Aki görcsösen kutatja a kereszthordozás lehetőségeit, könnyen átsiklik azokon az alkalmakon, amelyeket a mindennapok hoznak eléje. Saját keresztünket hordozni nem annyit jelent, mint szenvedést vállalni. Sokkal inkább jelenti: naponkénti fölöslegességérzésünknek feldolgozását, szembeszállást a kellemetlen problémákkal; teljesületlen vágyak, eredménytelen tervek vagy sikertelen kísérletek ellenére kitartani ajóban; a megtapasztalt hűtlenséget, hálátlanságot vagy aljasságot keresztényi módon megbocsátani; elháríthatatlan fájdalmat elviselni. Mindezek, amiket az élet hoz magával, éppoly „értelmetlenek”, mint az a kereszt, amelyen Jézus életét bevégezte. De itt is és ott is a hit lehetővé teszi, hogy felismerjük Istennek háttérben álló szeretetét. S aki erre igent mond, az a keresztet áldássá változtatja maga és mások számára.