Jelenlegi hely

Lázár Ervin: Buddha szomorú

A város megmentése

Egy sűrű szemöldökű fickó jött oda hozzám. Azt mondja: „Apám, nagyon fontos ügyről van szó.”

De ez a sűrűszemöldökű nem volt olyan, mint aki fontos dolgokról beszélhet. Azt mondtam neki: „Menj a francba!”

Ettől kivirult, olyan lett, mint az égő csipkebokor – csakhogy rosszul, feketén égő csipkebokor. Már láttam, hogy ő majdnem az ördög, oda kell rá figyelni.

Mondtam: „Figyelem önt, uram.”

Tele szájjal röhögött. Érezte, hogy ez az „uram” nem szívből jövő. Nem is volt szívből jövő.

– Holnap összedől a város – mondta. Alig volt kaján. – És kiválaszthatsz öt embert. Öt ember nem hal meg. Csak nevezd meg őket.

– Öt? – kérdeztem.

– Persze – mondta konokul.

– Laci – vágtam ki vitézül.

Bólintott, a hüvelykujját feltartotta.

– Babó Titti – kiáltottam.

A mutatóujját is feltartotta.

– A külvárosok is? – kérdeztem rémülten.

– Naná – mondta, és sűrűbb volt a szemöldöke, mint bármikor.

– Akkor Pisti és Ágota.

– Négy – rivallta kárörömmel.

– És az a kövér nő, aki szemben lakik velünk, a húgom, Nagybabó, egy taxisofőr a Kiskunságból, a mongolszemű közértes kislány, Skóbala, Skóbala mamája és papája, a lengyel pap, Borszéki Miki, Bogatir Ábrahám, Illés, Bertha, Rita, Verocska, a kilencvenötös buszjárat összes vezetői, Handel Editke, Édi, Aradi, a feketefejű, Kökörcsin Laji, Okos mama, Bözsike, a knégelman, egy csomó futballista, Kerecsen Pistike, Giccsék, Köbcsi, Borz Ödön, a három Etelka, Janikovszky, Kovács János, Juli, Gyömbérgyökér György, Haraszti egy, Haraszti kettő, Haraszti három, Panna-feleségem és összes testvérei, főleg Madi és mindenki, akit Madi szeret…

– Elég! – ordított a sűrűszemöldökű.

Kicsit összezsugorodott, a szemöldöke se volt már olyan sűrű. De én kíméletlenül folytattam:

– A Medvék, Király Ernő, Margitka és az a pofa, aki fütyürészve szokta verni a buszok oldalát, és a pénzesek és a pénztelenek, a fiúk, a lányok, és Keserű Ilona és Bátor Aladár és Bátortalan Aladár is…

A pasas teljesen összezsugorodott. De én nem szántam meg, keményen fölsoroltam mind a kétmillót.

– Ez az az öt – mondtam.

Előbb kihullott a szemöldöke, aztán teljesen eltűnt.

Hát így mentettem meg a várost!