Három vándor egyazon úton haladt előre.
Az első útja közben meglátott egy göcsörtös fadarabot. Ránézett. - Milyen szép virágos faág! - mondta. Felvette, hazavitte, vázába tette, s az ág másnapra kivirágzott.
A második vándor is meglátta ugyanezt a fadarabot. Ránézett. - Milyen jó, erős fa! Jó lesz társnak számomra az úton. - Felvette, s azzal járt élete végéig.
A harmadik vándor is arra járt. Ránézett a fadarabra, elborzadt láttán. - Milyen ronda kígyó! - Feléje nyúlt, s az megmarta; holtan esett össze.
Mindegyikünk azzá válik a másik számára, aminek látják, s ez fordítva is igaz.
Adja meg nekünk szerető Istenünk, hogy mindenkiben felfedezzük az Ő arcát, s azzá válhasson a másik, amilyennek Isten arca elrejtve van benne.