Szegedi Piaristák

bolt.piarista.hu

    [ 1. | 2. | 3. | 4. | 5. | 6. | 7. | 8. | 9. | 10. | 11. | 12. | 13. | 14. | 15. | 16. | 17. | 18. | 19. | 20. | 21. | 22. | 23. | 24. | 25. | 26. | 27. | 28. | 29. ]

    1.

    A Mester a folyóparton sétált néhány tanítványával.

    - Látjátok, hogy a halak hogyan fickándoznak kedvük szerint. Ez az, amit igazán szeretnek.

    Egy idegen is meghallotta ezt a megjegyzést, s így szólt:

    - Honnan tudod, hogy mit szeretnek a halak? Te nem vagy hal.

    A tanítványok oktalanságnak vélték az idegen szavait. A Mester pedig mosolygott, mert úgy vélte, hogy ez egy bátor, kutató szellemű ember. Kedvesen válaszolt:

    - S te, barátom honnan tudod, hogy én nem vagyok hal? Te nem vagy én.

    A tanítványok nevettek, mert azt hitték, hogy ez egy jól megérdemelt rendreutasítás volt. Csak az idegen hökkent meg a válasz mélységén. Egész nap ezen gondolkodott, míg végül estére kelve, a kolostorba ment, s így szólt:

    - Talán nem is különbözöl annyira a halaktól, mint ahogy gondoltam. De én sem tőled.

    2.

    A Mester a tanulásnak és a bölcsességnek is pártfogója volt.

    - Tanultságra úgy teszünk szert - mondta, mikor erről kérdezték - , hogy könyveket olvasunk, vagy előadásokat hallgatunk.

    - És bölcsességre?

    - Önmagadat olvasod, mintha könyv lennél.

    Utólag még hozzátette.

    - Egyáltalán nem könnyű feladat, mert a nap minden perce újabb kiadását hozza a könyvnek.

    3.

    A kormányzó egyik utazása során belépett a Mesterhez, hogy tiszteletét tegye nála.

    - Az állam ügyei nem hagynak nekem időt hosszabb értekezésekre - mondta. - Össze tudná foglalni a vallás lényegét néhány mondatban egy olyan elfoglalt ember számára, mint például én?

    - Egyetlen szóval megmondom Önnek, méltóságos uram.

    - Hihetetlen! Mi az a szó?

    - Csend.

    - S hogyan érhetem el a csendet?

    - Elmélkedéssel.

    - És ha szabad kérdeznem, mi az elmélkedés?

    - Csend.

    4.

    Egy asszonynak, aki végzete ellen panaszkodott, ezt válaszolta a Mester:

    - Te alakítod a végzetedet.

    - De arról nem én tehetek, hogy nőnek születtem.

    - Hogy valaki nőnek születik, az nem végzet. Az a sors. A végzet az, hogy hogyan fogadod el női mivoltodat, s mit hozol ki belőle.

    5.

    A Mester állandóan támadta az emberek kedvenc istenfogalmait.

    - Ha istened a segítségedre siet, és kiment a bajból - mondta -, akkor itt az ideje, hogy a valódi Isten után nézz!

    Amikor arra kérték, hogy magyarázza ezt meg, a következő történetet beszélte el:

    - Egy ember őrizetlenül hagyta teljesen új kerékpárját a piacon, amikor vásárolni indult. Csak másnap jutott eszébe a kerékpár, s rohant azonnal a piacra, gondolván, hogy úgyis ellopták már. De a bicikli pontosan ott volt, ahol hagyta.

    Nagy örömében a legközelebbi templomhoz hajtott Istennek hálát adni, amiért megőrizte kerékpárját. Amikor azonban kijött a templomból, a biciklinek hűlt helyét találta.

    6.

    A tanítványoknak nagy fejtörést okozott, hogy a Mester, aki olyan egyszerűen élt, miért nem ítélte el gazdag követőit.

    - Bár ritka, mégsem lehetetlen, hogy egy gazdag szent legyen - mondta.

    - Hogyan?

    - Amikor a pénznek ugyanaz a hatása a gazdag szívére, mint a bambusznád árnyékának az udvarra.

    A tanítványok feszülten figyeltek. A bambusznád árnyéka végigsöpört az udvaron anélkül, hogy egy porszemet is felkavart volna.

    7.

    A következő nap azt mondta a Mester:

    - Haj, könnyebb utazni, mint megállni.

    A tanítványok persze tudni akarták, hogy miért.

    - Azért, mert amíg utazol valamilyen cél felé, addig álmodozhatsz róla. Amikor megérkezel, a valósággal nézel szembe.

    - De hogyan változhatunk meg, ha nincsenek céljaink és álmaink? - kérdezték az elámult tanítványok.

    - Az igazi változás nem akarásból születik. Fogadjátok el a valóságot, és a változás magától fog beállni.

    8.

    - Rettenetesen szükségem van egy kis segítségre, máskülönben megbolondulok. Egyetlen szobában élünk: a feleségem, a gyerekeim, meg az apósom és anyósom. Az idegeink kikészültek, egymással üvöltözünk. A szobánk maga a pokol.

    - Megígéred, hogy megteszed, akármit is mondok neked? - kérdezte a Mester.

    - Esküszöm bármit megteszek.

    - Jól van. Hány állatotok van?

    - Egy tehenünk, egy kecskénk és hat tyúkunk.

    - Tartsd benn azokat is a szobában, ahol laktok. Aztán egy hét múlva gyere vissza.

    A tanítvány megrémült. De mivel megígérte a Mesternek, hogy engedelmeskedik, bevitte az állatokat is. Egy hét múlva nyomorultan és siránkozva tért vissza.

    - Idegroncs vagyok. A kosz! A bűz! A zaj! Az őrültség határán vagyunk mindannyian.

    - Menj haza - mondta a Mester -, és tedd ki az állatokat.

    Az ember egész úton rohant hazafelé. Másnap örömtől csillogó szemmel jött vissza.

    - Mily gyönyörű az élet! Az állatok kint vannak. A szobánk maga a mennyország, olyan csendes, tiszta és tágas!

    9.

    A tanítványok, akik azt akarták tudni a Mestertől, hogy miféle meditációt végez reggelenként a kertben, így válaszolt:

    - Amikor figyelmesen nézem a rózsabokrot, akkor teljes virágzásban látom.

    - Miért kell valakinek figyelmesen néznie, hogy lássa a rózsabokrot? - kérdezték.

    - Mert máskülönben nem a rózsabokrot látja az ember, hanem a saját előregyártott gondolatát a bokorról.

    10.

    Egy látogatónak, aki úgy mutatkozott be, mint az Igazság keresője, ezt mondta a Mester:

    - Ha valóban az Igazságot keresed, akkor van valami, amire mindenek felett szükséged van.

    - Tudom. Az igazság szenvedélyes szeretete az.

    - Nem. Állandó készenlét annak elismerésére, hogy tévedhetsz.

    11.

    Egy utazó így szólt az egyik tanítványhoz:

    - Messziről jöttem ide, hogy hallgassam a Mestert, de meglehetősen szokványosnak találtam a beszédjét.

    - Ne a szavaira figyelj, hanem az üzenetére.

    - Hogyan lehet azt kiszűrni?

    - Ragadd meg az egyik mondatát, s rázd addig, amíg az összes szó le nem esik róla. Ami megmarad, az lángra lobbantja a szívedet.

    12.

    - Van valami, amit én magam tehetnék, azért, hogy elnyerjem a megvilágosodást?

    - Körülbelül annyit, amennyit azért tehetsz, hogy a nap reggel felkeljen.

    - De akkor mi haszna van a lelkigyakorlatoknak, amelyeket kötelezővé teszel számomra?

    - Hogy biztosan ébren legyél, amikor a nap kezd felkelni.

    13.

    A Mester így szólt a látogatóhoz, aki engedélyt kért, hogy a tanítványa lehessen:

    - Élhetsz velem együtt, de ne kövess engem!

    - Kit kövessek akkor?

    - Senkit. Mihelyt elkezdesz követni valakit, megszűnsz az igazság követője lenni.

    14.

    A Mester gyakran hangsúlyozta, hogy az életszentségben nem az a döntő, hogy valaki mit cselekszik, hanem, hogy mit enged megtörténni.

    Néhány tanítványnak, akiknek ez fejtörést okozott, a következő történetet mesélte el:

    Volt egyszer egy egylábú sárkány, s az így szólt a százlábúhoz:

    - Hogy tudod elrendezni a lábaidat? Nekem ezzel az eggyel is sok bajom van.

    - Az igazat megvallva - válaszolt a százlábú - egyáltalán nem rendezgetem őket.

    15.

    A Mestert már életében legendák övezték. Azt tartották, hogy egyszer Isten is tanácsért fordult hozzá:

    - Bújócskázni akarok az emberekkel. Megkérdeztem az angyalaimat, hogy szerintük melyik a legjobb búvóhely. Volt, aki azt mondta, hogy az óceán feneke. Mások a legmagasabb hegycsúcsot ajánlották. Megint mások a hold túlsó oldalát vagy egy távoli csillagot. Te mit ajánlasz?

    - Rejtőzz el az emberi szívben - válaszolt a Mester. - Az lesz az utolsó hely, ahol keresni fognak.

    16.

    - Három fokozat van az ember lelki fejlődésében: a testi, a lelki és az isteni - mondta a Mester.

    - Mi a testi fokozat? - kérdezték a buzgó tanítványok.

    - Az az állapot, amikor a fát fának, a hegyet pedig hegynek látják.

    - És a lelki?

    - Az az, amikor az ember mélyebben néz a dolgokban a fa már nem fa, a hegy pedig már nem hegy.

    - És az isteni?

    - Ah, az a megvilágosodás - mondta a Mester kuncogva -, amikor a fa újból fa, s a hegy újból hegy lesz.

    17.

    A Mester egyszer azt mesélte, hogy egy antik csésze óriási összegért kelt el az árverésen. Azelőtt egy csavargó használta, aki szegényen halt meg. Fogalma sem volt a csésze értékéről, amellyel fillérekért koldult. Amikor az egyik tanítvány azt kérdezte, hogy mit jelképez ez a csésze, a Mester azt válaszolta:

    - Téged magad!

    A tanítvány kérte, hogy fejtse ezt ki jobban.

    - Minden figyelmed arra a filléres tudásra irányul, amit könyvekből és tanároktól szedsz össze. Sokkal jobban járnál, ha a csészére figyelnél, amelyben a tudásodat tartod.

    18.

    A közösségi ülésen minden kérdés azzal foglalkozott, hogy van-e élet a síron túl. A Mester csak nevetett, s nem válaszolt egyetlen kérdésre sem.

    Tanítványainak pedig, akik magyarázatot követeltek erre a kitérő magatartásra, ezt mondta:

    - Észrevettétek-e, hogy pont azok akarnak egy másik örökké tartó életet, akik a jelenlegivel sem tudnak mit kezdeni?

    - De van-e élet a halál után, vagy nincs?

    - Van-e élet a halál előtt, ez itt a kérdés - mondta a Mester rejtelmesen.

    19.

    - Tanulni akarok. Vállalod a tanításomat?

    - Nem hiszem, hogy tudod, hogy hogyan kell tanulni - mondta a Mester.

    - Megtanítanál arra, hogyan kell tanulni?

    - Meg tudod-e tanulni, hogyan engedd magad tanítani?

    Később az elképedt tanítványokhoz így szólt a Mester:

    - Csak akkor lehetséges a tanítás, ha van tanulás is. Tanulásról pedig csak akkor lehet szó, ha ti magatok tanítjátok valamire saját magatokat.

    20.

    - Hogyan keressük az egységet Istennel?

    - Minél jobban keresed, annál nagyobb lesz a távolság közte és közted.

    - Hát akkor mit tegyünk a távolsággal?

    - Értsd meg, hogy az nincs ott.

    - Ez azt jelenti, hogy Isten és én egy és ugyanaz?

    - Nem egy, de nem is kettő.

    - Hogyan lehetséges ez?

    - A nap és a fénye, az óceán és a hullám, az énekes és a hangja: nem egy. Nem is kettő.

    21.

    A hamiskártyás így szólt egyszer a Mesterhez:

    - Kártyázás közben tegnap rajtakaptak, hogy csalok, hát jól elvertek, és kidobtak az ablakon. Mit tanácsolsz, mit tegyek?

    A Mester mélyen az ember szemébe nézett, és azt mondta:

    - Ha én a helyedben lennék, mostantól kezdve csak a földszinten játszanék.

    Ez aztán felbolydította a tanítványokat. Azt kérdezték, illetve követelték:

    - Miért nem mondtad neki, hogy ne csaljon többet?

    - Mert tudtam, hogy úgy sem bírná megállni - hangzott a Mester egyszerű és mélyértelmű magyarázata.

    22.

    Annak a nőnek, aki amiatt panaszkodott, hogy a gazdagság nem tette őt boldoggá, azt mondta a Mester:

    - Úgy beszélsz, mintha a kényelem és a komfort tartozéka lenne a boldogságnak; holott ahhoz, hogy valóban boldog légy, kedvesem, csupán arra van szükséged, hogy lelkesedni tudj valamiért.

    23.

    A tanítványnak, aki állandóan panaszkodott másokra, azt mondta a Mester:

    - Ha békét akarsz, keresd a változást magadban, és ne másokban. Könnyebb a lábadat védeni egy szandállal, mint szőnyeggel borítani az egész földet.

    24.

    Bármennyire is ellentmondásosnak tűnt, a Mester mindig azt hangoztatta, hogy az igazi újító, aki képes mindent úgy hagyni, ahogy van, mert mindent tökéletesnek lát.

    - De akkor miért akarna bármit is megreformálni? - tiltakoztak a tanítványok.

    - Nos, vannak újítók és újítók. Az egyik típus hagyja, hogy a cselekedetek átfolyjanak rajta, s ő maga semmit sem tesz; az ilyen emberek változtatják meg a folyók alakját és folyását. A másik típus állandóan buzgólkodik; az ilyenek arra az emberre hasonlítanak, aki azon fáradozik, hogy még nedvesebbé tegye a folyót.

    25.

    - Hogyan lehetnék olyan nagy ember mint te?

    - Miért akarsz nagy lenni? - kérdezte a Mester. - Embernek lenni is elég nagy teljesítmény.

    26.

    Újonnan érkezett látogatóinak azt szokta mondani a Mester:

    - Kopogtassatok, s az ajtók megnyílnak.

    Némelyiktől aztán még huncutul megkérdezte:

    - Hogy akarod azt, hogy az ajtó kinyíljon neked, amikor sosem volt becsukva?

    27.

    Mielőtt a látogató beállt volna a Mester tanítványai közé, valami biztosítékot akart szerezni a Mestertől.

    - Meg tudod mutatni az életünk célját?

    - Nem.

    - Legalább az élet értelmét?

    - Azt sem.

    - Körvonalazni tudnád nekem a halál természetét és a síron túli életet?

    - Nem.

    A látogató gúnyolódva továbbállt. A tanítványok megdöbbentek és elcsüggedtek, hogy Mesterük ilyen rossz fényben s ennyire haszontalannak mutatkozott. A Mester viszont békítőleg így szólt:

    - Mi haszna, ha érted az élet értelmét és természetét, de sosem érezted és élted azt. Inkább azon vagyok, hogy egyétek meg a puddingot, sem mint hogy spekuláljatok rajta.

    28.

    A Mester egyszer így szólt egyik tanítványához:

    - Ha valaki helyes útra akarja terelni háza népét, nem szabad miattuk méregbe gurulnia, hiszen a haraggal nemcsak magát szennyezi be, hanem azok lelkébe is tisztátalanságot visz, akikre haragszik.

    Egy másik alkalommal meg azt mondta:

    - Amióta összetörtem haragomat, a zsebemben tartom. Ha szükségem van rá előveszem.

    29.

    - Cselekedetekkel vagy szemlélődéssel lehet elnyerni az üdvösséget?

    - Egyikkel sem. Az üdvösség látáson keresztül jön.

    - Mit kell látni?

    - Hogy az arany nyaklánc, amit annyira szeretnél, már ott van a nyakadon. Hogy a kígyó, amitől úgy félsz, csak egy kötél a földön.

    Forrás: A csend szava