Pedro Casaldáliga:

Jubileumi litániák

Szeretet-Isten, Apánk-Anyánk! Mint tagjai az emberiségnek (a spanyol 'humanidad' - nőnemű; a ford.), mely a maga egészében a lányod, mi, akik Jézus egyháza vagyunk, bocsánatot akarunk kérni tőled, s egyúttal köszönetet is mondani A történelmi kereszténység kétezer évének végén vagyunk, és reménykedünk egy új évezredben, mely méltóbb lesz szívedhez, s az emberiséghez is. Olyan emberek nevében kérünk, akik az eltelt húsz keresztény században az evangéliumnak becsületet szereztek életükkel, s nem egyszer halálukkal is. És kérünk a föld összes szegényeinek a nevében is, akik számára igazi jóhírnek kell lennie az Országodról beszélő evangéliumnak.

A BÁNAT LITÁNIÁJA

Válasz: Emlékeztess minket, és adj új szívet nekünk!

Mert kisajátítottuk téged magunknak, és nem fogadtuk el, hogy jelen vagy a többi vallásban is...
Mert önelégülten és buta gőggel tiszteltünk, és a bibliai üzenetedet fundamentalistán, szűken magyaráztuk...
Mert nem tudtuk a te másik arcodat, az anyait, meglátni és hirdetni...
Mert hitünk fajközpontú, gyarmatosító, s egyoldalúan nyugati volt...
Mert nevedben s nevedre hivatkozva igédből annyi mindent megsemmisítettünk, ami elevenen élt a bennszülött kultúrák könyveiben, templomaiban, emlékeiben, vallási ünnepeiben...
Mert húsz századon keresztül elítéltük, mint pogányságot, amit nem ismertünk, fundamentalista hitünk s hamis missziós buzgalmunk miatt...
Mert annyi vallásháborút felcímkéztünk, nevedet segítségül híva és lengetve a keresztet...
Mert az ökumenében gyávák voltunk, beértük ritkás áhítatokkal, szavakkal, és nem mertük a hit, az eucharisztia és a szolgálat közösségét élni akaratod szerint...
Mert az evangelizálást Amerikában, Ázsiában, Afrikában politikai és katonai hatalommal vittük végbe...
Mert a te üzenetedként adtuk tovább, ami nemegyszer csupán az uralkodó kultúra üzenete volt...
A világi címekre és a gyalázatos luxusra sok egyházi csoport struktúrájában és életében...
Mert annyiszor áldottunk meg katonákat és hódításokat, keresztes hadjáratokat és diktatúrákat...
Mert Ábrahám, a hitben közös atyánk dacára antiszemitizmust és anti- iszlámizmust engedtünk meg magunknak, s Jézus szülőföldjét a hódítás és a gyűlölet országává tettük...
Mert az istennektetszést, szereteted tiszta ajándékát, vita tárgyává tettük, s ez fájdalmasan kettészakítja az egyházat...
Mert a reformáció és ellenreformáció foglyaiként képtelenek voltunk a mindig reformálásra szoruló egyház igazi megújulását elvégezni...
Mert egy rövidlátó igazhitűség és teljhatalom nevében készek voltunk pluralizmus és irgalom nélkül elkövetni az inkvizíció rémtetteit, és elítélni az egyházban a prófétálást, a teológiát és a vélemény- nyilvánítást...
Mert a Jézustól tanúsított új hozzáállást elvetettük, minek folytán a nőket a társadalomban és az egyházban peremre szorítottuk, hallgatásra és alárendelődésre kényszerítettük, úgyhogy fanatikusok még máglyára is vitték őket...
Mert a fekete bőrű népesség rabszolgává tevésére titkon igent mondtunk, közre is működtünk benne, vagy hallgatással palástoltuk és igazoltuk azt, nemegyszer még a Bibliára is hivatkozva...
Mert szűklátókörűen visszautasítottuk az emberi történelem autonómiájának elismerését, és a természettudományok, a technika - bizalmatlanságunkkal, a ,,modern szabadosság'' vádjával és aggodalmunkkal találkoztak...
Mivel képtelenek voltunk a kiállást a szegények mellett az evangélium szíveközepének elfogadni, századokon át együttdolgoztunk a kapitalizmussal, ma pedig a neoliberalizmussal és feleslegesség tendenciájával szemben túlságosan is csendes társaknak bizonyulunk...
A rasszizmus, az etnikai tisztogatás, a környezetrombolás, az éhezés, a holokauszt, a Gulag, a kiégett föld, a pusztulnihagyás, a személytelenség, a nagybirtok, a nyomortelepek, és a munkanélküliség miatt, az emberi személy és kisebbségek elleni vétkek miatt, amelyekre e húsz évszázad folyamán oly gyakran reagáltunk passzív közönnyel vagy hallgatólagos egyetértéssel...

Emlékeztess minket, s adj új szívet nekünk!

A hála és a remény litániája

Válasz: Ezért magasztaljuk szereteted és mondunk igent Országodra.

Mert hisszük, hogy szeretet és közösség vagy; mivel hisszük, hogy történelmünkbe testesültél; és érezzük, hogy Velünk-az-Isten vagy...
Mert a kereszténység hosszú történetében sohase hiányoztak nők és férfiak, akik Jézus igaz tanítványaiként tanúságot tettek Országodról...
Mert számtalan hit-testvérünk és -nővérünk tegnap és ma, minden lehetséges hatalom és minden hazugság dacára is meghozta hűségük lehetséges legnagyobb bizonyítékát: a vértanúságot...
Mert a Biblia, a te szavad, végül is a nép szívében és kezében egyre inkább megtalálja a helyét...
Mert számunkra a kiállás a szegények mellett - mint az evangélium alapmodellje az egyház élete és küldetése számára - újra láthatóvá lesz...
Mert hálásak vagyunk az első közösségek tanúságáért és az evangéliumból élő közösségek sokszor hősies kitartásáért, még az egyház ellentmondást nem tűrő korszakainak idején is, és hálásak vagyunk a közösségek új virágzásáért...
Mert a teológia századokon át törekedett téged megismerni, ha értetlenséggel találkozott is; és mert hálásak vagyunk az új teológiákért is, aminők a politikai teológia, a felszabadítás teológiája, a fekete teológia, a feminista teológia, a teremtés megőrzésének teológiája..., amelyek elkötelezetten igyekeznek párbeszédre lépni az emberek új harcainak megannyi valóságával...
Mert az ökumenikus mozgalom, amely megfelel Jézus végrendeletének, egyre inkább utat tör az egyházban, és már visszafordíthatatlan és növekvő folyamattá lett, amiről Jézus álmodott: ,,hogy elhiggye a világ''...
Mert hálásak vagyunk a vallásközi párbeszédért és makroökumenikus tapasztalatért, amely emberiségcsaládodon belül megannyi határzónában végül napvilágra kerül a vallási életben...
Mert a béke ismert és névtelen férfi és női prófétái, az emberi jogok férfi és női tanúi, az utópia férfi és női előharcosai ébren tartják reményünket és jelenléted szépségét...
Mert végre felismertük, hogy a különböző kultúrákba beépülés a valódi evangelizálás lényeges eleme...
Mert a laikusok, mindenek előtt a nők, előtérbe kerültek, az egyház életében aktív szerepet játszanak, és szolgálataiban már részesednek...
Mivel a vallásosság iránti érzék abban az emberiségben, amely téged olykor már halottnak mondott, virágzik, és Lelked új pünkösdi tavaszát éljük meg...
Mert az egyházi struktúrák megújulásának jelei hírt adnak egy már nem távoli egyházról, amelyben közösen viseljük a felelősséget, és amely testvéri, szerves és szabad, s melyben egység és sokféleség harmóniában él...
Mert hálásak vagyunk a szerzetesek megannyi tanúságért, akik a társadalom peremén és azok extrémszituációiban élnek...
Mert hálásak vagyunk a győzelmekért, amelyeket a bennszülött és fekete bőrű népesség harcában vívtak ki...
Mert hálásak vagyunk az ifjúság önkéntes szolgálataiért, mert megtagadták a fegyverviselést, és ellenálltak a militarizmusnak...
Mert végre tudatot és érzéket kaptunk a környezet iránt, s egyre inkább közös felelősséget viselünk az univerzum titkaiért...
Mert az emberi jogok egyre inkább isteni jogoknak is számítanak...
Mert a törvényszékeken, a kereskedelmi kapcsolatokban és alternatív szervezetekben az új nemzetközi jog érvényesülni kezd...
Mert szolidaritás jön gyakorlatba megannyi szinten az Első és a Harmadik világ között...
Mert a jövedelmek és piacok globalizációjával szembeállítják a szolidaritás és az együttélés világszéles fejlődését...
Mert hálásak vagyunk a világszéles hálózat új lehetőségeiért, az orvostudomány s általában a tudományok haladásáért, amelyek az emberek egészségének, életörömének javára válnak...
Mert - a sötétség hatalmai és a szegények sötét éjszakája ellenére is - még álmodunk és harcolunk a neoliberalizmus jelen órájában, az utópia zászlaját még nem vontuk be; és mivel az élet a halált legyőzte, és te, élő Isten, aki Jézust feltámasztotta, az emberiség családjának apja és anyja és a jövőnk maradsz, ami számunkra végérvényes üdvösséget jelent...

Ezért magasztaljuk szereteted, és mondunk igent Országodra.

+ + +

A szerző 1928-ban született Spanyolországban, katalán. 1968 óta Brazíliában él, ahol 1971-ben püspökké szentelték.

Fordította: -i -y.

Forrás: CONCILIUM, 1999 december.

dugo@szepi.hu