Szegedi Piaristák

bolt.piarista.hu

Nyári ügyeleti napok:

Az ügyeleti napok a következőképpen alakulnak a nyári szünetben:

  • 2019. július 3. (szerda) 9:00-13:00
  • 2019. július 10.(szerda) 9:00-13:00
  • 2019. július 17.(szerda) 9:00-13:00
  • 2019. július 24.(szerda) 9:00-13:00
  • 2019. július 31.(szerda) 9:00-13:00
  • 2019. augusztus 14.(szerda) 9:00-13:00
  • 2019. augusztus 21.(szerda) 9:00-13:00
  • 2019. augusztus 28.(szerda) 9:00-13:00

Ezeken a napokon van lehetőség ügyintézésre.


Osztályozó-, javítóvizsgák időpontja:

2019. augusztus 26-én (hétfő) 9.00 órától


 

    Örkény István:

    Técsőiek

    Az újságíró felkúszott az állványzatra, kióvakodott egy billegő deszkára, és onnan csinálta a fölvételeket. Így Bogya Gábor került a kép homlokterébe, de alatta jól látszott a gödör, a gödörben a brigád meg a szállítószalagok.

    Nagyon fiatal volt az újságíró. Nagyon mozgékony. Nagyon buzgó. Úgy járt a kezében a töltőtoll, mintha türelmetlenségében a levegőben írna.

    – Hát halljuk – mondta, miután lemászott az állványzatról. – Most lehet már nem csak a jóról írni. A mentők vitték el a sebesültet?

    – Csak bekötözték – mondta Bogya. – Aztán velünk jött a szállásra.

    – Talán nem is riport lesz – elmélkedett az újságíró. – Talán rádiójátékot írok magukról... És miért tört ki a verekedés?

    Bogya, mialatt fényképezték, levette zsíros kubikoskalapját. Most visszatette, és lenézett a gödörbe.

    – Valakinek – mondta – elkezdett nem tetszeni a közös kassza.

    – Mi a közös kassza?

    – Hogy egyformán osztjuk el a bért.

    – Ez nem is helyes – mondta az újságíró.

    – Nekünk helyes – mondta Bogya. – Mi técsőiek vagyunk.

    – Hogyhogy? – csodálkozott az újságíró. – És maguk egyformán dolgoznak mindannyian?

    – Hát majdnem – mondta Bogya.

    – És nincs, aki gyengébb a többinél? Vagy ügyetlenebb?

    – Van olyan.

    – Például ki?

    Bogya lenézett a gödörbe. Már a legalsó szintet talicskázták.

    – Nem lehet azt úgy megmondani – mondta.

    – És azt se lehet megmondani – elégedetlenkedett az újságíró –, hogy ki a legerősebb? Mert az viszont rosszul jár, szerintem.

    Bogya lenézett az újságíróra. Szép szál ember volt, csupa ín és rost, mint a pálmafa törzse. A homloka olyan, hogy megállított volna egy személyvonatot. Azt mondta:

    – Nem az erő a fontos.

    – Hanem mi?

    – Az, hogy egyformán van bennük akarat. Akin meglátni az akaratot, annak szívesen adunk könnyebb munkát. Akin nem, az elmehet.

    – Olyan is volt?

    – Egy.

    – Técsői?

    – Igen.

    – Hogy hívták?

    – Már nem emlékszem.

    – Maga semmire sem emlékszik – mondta ingerülten az újságíró. – Talán arra a verekedésre sem?

    Bogya homloka boltjára felszaladt egy ránc.

    – Arra igen.

    – És azt ki kezdte? – kérdezte az újságíró. – Vagy annak is elfelejtette a nevét?

    Bogya megint a gödörbe nézett.

    – Minek azt fölírni?

    – Ahelyett hogy örülne, hogy már az ilyesmit is meg lehet írni – háborodott fel az újságíró.

    – Annak örülök – mondta Bogya. – Csakhogy mi mindnyájan técsőiek vagyunk. Csupa tiszta, dolgos ember, csupa földművelő. Együtt vagyunk a szálláson, együtt eszünk, és egyformán osztjuk el a részt...

    Az újságíró közbevágott. Töltőtolla egyre sebesebben mozgott, mintha már gyorsírással írna a levegőbe.

    – Ezt már hallottam – mondta. – De nem maguk verekedtek össze a presszóban?

    – De mi – mondta Bogya.

    – Nem maguk hívták a mentőket?

    – De mi.

    – És nem maguk tették a feljelentést az őrsön?

    – De mi – mondta Bogya.

    – És hová lett az a pasas?

    – Átment egy másik brigádba – mondta Bogya.

    – Akkor hát miért nem mondja meg a nevét?

    – Mert visszajött – mondta Bogya.

    – Visszajött? – bámult rá az újságíró. – Akkor mutassa meg.

    – Innen nem nagyon jól látni – mondta Bogya, és lenézett a gödörbe –, mert már nincs rajta a kötés.