Hiszem az az Atyát, létnek teremtőjét,
Szeretet-háromság örök eredőjét.
Egyszülött Fiában önmagát kimondta,
Az Egység Lelkével egy lényegbe vonta.
Ki embert teremtett szabad-akarattal,
Lényébe ültetett szent szeretett-maggal.
Hogy magát kibontva állja meg a próbát:
Pusztítás vagy élet, gyűlölet vagy jóság.
Tévelygésben, bűnben nem hagyta magára:
Menteni a Fiát küldte a világba.
Isten Jóhírével, örök üzenettel,
Így lett Jézus Krisztus valóságos ember.
Máriától született, a Lélek erejében,
Hatalomtól távol, teljes szegénységben.
Beteghez orvosnak, szegényhez reménynek,
Az Isteni Ország meghirdetőjének.
Hol nincs vetélkedés hatalmon és kincsen,
Csak a szeretetet ismeri el Isten.
Szeretet-parancsát hirdette a népnek,
Maga köré erre gyűjtött közösséget.
És hogy megegyezzen minden szava-tette,
Elment a végsőkig: elment a keresztre.
Szörnyű szenvedéssel az életét adta,
Hogy a bűnös ember feleszméljen rajta.
Ember reményének, Sátán bukásának:
Amint megmondotta, harmadnap feltámadt.
Szétfutott övéit újra összegyűjtve,
Örömhírt hirdetni, a világba küldte.
Tanítvány-gyümölcsöt termő égi ágnak,
Tanúságot tenni Róla a világnak.
Tanúságot tenni, keresztet hordozni,
Szóval és élettel ember-termést hozni.
És a küldetéshez hatalmat is adott:
,,Ki legjobban szolgál, legyen a legnagyobb!''
És midőn visszatér Atyja Országába:
Ki legjobban szeret, az jöjjön utána!
És hogy a küldetést vele egyként éljék,
Táplálékul hagyta nekik testét-vérét.
Úgy küldte övéit jelül a világba:
Kik szeretik egymást: az az Ő Egyháza.
Világító fénynek, egység zálogának,
Elküldte a Lelket az Ő Egyházának.
Hiszek a Lélekben, Szeretet Lelkében,
Mindent megújító örök erejében.
Aki az Egyháznak győzhetetlen magja,
Ki ,,hetvenszer hétszer'' az új kezdést adja.
Aki lelkünkben szól, nincs előtte korlát,
El nem némíthatja hatalom és korbács.
Hiteles tettekkel, szeretettel, szóval:
Ott az élő Egyház, hol a Lélek szólal.
Hiszek a jóságban, Isten erejében,
Hiszek a szelídség ígért győzelmében:
Az Isten Országa eljövetelében.