Késő középkori ismeretlen szerző:

    Hogy kitárjak, galambszárnyat
    ki ad? S lelkem röpüljön?
    Szent Kereszt, hogy drága fádat
    érje el s ott megüljön...
    Hol Jézus van, összezúztan
    Világ édes óhaja!
    Függ fenn Isten; s botrány itt lenn:
    csak gyalázás, - azt hallja!

    Szívem, szállj ki! Jézus, tárd ki
    Szerelmed nagy telijét!
    Örvényébe vonzz, a mélybe,
    szent Sebidhez, rejtekért!
    A fönséges barlang-éjhez:
    kínjaidhoz béfogadj!
    Itt ha élnék, nyugtot érnék:
    tűnik nyomor, elsorvad!

    Én Istenem, én szerelmem!
    Te kínlódsz-e helyettem?
    Méltatlanért kiontva vért
    Jézus, függsz-e kereszten?!
    Én: a lator - kiért lakol,
    Jézus bitó magasán!
    Sok vétkimen itt halsz ingyen,
    Élet! - magad átadván!

    Érek annyit, Jézus, mennyit
    szíved rám költ, túlbecsül?!
    Jaj, mért élek, kábult lélek,
    rongy a szív, ha nem hevül!
    Áldott légyen nagy Szerelem,
    Szív! Győztes minden fölött!
    Óh mily erős! Halálon győz,
    Kinél fegyver: mint-ködök!

    Megteremtett, újramentett
    Nagy Szeretet elveszőt!
    Égig lángolsz! Szív-tűz, már hozz
    e fagyosra tűzesőt!
    Tedd: valóban szív föllobban;
    add, hogy égőn szeressek!
    Beléd tűnjek, élni szűnjek,
    s Véled, Jézus, élhessek!


dugo@szepi_PONT_hu