Szegedi Piaristák

bolt.piarista.hu

Nyári ügyeleti napok:

Az ügyeleti napok a következőképpen alakulnak a nyári szünetben:

  • 2019. augusztus 21.(szerda) 9:00-13:00
  • 2019. augusztus 28.(szerda) 9:00-13:00

Ezeken a napokon van lehetőség ügyintézésre.


Osztályozó-, javítóvizsgák időpontja:

2019. augusztus 26-án (hétfő) 9.00 órától


 

    Lázár Ervin: A kisfiú meg az oroszlánok

    VI. fejezet,
    amelyben Szigfrid tréningezik

    Előadás előtt még hazarohantunk a Levendula utcába, hogy Szigfridnek mindent elmeséljünk. A pajta kapuja be volt csukva, és valami különös buffogás hallatszott mögüle.

    Peti belesett a résen.

    – Szigfrid megőrült – mondta ijedten.

    Bekukucskáltunk mi is.

    Szigfrid a pajta minden berendezését az egyik sarokba hordta, s most ott állt a középen, harcias pózban. Mély torokhangon morgott, aztán három hatalmasat ugrott a mennyezet felé.

    – Nem jó – mondta szomorúan, és a nadrágja zsebéből nagy, piros kockás zsebkendőt húzott elő, és törölgetni kezdte verejtékező arcát.

    Aztán újrakezdte. Morgott, és vadul ugrálni kezdett. Később törzshajlításokat és hasizomgyakorlatokat csinált. A verejték patakokban csorgott róla, egyre jobban elfáradt.

    – Mit csinálsz, Szigfrid? – kérdezte Peti.

    – Izé… semmi – dadogott Szigfrid. – Ilyen hamar megjöttetek?

    – Egyáltalán nem jöttünk hamar. Beteg vagy?

    – Ugyan! Mi van Szilviával?

    – Ma este kiszabadítjuk.

    – Óriási! – dörzsölte össze a mancsát Szigfrid. – Két ugrással ott termek, egy morgás, százfelé szalad az egész banda!

    – Mit csinálsz?

    – Hogyhogy mit csinálok? Kiszabadítom a feleségemet. Vagy talán nélkülem akarjátok?

    – Csak nem gondolod, hogy elviszünk felfordulást csinálni? Még csak az hiányozna!

    – Veletek akarok menni – könyörgött Szigfrid.

    – Nem jöhetsz! – mondta szigorúan a kisfiú.

    Szigfrid búsan leült a kirojtosodott karosszékbe, és a mancsát bámulta.

    – Ágyat kellene szerezni Szilviának. Nem lesz hol aludjon – mondta Gabriella.

    – Igen, egy ágyat szerezni kell. Majd körülnézek a padláson. A múltkor mintha láttam volna fönt egy régi ágyat. Egyelőre jó lesz az is.

    – Pszt! Nézzétek csak – tette a szája elé az ujját Gabriella –, Szigfrid sír.

    Tényleg. Szigfrid lehajtott fejjel ült a karosszékben, és a szeméből könnypatakok csordogáltak.

    – Szigfrid, mi bajod? Ne sírj – mondta megindultan Peti.

    – Egész délután tréningeztem – zokogott Szigfrid –, veletek akarok menni!

    – Jól van, ne bőgj! Velünk jöhetsz. De ígérd meg, hogy rendesen viselkedsz.

    – Hurrá!!! – Üvöltött Szigfrid, és hatalmasat ugrott a levegőbe. Morgott egyet-kettőt, aztán lendületes ugrással elsöpört bennünket.

    – Pardon – mondta. – Remélem, semmi bajotok.

    Gabriella sziszeget, megütötte magát.

    – Nem szégyelled magad? Fellökted szegény Gabriellát.

    Szigfrid megijedt, hátha mégsem jöhet velünk, és laposakat pislogott.

    – Izé… – mondta – nem láttátok a nadrágtartómat?

    – De igen, rajtad van – mutatott rá Gabriella.