Szegedi Piaristák

Sapientia

bolt.piarista.hu

      A bárány

    A bárányka alig jött a világra, észrevette, hogy az állatok között ő a leggyengébb. Állandóan torkában dobogott a szíve. Nagyon félt, hogy valami vadállat megtámadja. Nem tudta, hogyan fog megmenekülni.

    Elmesélte bánatát a Teremtőnek.

    - Szeretnél kapni valamit, hogy megmenekülj? - kérdezte jóságosan a Teremtő.

    - Igen, jó lenne - volt a válasz.

    - Megfelelne egy pár erős agyar?

    - Akkor a friss füvet biztosan nem tudnám leharapni.

    - Akkor két hegyes szarv, talán?

    - Az sem, mert biztosan rosszra használnám őket.

    - Vagy olyan méregfog, mint a kígyóé, hogy mérget marjál az ellenfél testébe?

    - Szó sem lehet róla. Engem is gyűlölne mindenki.

    - Talán akkor két erős pata?

    - Az sem kell, mert lónak néznének.

    - De mégis, valami csak kellene, hogy megsebezd, aki meg akar támadni?

    - Megsebezni, én? Arra nem lennék képes. Inkább maradok olyannak, amilyen vagyok.

    Elfelejtettük, hogy bizonyos fokig olyanok vagyunk, mint a védtelen állatok, éles fogak vagy karom nélkül, minden támadásnak kiszolgáltatva.

    Nem a ravaszság ment meg, hanem az áldozat: A képesség, hogy másokat szeressünk vagy helyet engedjünk mások szeretetének.

    Nem a mi keménységünk ad az éjszakának langyos meleget, hanem mások óhaja, hogy fel tudjanak melegedni. Az ember igazi ereje a gyengédsége.