Elárulták Jézusomat.
    Nemcsak kétezer évvel ezelőtt árulták el Őt.
    Nemcsak a Getszemánéban árulták el Őt.
    Nemcsak Júdás, a tanítvány árulta el Őt.

    Uram,
    sokszor; tegnapelőtt, tegnap és ma elárulnak téged.
    Az én házamban árulnak el téged;
    én vagyok az, aki elárultalak.
    Nem csókkal árultalak el mint Júdás,
    de elmulasztottam a hit cselekedeteit.
    Nem ezzel a köszöntéssel árultalak el:
    ,,Üdvöz légy, Mester!'',
    hanem elmentem a testvérem mellett
    és nem üdvözöltem néhány barátságos szóval.
    Uram, ne engedd, hogy életemet mint Júdás fejezzem be!

    Megtagadták Jézusomat.
    Nemcsak nagycsütörtök este tagadták meg Őt.
    Nemcsak a főpapi palota udvarában tagadták meg Őt.
    Nemcsak Péter tagadta meg félelmében Őt.

    Uram,
    milyen sokszor megtagadtalak, szégyelltelek.
    Hányszor elvették az emberek bátorságomat a bizonyságtételhez,
    hányszor becsültem többre a világ tüzét.
    Segíts Uram, hogy megbánjam és visszaforduljak, mint Péter!

    Megfeszítettek Jézusom,
    nemcsak azok, akik ,,Feszítsd meg!''-et kiáltottak.
    Megfeszített téged
    nemcsak Pilátus az ő ítéletével.
    Megfeszítettek,
    nemcsak a katonák, akik megsebeztek téged.

    Uram,
    elbizakodottságom, gőgöm nem kevesebb
    mint azoké a zsidóké;
    félelmem - az igazság mellé kiállni -
    nagyobb, mint Pilátusé;
    kishitűségem mélyebb sebeket ejtenek rajtad,
    mint a római zsoldosok szegei.

    Ó, Jézus,
    aki így imádkoztál: ,,Atyám, bocsáss meg nekik!''
    bocsáss meg nekem is.
    Akkor az én bűnös, régi életem megfeszíttetik,
    és meghal és feltámad veled új, szent életem.


dugo@szepi.hu