Király Ignácz:

12 pont a gondolkozás és gondolkodtatás segítéséhez ebben a megkergült világban.

  1. Minden büntetés célja a nevelés, az elrettentés és az igazságosság megbillent egyensúlyának helyreállítása. A halálbüntetésben ezek egyike sem alkalmazható az elítéltre.
  2. A jogszolgáltatás emberi tényezője (tévedés lehetősége) csak az élő elítélt esetében javítható.
  3. A halálbüntetés bevezetése kiemelten súlyos esetekben azzal büntet, amit büntetni akar: végső megoldást gondolva bűnnel torolja meg a bűnt.
  4. Elrettentés tekintetében a gondolkodó bűnözőt az életfogytiglani büntetés is el tudja rettenteni a bűnelkövetéstől, ugyanakkor a nem gondolkodó bűnözőt a halálbüntetés sem rettenti vissza esztelen tettétől.
  5. A politikai hatalom gyakorlói (diktatúrák) mindig megtalálták annak módját, hogy az útjukban állókat likvidálják, ha az ennek alapját jelentő halálbüntetés törvényes lehetősége megvolt.
  6. Az igazságosság helyreállításának igénye társadalmi igényként jelentkezik, így érvel mellette a hatalom. Az erőszakra hajlamos társadalom közhangulata kisebb érték, mint az emberi élet. A közmeggyőződés szelídítése ellen van, ha engedünk az erőszakos közhangulatnak.
  7. A halálbüntetés állapotszerűen a hozzátartozókat sújtja a szégyen, a gyalázat megbélyegzettségével.
  8. Az erőszakot szenvedőkkel való szolidaritást nem a bosszúval, nem a megtorlással, hanem a segítőkész melléállással kell kifejezni.
  9. A megjavulás esélyét nem szabad elvenni senkitől.
  10. Az emberséges megfontolásban segít, ha magamra alkalmazom a helyzetet: fiam, lányom, hozzátartozóm halálos ítélete esetén is le tudnék mondani megváltozása esélyéről, az életéről?
  11. Az emberi életet elvenni nem szabad, de odaadni valami szép-szent- igaz ügyért az emberiség általánosan elfogadott legnagyobb tettének számít: vértanúságnak.
  12. A jézusi megbocsátás (70x7-szer = mindig) parancsa nem ismer olyan bűncselekményt, mely kivételt jelentene, mentesítene ettől a parancstól.


dugo@szepi.hu