|
METAOPTIKA Nagyon figyelj, mert a világot teszed is azzá, aminek látod Fodor Ákos |
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer három királyfi. S ez a három királyfi elment az öreg varázslóhoz, hogy megtudják tőle a jövendőt.
Az öreg varázsló elővett egy kicsi kerek tükröt, és azt mondta:
- Fogjátok ezt a tükröt, és tartsátok olyan közel a szemetekhez, amíg csak a szemeteket látjátok benne - mást semmit. És mondjátok meg sorra, hogy mit láttok!
Fogta a legidősebb a tükröcskét és belenézett.
- Harcoló lovasokat látok - mondta.
Fogta a középső is a tükröcskét, belenézett és mondta:
- Magányos vándort látok bottal a kezében.
Végül a legkisebbik fogta a tükröt, odatartotta szeméhez, és sokáig nézett bele.
- Először azt hittem, hogy romokat látok - mondta -, de aztán jobban megnéztem, és nem romok voltak, hanem épülő házak.
Az öreg varázsló bólintott.
- Amit láttok, az lesz a jövendőtök. Mert minden emberfia önmagában hordozza a jövendőjét, s ki amilyennek látja azt, olyanná lesz.
S úgy is lett. Ellenség tört rá az országra, földúlt és fölégetett mindent. A legidősebb királyfi csatában esett el, a középső királyfi elbujdosott idegen földre, s a legkisebbik otthon maradt. Rabláncokat tettek kezére-lábára, nehéz rabmunkában sanyargatták, de a láncokat lassan-lassan lemarta róla a rozsda, s végül is a királyfi hozzáfogott, és fölépítette újra az országot. S bizony még sokkal szebbet és jobbat épített, mint amilyen a régi volt, s békességben élt benne száz évig és egy napig, amíg csak meg nem hótt...
Szeretném, ha mindegyikőnk belenézne - nem a kis tükörbe - hanem Krisztus szemébe és megfigyelné, hogy mit lát benne. Milyennek látja magát, a közösségét, Krisztus szemében, Krisztus szemével? Amit látunk, az lesz a jövendőnk.