Életünk vezérgondolatává kellene tennünk, hogy az újra eljövendő Úr érkezésének örvendezzünk, és megérkezésére méltók legyünk. Az kellene, hogy fő gondunk legyen, milyen elfoglaltságban talál minket, és szolgálatában hűségesnek talál-e minket. Az eljövendő világ sajátosan igazibb és ugyanakkor más, mint a mostani.

Ha így tennénk, életünkben sok minden nagy kicsivé lenne, sok kicsi pedig naggyá lenne. Minden a maga valóságos méretében mutatkozna, és hazugságunk lelepleződne a jövendő igazság színe előtt.

Igen, az őshazugság ereje az, hogy a valóság arányait – Isten, világ, örökkévalóság, idő – állandóan ellenkezőleg mutatja. Az árnyékos mulandót csalogató, éles fénybe állítja, hogy szívünket reá függesszük, és az igazi fényt elveszítsük szemünk elől. De az eljövendő világ világossága leleplezi a csalást, és ha ezt szemünk előtt tartjuk, szabadok vagyunk.