Szegedi Piaristák

bolt.piarista.hu

    Deák Károly

    Jóel halála

    - ballada -

    És Jóelhoz eljött a Daemon és így szólt:

    – Sorsodhoz tartozik, hogy valamelyik képességedet elveszítsd. Választhatsz, hogy melyikről akarsz lemondani.

    Jóel sokáig gondolkozott.

    – Ha meg kell lennie: a szaglásról – mondta aztán.

    A Daemon eltávozott, és Jóel nem érezte többé a szagokat.


    Egy év múlva a Daemon újra megjelent.

    – Sorsodhoz tartozik, hogy valamelyik képességedet elveszítsd. Választhatsz, hogy melyikről akarsz lemondani.

    Jóel töprengett.

    – Az ízlés képességéről – mondta.

    A Daemon elhagyta és Jóel többé nem érezte az ízeket.


    Egy év múlva a Daemon újra megjelent.

    – Sorsodhoz tartozik, hogy valamelyik képességedet elveszítsd. Választhatsz, melyikről akarsz lemondani.

    Jóel sokáig gondolkozott.

    – A tapintásról – mondta végül.

    A Daemon eltűnt és Jóel körül a tárgyak megnémultak.


    Egy év múlva a Daemon újra megjelent.

    – Sorsodhoz tartozik, hogy képességeid közül valamelyiket elveszítsd. Választhatsz, melyikről akarsz lemondani.

    Jóel sokáig gondolkozott.

    – A beszéd képességéről – mondta és felnyögött.

    A Daemon elhagyta és Jóel többé nem tudott beszélni. Ha kedvese szólt hozzá, csak jelekkel válaszolt és szemével integetett.


    Egy év múlva a Daemon újra megjelent.

    – Sorsodhoz tartozik, hogy képességeid közül valamelyiket elveszítsd. Választhatsz, hogy melyikről akarsz lemondani. A látás, a hallás, a járás és a nevetés közül kell választanod.

    Jóel a látásról és a nevetésről még nem tudott lemondani. Tehát a hallás és a járás képességéről gondolkozott. Szeretett sétálni a völgyben, s a madarak énekét és kedvese hangját is szerette hallani. Hosszas vívódás után, immár némán, így felelt:

    – Lemondok arról, hogy halljam a madarak énekét, a fák zúgását és kedvesem hangját. Járni, látni és nevetni akarok.

    A Daemon eltávozott, és Jóel nem hallotta többé a madarak énekét, a fák zúgását és kedvese hangját.


    Elmúlt egy év s a Daemon megjelent.

    – Sorsodhoz tartozik, hogy valamelyik képességedet elveszítsd. Választhatsz, hogy melyikről akarsz lemondani. A látás, a nevetés és a járás képességei közül kell választanod.

    Jóel sokáig gondolkozott. Aztán jelt adott:

    – Lemondok arról, hogy járjak.

    A Daemon elenyészett és Jóel többé nem tudott járni. Csak ült a kertben és szemével nevetett, ha megjött a kedvese.


    De elmúlt egy év és a Daemon újra megjelent.

    – Sorsodhoz tartozik, hogy képességeid közül valamelyiket elveszítsd. Választhatsz, hogy melyikről akarsz lemondani. A nevetés és a látás képességei közül kell választanod.

    Jóel maga elé emelte kezét és sokáig nézte szétnyitott ujjait. Aztán így szólt a szeme:

    – Látni, látni akarok Daemon! A hegyeket, a fákat akarom látni, a lombon csillogó napsugarat és kedvesem arcát. Látni, látni akarok, mindörökké!

    A Daemon eltűnt és Jóel látott ugyan, de többé nem tudott nevetni. Ekkor kedvese is elhagyta őt, mert nem szerette a komor arcokat. Jóel egyedül ült a kertben és nézte a fákat, a hegyeket, az eget, a völgyből felszálló párát és a lombon csillogó napsugarat.


    De elmúlt egy év és a Daemon újra megjelent. Bejött a kertbe és így szólt:

    – Eljöttem a szemedért, Jóel!

    Jóel felállt. Tágra nyitott szemmel körülnézett. Látta a fákat, az eget, a hegyeket, a völgyből felszálló párát és a lombon csillogó napsugarat.

    A Daemon eltávozott és Jóel többé nem látott semmit. Feküdt a lombok között, teljes sötétségben.


    Aztán – nagy sokára – valami derengés támadt lényének középpontjában. A derengésből fény lett, a fényből ragyogás, s Jóel meglátta azt, amit eddig a hegyek, a fák, az ég színei és kedvese arca eltakartak.