Szegedi Piaristák

bolt.piarista.hu

Nyári ügyeleti napok:

Az ügyeleti napok a következőképpen alakulnak a nyári szünetben:

  • 2019. augusztus 21.(szerda) 9:00-13:00
  • 2019. augusztus 28.(szerda) 9:00-13:00

Ezeken a napokon van lehetőség ügyintézésre.


Osztályozó-, javítóvizsgák időpontja:

2019. augusztus 26-án (hétfő) 9.00 órától


 

    Lázár Ervin: A kisfiú meg az oroszlánok

    IX. fejezet,
    amelyben egy törvényre derül fény

    Mindig titokban jártam a Levendula utcai házban, mégsem voltam soha olyan izgatott, mint másnap, amikor először nyomtam meg a csengőt bejelentett látogatóként.

    Peti nyitott ajtót.

    – Szervusz, miért csöngettél? Apa itthon van.

    – Hozzá jöttem.

    Csodálkozva rám nézett.

    – Apához? Nem értem. Mit akartok ti egymástól?

    – Hivatalos ügy. Építészeti – mondtam gyorsan, és elhatároztam, hogy nem szólok az átépítési tervről Petinek. A bontásról meg különösen nem. És még valami más is megfogamzott bennem, de ezt akkor még magam sem tudtam, csak később döbbentem rá. Mindenáron meg kell akadályozni a pajta lebontását! Nem szabad lebontani!

    Pár perc múlva, mikor szemben ültem Peti apjával, már szilárd meggyőződésem volt ez. A pajtát az életem árán is megvédem.

    – Tudja, nem is annyira a csúnyasága miatt akarom lebontani ezt a rozzant pajtát. Inkább a fiam miatt. Tegnap itt volt az öcsém. Nagyon szereti a fiamat. A gyerek mesélt neki valami oroszlánról meg egy artistanőről, aki itt lakik a pajtában. Nem tudom, milyen nevet mondott, már nem emlékszem… Valami Bella vagy ilyesféle…

    – Arabella – csúszott ki a számon, de azt hiszem, egyébként is megmondtam volna.

    – Az – nézett rám furcsán. – Tényleg ezt a nevet mondta a fiam. Olyan komolyan beszélt róluk, mintha valóban élnének. Megmondom őszintén, félelem fogott el, és gyanakvó lettem. Reggel kimentem megnézni, van-e valami a pajtában. Természetesen üres volt.

    – A pajta nem üres, doktor úr – mondtam, és keményen s szemébe néztem.

    Furcsán nézett rám, aztán valamerre a szoba sarka felé bámult, és bizonytalan lett.

    – Az öcsémet kivitte a fiam a pajtába. Azt mondta neki: „Megsimogathatod Szigfridet.”

    – És? – kérdeztem mohón.

    – Nem tudom, együtt mentek el és beszélgettek. Fura népség. Nem értem.

    Valaki kopogott.

    – Bejöhetek? – hallottam Peti hangját az ajtó mögül.

    – Csak gyere – felelte az apja.

    A kisfiú bejött az ajtón. Rögtön a küszöbön megállt, és hol az egyikünkre, hol a másikunkra nézett. Aztán megkérdezte:

    – Na, jó barátok lettetek?

    – Szamárságokat kérdezel – mosolygott az apja. – Beszélgettünk az építész bácsival.

    Még egypár szót váltottunk, aztán fölálltam.

    – Elmegyek, megnézem a helyszínt.

    – Elkísérlek, ha megengeded – mondta Peti.

    – Kisfiam, hogy mered tegezni az építész bácsit?

    – Ó, mi már régóta tegeződünk – mondtam.

    A doktor úr csóválta a fejét. Valami nem tetszett neki.

    Ropogott lábunk alatt a kavics.

    Szerettem volna valami másról beszélni, de láttam, hogy elkerülhetetlenül be kell vallanom mindent.

    – Édesapád le akarja bontatni a pajtát, és melegházat akar helyette építtetni, virágoknak.

    – Lebontani?! És hol laknak akkor Szigfridék?

    – Édesapád nem törődik Szigfridékkel!

    – Nem, melegházban nem lakhatnak. Csak ez a pajta jó nekik. Igaz?

    – Igaz – mondtam.

    – És te? Rád miért volt szükség?

    – Én tervezem a melegházat.

    – Komolyan? Viktor…

    Beszélni sem tudott a meglepetéstől.

    – Nem kell félned – siettem a válasszal –, majd kitalálunk valamit. Mindenesetre jó, ha én vállalom a tervezést.

    – Lehet, hogy igazad van. De ugye nem csapsz be?

    – Hogy csapnálak be! Ne beszélj butaságokat!

    A pajta ajtaja kitárult.

    – Na végre! – mondta Szigfrid. – Csakhogy itt vagytok… Mi az? Miért lóg az orrotok? Csak nincs valami baj?

    – Á, dehogy. Elfáradtunk.

    – Elfáradtatok? Miben?

    – Hát mindenfélét csinál az ember…

    – Akkor éppen jó. Feketepétert játszunk. Az jó fáradtság ellen – mondta Szigfrid. – Tudsz feketepéterezni? – fordult hozzám.

    – Persze, tudok, és szívesen játszom veled.

    – Príma! Még két embert kérünk… Nem halljátok?… Arabella!

    – Nem tudok feketepéterezni, és kedvem sincs – mondta Arabella.

    – Ebben a pillanatban érkezett meg Gabriella. Nagyon izgatott volt, arca kipirult, és egy kicsit lihegett is.

    – Jézus, Mária, úgy futottam – hadarta. – Baj van, a rendőrség az eltűnt oroszlánt keresi. Ide is jön egy őrmester. Azt hiszem, házkutatást akar tartani.

    – Ide a pajtába csak nem jön? – mondta Arabella.

    – De igen, erre jön, talán már itt is van.

    – Viktor, segíts! – suttogott a kisfiú.

    Kimentünk a pajta elé.

    Az úton valóban egy rendőr jött a pajta felé. Szigorú arcot vágott, és a kezében egy papírt lobogtatott.

    – Jó napot! – mondta. – Ez itt egy házkutatási parancs. Állítólag maguknál oroszlánok vannak.

    – Nálunk oroszlánok? Honnan tetszik gondolni? – kérdezte Peti.

    – Ez valami tévedés lehet – toldottam meg én is a hazugságot. – Itt nincsenek oroszlánok.

    – Tegnap az Altamero cirkuszból megszökött egy oroszlán. Itt kell lennie. És itt kell lennie a balerinának is, aki megszöktette. Le kell tartóztatnom őket.

    – De rendőr bácsi, itt senki sincs. Tessék benézni a pajtába. Hiszen fölfalna bennünket az oroszlán.

    – Az igaz – mondta a rendőr –, erre nem gondoltam. Igazuk van. Köszönöm, viszontlátásra!

    – Elmegy – súgta boldogan Peti.

    – Várjon egy kicsit, biztos úr! – hallatszott ebben a pillanatban egy borízű hang a pajta felől.

    – Szigfrid! Most mi lesz? – sápadt el Peti.

    A rendőr megfordult. Szigfrid ott állt a pajta előtt, és barátságosan mosolygott.

    – Van szerencsém, biztos úr! Csak azt szeretném megkérdezni, nem tud-e véletlenül feketepéterezni. Mert kevesen vagyunk.

    – Aha, szóval itt rejtőzködsz! – kiáltott a rendőr. Félretolt bennünket, és belépett a pajtába. – Sőt a kisasszony is itt van – nézett a rendőr Arabellára. – Szép fogás. Letartóztatom magukat!

    – De miért? – kérdezte Arabella.

    – Mert vétettek a törvény ellen.

    – Milyen törvény ellen?

    – Hm, hm – hümmögött a rendőr. – Hát megszöktek a munkaadójuktól, és… és bejelentőlapjuk sincs – tette hozzá diadalmasan.

    – De mi azért szöktünk meg a munkaadónktól, mert rosszul bánt velünk. Szilviának különben már régen nyugdíjba kellett volna mennie.

    – És nem engedett el az igazgató, képzelje, biztos úr – mondta Szilvia –, bezárt egy szűk ketrecbe, és a bejárat elé ültetett. Hiába kértem, hogy ne kelljen ott ülnöm, mert az emberek állandóan piszkálnak és gúnyolnak, mert öreg vagyok. Rám se fütyült!

    – Szegényt mindig bántották – mondta Peti –, itt meg nyugodtan élhet. Hiszen annyit dolgozott.

    A rendőr hümmögött, és Szigfridre mutatott.

    – És ez az úr kicsoda?

    – Szigfrid vagyok, a szavannák királya.

    – Kicsit hazudós. Sohasem látott szavannát – mondta Szilvia.

    – Ugyan, az nem számít – mondta a rendőr. – És itt jól érzik magukat? – kérdezte aztán.

    – Jól! – feleltük mindannyian.

    – Csak feketepéterezni tudna valaki – akadékoskodott Szigfrid.

    – Én tudok – mondta a rendőr –, és éppen lejárt a szolgálatom, leülhetünk.

    – És a letartóztatás? – kérdezte Arabella.

    – Ugyan! – mondta a rendőr. – A törvény az igazság mellett áll. Holnap letartóztatom a cirkuszigazgatót.

    – Milyen indokkal? – kérdeztem.

    – Hogyhogy milyen indokkal? Hát mert rossz ember! Az nem elég?

    – Ne fecsegjetek annyit, osztok – hadarta Szigfrid.

    – Vigyázzanak, csalni szokott – figyelmeztetett bennünket a felesége.

    – Ugyan, anyus! – méltatlankodott Szigfrid.

    – Érdekes! – mondta a rendőr. – Két Fekete Péter van nálam.

    – Ugye mondtam, hogy csal! – kiabált Szilvia.

    – Mit jár a szád? Nem nekem van két Fekete Péterem!

    – Erre Arabella is odajött, belenézett Szigfrid lapjába.

    – Tényleg, Fekete Pétered nincs kettő, de csupa egyforma kártyát osztottál magadnak.

    – Nem illik belenézni a lapomba!

    – Csalóval nem játszom – mondtam.

    – El ne menj, el ne menj! Véletlen volt! – kiabált rémülten Szigfrid. – Többet nem csalok.

    És tényleg, többet nem csalt.