, hogy nem ennek megfelelően élek, tudtam, hogy változtatnom kell.

    A halálközelség segített abban, hogy a nagy döntéseket meghozzam. Mert minden – külső elvárások, büszkeség, a megaláztatásoktól való félelem vagy bukás – eltörpül a halál árnyékában. Csak a fontos dolgok maradnak. Az ember már úgyis félig meztelen. Nem érdemes nem a szívre hallgatni.

    Egy évvel ezelőtt rákkal diagnosztizáltak. Reggel hétkor volt egy vizsgálat, és világosan kimutatta, hogy daganat van a hasnyálmirigyemben. Addig azt sem tudtam, mi a hasnyálmirigy. Az orvosok azt mondták, hogy gyógyíthatatlan, három-hat hónapom van hátra. Azt tanácsolták, hogy menjek haza, rakjam rendbe dolgaimat, ami virágnyelven annyit jelentett, hogy készüljek fel a halálra.

    Ezzel a diagnózissal éltem egész nap. Később szövetmintát vettek. Engem elaltattak, de feleségem mondta, hogy amikor az orvos megvizsgálta a sejteket, sírva fakadt. Kiderült ugyanis, hogy az a ritka típusú daganatom van, ami gyógyítható. Megoperáltak, és azóta jól vagyok.

    Ez volt a legutóbbi eset, amikor szembe kellett néznem a halállal. De mivel mindezt átéltem, nemcsak intellektuális meggyőződésből mondom a következőket. Senki sem akar meghalni, még az sem, aki hisz a túlvilágban. És mégis a halál az a végállomás, ahova mindnyájan elérünk. Senki sem menekülhet meg. És ennek így is kell lennie, mert a halál az élet legfontosabb találmánya. A halál a változás ügynöke. Világossá teszi, hogy a régi utat ad az újnak. Most ti vagytok az újak, de fokozatosan ti lesztek a régiek, akiket elsöpörnek majd.

    Időtök tehát behatárolt, ne fecséreljétek el azzal, hogy mások életét élitek. Ne essetek a dogmák csapdájába, azaz ne akarjátok mások gondolatainak eredményeit felhasználni. Mások véleményének zaja ne oltsa ki belső hangotokat. És a legfontosabb: legyen bátorságotok, hogy kövessétek szíveteket és ösztönös megérzéseiteket. A többi másodlagos.

    B. E. - vilag@hetivalasz.hu

    Forrás: http://hetivalasz.hu/vilag/szerencses-vagyok-mert-mar-koran-megtalaltam-azt-amit-szeretek-42060/