Örömmel vállaltam el a megtisztelő feladatot, hogy István királyunkról, a SZENT-ről beszéljek.
Öröm számomra ez az ünnep, hiszen azt igazolja, hogy valóság Magyarországon a belső reform, mely érezteti hatását az ország pórusain is: a vidéki városokon és falvakon.
Öröm számomra azért is, mert ez az ünneplés illő rehabilitálása eddig agyonhallgatott szent királyunknak.
Az öröm mellett azonban úgy érzem, hogy most felelősséggel kell szólnom, mert fontos dologról van itt szó.
Elöljáróban arról szólnék, hogy kik a szentek. Majd:
Miben áll szent István igazi öröksége,
Mit tettünk vele az elmúlt időszakban, és végül
Mit kell tennünk, hogy hűséges sáfárok legyünk.
Konrád György mai írónk megfogalmazása szerint: Szentek azok, akik nem azt teszik, amit lehet, hanem azt, amit kell. S hogy mit kell tenniük, azt (az Istentől jól motivált) lelkiismeretükből olvassák ki.
Szent István mondhatta volna, hogy nem lehet letelepíteni ezt a szilaj népet. Nem lehet megzabolázni erkölcseit, nem lehet egy új vallásra áttéríteni őket. Nem ezt mondta. Tudta, hogy mit kell tennie és azt roppant erővel, lendülettel végre is hajtotta. A szentek az élet egy-egy területén alkottak nagyot. Volt, aki a vértanúság által lett szent, mint Gellért püspök, volt aki az önfeláldozó élete által, mint Árpád házi Margit, volt, aki népe szolgálatában volt kiváló, mint István király is.
Kik a szentek? Példaképeink. Akikre felnézhetünk, akiknek életét, magatartását követhetjük. Különböznek a színész, labdarugó illetve énekes sztároktól, akiknél életükből nem egyszer hiányzik a belső tartalom. A szentek segítenek nekünk a hétköznapok küzdelmeiben példájukkal. Nem egyik pillanatról a másikra lettek szentek, hanem szívós küzdelem árán, többszöri újrakezdés révén. Nem voltak bűntelenek, de bűnbánatuk révén megszabadultak hibáiktól.
Szent István sem volt bűntelen. Ellenfeleivel szigorúan, sőt kegyetlenül elbánt. Igaz, hogy merénylőjének megbocsátott, bár ellenfeleit nem kímélte. Bűnei miatt bűnbánatot kellett tartania.
Annyiszor hallottam már a szentistváni örökségről papok és szónokok ajkán, de ennek igazi tartalmát nem ismerjük. Így hangoztatva csak szólammá alacsonyodott le.
1. Miben áll Szent István igazi öröksége?
Beszélhetnék itt a gazdagságról, amit megteremtett, de az eltűnt. Szólhatnék nyelvünkről, de az folyton alakul, változik, és végül az országunkat tekinthetnénk örökségének, melyet népünk több-kevesebb sikerrel őrzött meg a századok folyamán.
Ennél fontosabbnak tartom azt a szellemi-lelki örökséget, melyet ránk hagyott.
a) Az első és legfontosabb, amit ő ránk hagyott a hit. Nála nem politikai lépés volt, mint Géza fejedelem esetében. Ő mélyen hívő volt. Sokat imádkozott. Legendaírója megjegyzi, hogy milyen sokat imádkozott, nem úgy mint a mostani királyok. Fiát, Imrét is vallásosan nevelte. Életének leghitelesebb latin nyelvű emléke INTELMEI. Ebben is a hitet teszi első helyre és nem az uralkodást tartja a legfontosabbnak. Érdekes és ma is tanulságos, miket tart fontosnak. A 2. pontban azt írja, hogy A Tanácsadó Testületbe ostoba, pöffeszkedő és középszerű embereket választani mit sem ér. Rátermett emberek kellenek a legkisebb szervezettől a Parlamentig mindenhova, hogy fejlődőképes legyen az ország. A 10. pontban ezt írja: Ha a királyt istentelenség és kegyetlenség szennyezi, hiába tart igényt a királyi névre, zsarnoknak kell nevezni. Ugyanebben a pontban szól a szeretet fontosságáról: Mindenütt és mindenben, mindenkivel a szeretetre támaszkodva légy kegyes, mert a szeretet gyakorlása vezet a legfőbb boldogsághoz.
b) A másik, amit örökségként ránk hagyott, a reménye. Élete végén úgy látszott, hogy minden összedűl, s hiábavaló volt minden, amit alkotott. Nem volt utódja. Látszólag az Isten is elhagyta, attól kellett félnie, hogy a keresztény hit is kivész a magyarokból, azaz élete fő műve megsemmisül. Mit tehetett ebben a helyzetben? Remélt, a reménytelenség ellenére is. Népét Mária oltalmába ajánlotta. Ő lett végrendeletének végrehajtója. Ennek köszönhetjük, hogy a történelem viharai ellenére létezik hitünk, nyelvünk, országunk.
c) A harmadik, amire Szent István királyunk egész életében törekedett kemény törvények révén is - az erkölcsi élet jobbítása. Tudta, amit Berzsenyi Dániel így fogalmazott meg: Minden ország támasza, talpköve a tiszta erkölcs, mely ha megdől, Róma ledől s rabigába görnyed. A történelem igazolta is ennek a mondásnak az igazát.
d) Szent István öröksége megmaradt jobbja. Egy összeszorított kéz. Nem a fenyegetés jele, hanem utolsó üzenete. Egész életében azért fáradt, hogy összefogja ezt a népet. Azt akarta, hogy összetartó nép legyen a magyar.
Lám milyen gazdagok vagyunk, csak oda kell figyelni az örökségre.
2. Mit tettünk mi Szent István örökségével?
Beszéljenek a tények és hazánk nagyjainak szavai.
- Önpusztító nép vagyunk. Első helyen állunk az öngyilkosságok területén. Nem mondhatjuk azt, hogy nem tehetünk róla. Beteg, aki ilyet tesz. Székely Júliának Repülő egér c. könyve leírja egy fiatalember halálát. Végrendeletében azt írja, hogy őt a LÉLEK-RÁK vitte el. Lelkileg ő már régen halott, ennek csak kiteljesedése a biológiai halála. Minden pofon, amit az emberektől kapott egy sebet ütött lelkén. Szülei nem szerették, bátyja mindent elvett tőle, még azt is, aki őt szerette. A legnagyobb pofon az volt, amikor fiának ártatlanul adott egy pofont. Ezt nem tudta magának megbocsátani. Öngyilkos lett. Először mindegyiküket bántotta a lelkiismeret, de aztán sorra mentséget találtak maguknak.
- Nemcsak magunkat pusztítjuk, hanem gyermekeinket - a jövőnket is. Évente egy Győr nagyságrendű gyermeksereg pusztul el születése előtt az abortusz által - immár törvényes keretek között. Milyen ellentmondás: Míg a kórház egyik szobájába harcolnak a gyenge gyermekek életéért, addig a másikban halomra ölik az egészségeseket. Ki érti ezt meg? Fülep Lajos zengővárkonyi református lelkész már a századelőn látja a veszélyt s így ír: ,,Az egykés világ külön erkölcsi világ, amelyben minden az erkölcsi pusztulást szolgálja. Alapja az önzés, hitetlenség, minden szent dolog, eszmény megcsúfolása. A kényelemben, fényűzésben, gondtalanságban élni akarás, nem törődés semmivel a egyébbel a világon, vagy egyenesen üldözése a másfajta a szellemi és erkölcsi fejlődést szolgáló törekvéseknek. Benne egyenesen megfordul az erkölcsi értékskála. Nem az a bűnös, aki magzatát elhajtja, hanem, aki megtartja.'' Fél évszázados távlatban, mint az óbor, letisztult szavainak igazsága.
- A válás tekintetében is előjárunk. Minden harmadik pár elválik. Nem lehet közömbösen elmenni emellett sem a hitvestársaknak, sem a gyermekeknek, de még a társadalomnak sem.
Csoóri Sándor ezt írja: ,,Magyarország az elmúlt 40 évben nemcsak gazdaságilag, hanem lelkileg és erkölcsileg is tönkrement. A vezető emberek mellé oda kell állítani a lángelméket, zseniket, csak akkor lábalunk ki a nehézségekből!''
- Üres templomok, üres lelkek, üres arcok. Kinek jó ez? Jóllehet 70% keresztény, mégis csak 10% gyakorolja hitét, vallását, éli meg a szeretetet.
Mindszenty József hercegprímás 1947-ben Győrben 150 ezer ember előtt mondta a következőket: ,,Ugyanaz a kéz, mely szűkre szabja a templomok és hittanórák ajtaját, sarkig kitárja a nevelőotthonok, fogdák, börtönök kapuit. A lepecsételt hittankönyvek nagyon gyorsan elhozzák az ifjúság romlását.'' Prófétai szavai beteljesedtek.
- Egyre többen rabjai az alkoholnak is. Mi van legtöbb az országban? Italbolt, mert az jó üzlet. Ki törődik a következmények egyre terjed a narkózás. Egyre csúnyább a beszéd, már a kisgyermekek ajkán is. Önzés, irigység, ártás, széthúzás tapasztalható itt is - ott is. Rohanó az életvitelünk. Úgy esünk a sírba. Hát élet ez? Ki kényszeríthet erre? A pénz? Milyen hatalom?
Végül egy helyi konkrét példát is hadd említsek meg: Nézzük meg a nyomát egy-egy hétvégi discónak községünkben: Nemcsak az összetört poharakra és sörösüvegekre gondolok, nem is az ellopott kerékpárokra, kidöntött útjelző táblákra, megrongált kerítésekre hanem a megrontott lányokra és fiúkra. Milyen édesanyák és édesapák lesznek belőlük? Nem hiányoznak ők senkinek? Tudják a szülők és vezetők, mi megy a nagyigmándi discóban? Miért jönnek ide Tatabányától Győrig? S ez az egyetlen szórakozási lehetőség a mozi mellett!
Hát így állunk. Nemcsak az én felelősségem nagy, hanem minden vezetőé, szülőé, magyaré. Nagy a tét. Jövőnk, magyarságunk a szentistváni lelki örökség forog kockán. Küzdenünk kell érte. Nem mondhatunk le drága örökségünkről! Deák Ferenc írja: ,,Amit elveszt egy nép, azt egy jobb kor majd visszahozza, de amiről saját maga mond le, azt visszahozni többet nem lehet!''
Azért vannak szép reményeink is: Létezik egy kisebbség, mely odafigyel a másikra, segít a rászorulónak. Vannak állhatatos szülők és gyermekek, akik hűek a hitükhöz. Vannak gondolkozó és többet akaró fiatalok. Vannak tiszta erkölcsi életet élni akaró felnőttek.
3. Mit kell tennünk?
Szent István királyunk példáját követve a jövőre irányítsuk figyelmünket. Törődjünk gyermekeink nevelésével. Tanítsuk meg őket köszönni, adásra, szellemi töltekezésre, pozitív eszménykép keresésére, a TV-műsorok válogatott nézésére, helyes értékrend kialakítására.
- Hittel végezzük feladatainkat. Forgassuk kultúrtörténeti kincsünket a Bibliát, ne csak dísz legyen polcunkon.
- Reméljünk a reménytelenség ellenére is. Tegyünk meg mindent, amit letet emberi életünk szebbé tétele érdekében. Törekedjünk a tiszta erkölcsre, nemcsak szóval, hanem saját életünk példájával, akkor könnyebb lesz ránevelni gyermekeinket is!
- Szeressünk minden embert, Szent Istvántól megtanulva, hogy ez vezet a legfőbb boldogsághoz.
Kedves, Szent Istvánt ünneplő Magyarok!
Ünneprontás ez a beszéd? Isten mentsen! Éles ráfigyelés a szentistváni örökségre. Nemcsak külső megemlékezés a szent Királyról, hanem örökségének felkarolása. A legmélyebb hódolat Szent István és ma élő népe iránt. Tájékozódási pont akar ez lenni mai megbolydult világunkban. Mindnyájan felelősek vagyunk a holnap alakításáért. Nemcsak beszélnünk kell, hanem tennünk is.
Egyik szép énekünk néhány sorával zárom beszédemet: