Szegedi Piaristák

bolt.piarista.hu

    Lázár Ervin: Buddha szomorú

    Mese egy szembejövőről

    Ennek az embernek, aki szembejött, irtózatosan nagy feje volt.

    Mint egy ház, mint egy gáztartály, mint egy uborkaszállító vagon.

    Dörr-bömm-dörr, hegygerincekre taposott meg városokra.

    Azazhogy nem is volt akkora feje.

    Csak, mint egy krumplifőző denfer, mint egy szapuló, mint egy abáló üst.

    Bimm-bumm-bimm, folyókra lépett; hidakra, ligetekre.

    Tulajdonképpen alig volt nagyobb a feje a normálisnál.

    Mint egy jól megtermett úritök, egy rózsaszín luftballon, egy felfújt marhahólyag.

    Csirr-csörr-csirr, házakra lépett, virágoskertekre, játszóterekre.

    Mondhatnánk azt is, normális nagyságú feje volt.

    Mint neked, nekem vagy neki.

    Tipp-topp-tipp, pásztorkutyákra lépett, csűrökre, búzaföldekre.

    Nem is volt normális nagyságú feje. Kisebb volt.

    Mint egy konzervdoboz, mint uborka, mint egy nagyobbfajta alma.

    Csisz-csosz-csisz, kismalacokon, pipacsokon, ingecskéken csoszogott.

    Persze, egészen kicsi feje volt.

    Mint egy gombostűfej, mint egy mákszem, mint egy ruhatetű.

    Sity-suty-sity, szép formákon, virágillaton, álmokon lépkedett.

    Ennek az embernek, aki szembejött, egyáltalán nem is volt feje.