„Az igazi világosság a világába jött... tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be. Ám akik befogadták azoknak hatalmat adott, hogy Isten gyermekei legyenek.”
– Az igazi világosság a világba jött. Jézus megszületett. Mária, József, pásztorok, bölcsek – emberek – szemébe tekinthetnek. Arcot öltött számunkra az Isten – a Szeretet –
Azért jött emberként tulajdonába, azért „hozta földre az eget”, mert Isten szereti az embert. Ez a karácsony – a szeretet – ünnepének első dimenziója.
– Voltak, akik befogadták és voltak, akik nem. Az ember szeretheti az Istent, mert Ő előbb szeretett (1Jn 4,19).
Volt aki ölbe vette, megölelte, megcsókolta a Gyermeket és volt, aki halálra szánta.
Van, aki az Atya ölébe hajtja fejét, társalog Vele és van, aki hideg törvényként tiszteli vagy féli, és van aki nem vesz tudomást Róla, de tagadásával mégis állítja létét.
Az ember szeretheti az Istent. Ez a szeretet ünnepének második dimenziója.
– A hűséges szeretet-kör: Isten-ember, ember-Isten között átalakító hatással van az emberre. Hatalmat kapunk arra, hogy Isten gyermekeiként egyre bővüljön szeretetünk. Isten felénk áradó szeretetéből igazi emberszeretet fakad. Nemcsak családi körben, nemcsak testvéri körben és nemcsak szentestére. Kitágul a szenteste, szent napokká, hetekké, évekké, évtizedekké... megszentelődött életté. Ez a megszentelődött élet a szeretet harmadik dimenziója.
FOHÁSZ
Istenem! Köszönöm, hogy szeretsz, úgy szeretsz, hogy a világba jöttél. Közöttünk éltél és meghaltál értünk, és lelked által közöttünk vagy ma is.
Köszönöm, hogy megismerhettelek, hogy szerethettelek.
Add, hogy e kölcsönös szeretetből kitágult és folytonosan bővülő, cselekvő emberszeretet – háromdimenziós szeretet fakadjon.
Ámen.
„Viseljétek el egymást szeretettel, igyekezzetek megtartani a lélek egységét a békesség kötelékével”
– Isten szereti az embert. Az ember szeretheti az Istent. Az Őt szeretők az Isten gyermekei. Ő a mi Atyánk és mi emberek egymásnak testvérei vagyunk.
– Hűséges Isten-kapcsolatban betölt bennünket a Lélek és önző énünk mások felé fordul, szeretetre formálódik szívünk.
– E formálódásnak első, kezdetleges, mégsem könnyen járható lépcsőfoka a „viselős” szeretet. Néha-néha úgy érezzük, hogy szeretetünk állapota nem is „viselős”, hanem „vajúdó” állapot inkább, mert emberi kapcsolatunkban inkább elszenvedni kell egymást, mint szeretni. Mégsem meddő állapot ez, hiszen a vajúdás egyszer majd megszüli az igazi, a mi közös Atyánknak is tetsző szeretetet.
– Ne féljünk hát, ne is szégyelljük, hanem vállaljuk bátran egymás viselését, olykor elszenvedését: házasságban, szülő-gyermek kapcsolatban, anyós-meny kapcsolatban éppúgy mint nemzetiségi különbözőségekben, politikai nézetkülönbségekben, generációk másságaiban, felekezetekben, sőt felekezeten belül. Mindenben és mindenkivel szemben, ami és aki nagyon nehezünkre esik, ami szinte szenvedést okoz: hiszen Isten él minden emberi lélek és Ő testvérré tesz minket.
FOHÁSZ
– Uram! Add felismernem, mely kapcsolatomban nem jutottam még el a viselős szeretet állapotáig sem! Érleld születésre bennem legalább ezt a kezdetleges szeretetet.
– Alakíts, hogy a békesség kötelékét soha el ne szakítsam, szenvedélyek el ne fedjék bennem azt, hogy minden embert a Te lelked éltet: akkor is, ha ő erre még nem jött rá.
– Segíts viselni a vajúdás kínjait, míg a senkit ki nem záró Krisztus-szeretet ki nem alakul bennem!
Add meg, Uram!
„...hozzáfogott, hogy sorra megmossa és a derekára kötött kendővel megtörölje tanítványainak lábát.... Ha tehát én az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát.”
– Nektek is meg kell mosnotok – ez jézus hagyatéka. Akkor indul növekedésnek szeretetünk, ha nemcsak szájjal és elviseléssel szeretjük egymást, hanem cselekvő, odaáldozó szeretettel – szolgálattal.
– Jézus felszólított és életével példát adott erre: nem azért jött, hogy Neki szolgáljanak, hanem, hogy Ő szolgáljon.
– „Hozzáfogott”! Nem hallgatott nem várt esetleges, majdani alkalmakra. Éppenes helyzeteiben tanított, gyógyított, lábat mosott. Egész életében önmagából adott, senkit ki nem zárva. Gyógyulást nyerhetett nála a leprás éppúgy, mint a nyugtalan szívű Nikodémus.
– Ha kapcsolatban vagyok Vele, ha szeretem Őt: követem életét! Szolgálok és nem szolgáltatom magam. Nem szalasztom az alkalmakat arra várva, hogy képességeimhez, tehetségemhez jobban igazodó lehetőségek adódjanak.
FOHÁSZ
– Jézusom megköszönöm értünk áldozott életpéldádat. megköszönök minden szentmisét, melyben megismétled áldozatodat. Közösségben szeretnék élni Veled, ezért nemcsak elfogadom a Te áldozatodat, hanem én is felajánlom magam a szolgáló életre.
– Add, hogy ne csak azokat vegyem észre, akiket viselnem kell, hanem azokat is, akiknek rendkívül szükségük van az én nem rendkívüli képességeimre.
Hallgass meg, Uram!
„Amikor elkeseredett a lelkem, amikor a szívem vérzett: akkor balga voltam, józanság nélkül, de most már mindig nálad maradok, hiszen megfogtad jobbomat. Szándékod szerint vezetsz majd engem. Nekem jó az istenhez tartozni: az Úrban találok menedéket, hogy hirdessem minden tettedet.”
– A szolgáló élet legnagyobb kísértése a csüggedés. kiváltó oka legtöbbször a sikertelenség, a visszautasítás.
– Vannak rendkívül érzékeny – „patikamérleg” – emberek, akik a legkisebb terhelésre is visszahúzódással reagálnak. Ők mindig mindent a legjobban akarnak csinálni, de félénkségük visszafogja őket. Az ilyen ember szégyelli kimutatni szeretetét, palástolja érzelmeit. Kevésnek, túl kicsinek, tehetségtelennek tartja magát ahhoz, hogy az Evangéliumot hirdethesse és jelentéktelennek a tanúságtételre. Egyszóval vannak: gátlásos emberek. Ilyen lehetett Pál tanítványa Timóteus is (2Tim.1,6-8)
– Isten szereti a gátlásost is. Használni akarja, együttműködni vele, sőt van ahol kizárólag vele tud csak együttműködni. Ezért tanácsolja Pál, hogy aki Timóteusban magára ismer, ne a maga erejében, hanem a benne lakó Lélek erejében bízva tegye, amit belülről megtenni hall.
– Erre biztat a zsoltáros is: megfogtad jobbomat, szándékod szerint vezetsz, az Úrban találok menedéket...
– Ha fölszítom magamban Isten kegyelmét: mindent elviselek!
FOHÁSZ
Uram! Segíts, hogy a visszahúzódás kísértésébe bele ne bukjam! Szolgálatra ajánlott életem meddő ne maradjon!
Mindenkor a Te erődben bízzam! Félénkségem, sikertelen próbálkozásaim soha vissza ne tartsanak attól, amit általam kívánsz véghezvinni.
Hallgass meg, Uram!
„Bátorság! Én VAGYOK, ne féljetek”
„A szeretetben nincsen félelem. A tökéletes szeretet nem fér össze a félelemmel, mert a félelem gyötrelemmel jár. Aki fél, az még nem tökéletes a szeretetben.”
– Félénkség, félés, bátorság.... megfontolandó fogalmak. A félénk ember Isten tenyerén él, de gátlásos. A félő ember lecsúszott Isten tenyeréről, magába maradt, gyötrődik. Bátor ember az, aki tudja hogy Aki a „Van”, mindig vele és érte van. Rendkívüli helyzetekben megremegnek ők is – talán – de a belső meggyőződés, a belső hang: „Bátorság, én VASGYOK, ne féljetek” oly erősen szól bennük, hogy megmenekülnek a lecsúszás, az egyedül maradás gyötrelmétől: LEGYŐZIK FÉLELMÜKET!
– Bátorság és szeretet összefüggnek. Hiszen aki a „Van”, nem más, mint az Isten, aki a Szeretet. Aki arra hív minket, hogy olyan tökéletesek legyünk, mint mennyei Atyánk (Mt.5,48). Azt akarja, hogy a szeretet összetevői szüntelenül növekedjenek bennünk egészen a félelemtől mentes elvárás nélküli Isten-szeretetig. Mert van sexus = szeretlek, mert enyém vagy, van erosz = szeretlek, mert ilyen vagy, van filia = szeretlek, mert társam vagy, és van agapé = szeretlek, mert szeretlek: ez az Isten szeretete, melyre meghívást kaptunk. Ebbe az irányba csak bátor szeretettel haladhatunk!
– A bátor szeretet kockázatvállaló, mert akkor is szeret, ha kudarc, ha visszautasítás az osztályrésze, hiszen elvárás és viszonzás nélkül is szeret.
– A bátorság és a bátor szeretet csak addig erény, amíg nem bánt, nem sebez, mert az örömhír továbbadásában a belső dinamizmustól fűtött ember könnyen elvétheti az „adagolást”.
FOHÁSZ
Uram! Terelj az agapé útjára. Segíts a kockázatvállaló, bátor de kíméletes, mások lelki fejlődésével törődő szeretet-életre!
Add meg, Uram!
„Zakeus, szállj le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom.”
„Jézus beszállt Simon bárkájába, s megkérte lökje egy kicsit beljebb a parttól.”
– Tömeg veszi körül Jézust. Sok a bámészkodó. Zakeus több ettől: Zakeus KÍVÁNCSI! Kíváncsisága legyőzi szégyenét.
– Vándorlása során Jézus nemcsak átvonul Jerikón, hanem figyel: „felnéz” Zakeusra és azonnal kezdeményez. Leleményesen megüti azt a hangot, mely egy kíváncsi embernél célba ér: megújuláshoz segíti még azt is, aki Tőle távol áll. Közösséget vállal olyannal, akivel más nem vállal közösséget.
– Kevés kell egy párbeszéd megindításához, pedig a párbeszéden egy élet minősége múlhat.
– Aki szeret, az kapcsolatteremtő, leleményes, kezdeményező, mert sok a mondanivalója: feszíti az Örömhír továbbadásának vágya.
– Jelentéktelennek látszó kezdeményezés – mint amilyen a bárka beljebb lökésének kérése a parttól – mély vizekre segíti a megszólítottat.
FOHÁSZ
Látó szívvel ajándékozz meg, hogy észrevegyem a lélek mélyén Utánad vágyakozókat. Segíts, hogy felfigyeljek a kezdeményezés lehetőségére és szégyenkezésből ne halogassam azt.
Ha pedig túlságosan sokat foglalkoznék bárkám hálójának tisztogatásával, Te lökj meg kérlek, hogy mély vizekre evezve Veled – hálóm megteljen halakkal.
Add meg, Uram!
„Legyen minden ember készen a hallgatásra, de késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.”
– Az ember tele van lármával: kívül és belül. Az Istenre figyelő ember csendet teremt maga körül, hogy hallja és meghallja a benne szóló Lélek hangját.
– A Lélek hangja pedig gyakran ez: „Légy késedelmes a szólásra, mert e készség hiánya sok-sok harag forrása. „Hallgatni arany”, „Sok beszédnek sok az alja” – figyelmeztet bennünket a közmondás is. „Mintha nem is két fülünk és egy szánk lenne, hanem két szánk és egy fülünk! Mindenki mondja a magáét, a másikat félbeszakítva, végig sem hallgatva.” (Gyökössy)
– A szerető ember nemcsak Istenre, hanem embertársára is figyel: HALLGATJA és MEGHALLGATJA őt. Akkor is, ha terhes a másik ember panasza, akkor is ha ugyanazt talán sokadszor halljuk.
Hallgatásunk és meghallgatásunk életmentő lehet. Talán kevesebb lenne az öngyilkos, ha valaki meghallgatta volna őket, ha valakinél lerakhatták volna terhüket.
– Pszichiáterek mérése szerint 12-szer annyi energiára van szükségünk ahhoz, hogy egymást figyelmesen meghallgassuk, mint ahhoz, hogy magunk beszéljünk.
FOHÁSZ
Uram! Add azt a tizenkétszeres energiát, mellyel gyógyíthatom embertársamat. Segíts, hogy fékezni tudjam nyelvemet és hallgatásomat egy-egy olyan kérdéssel törjem meg csupán, mely figyelmem bizonyítéka és amely hozzásegíti a szorongót, a bajban lévőt, hogy konfliktus-helyzetét a kommunikáció által ő maga feloldhassa.
Add meg, Uram!
„Adj innom.... Ha ismernéd Isten ajándékát és tudnád ki mondja neked: adj innom, te kérnéd Őt és Ő élő vizet adna neked”...
– A kérni tudás megkicsinyíti az embert. Felszínre kerül ugyanis „hiánya” és függővé teszi magát a másiktól. A kérés: élektől lélekhez szól. Közelséget teremt, összetartozást és bizalmat. Adásra – szeretetre – készteti a másikat.
– „Szeresd embertársadat, mint saját magadat” – hangzik a főparancs második része. A másik ember is szeretni – adni – akar. Kérésem és elfogadásom szeretetének éltetője.
– Adás és elfogadás egyensúlya: harmónia és öröm, melyet együtt hoztak létre és kölcsönösen részesülnek benne. Ha eltolódik az egyensúly sérül a szeretet. Aki csak adni szeretne és soha nem kér, soha nem fogad el a másiktól semmit az „fölül” akar maradni, gőgje megöli a közös örömet: „osszam el bár egész vagyonomat a szegényeknek, vessem oda testemet, hogy elégessenek, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ nekem” – figyelmeztet Pál. Aki pedig elfogadásra rendezi életét, az önmagát szolgáltatja, maga körül forog és önzése fosztja meg a közös örömtől.
– A kérés kapcsolatteremtő és a kapcsolat „élő vizek” forrása lehet. kézfogás a kérő és kérést teljesítő között, kézfogás, mely Jézushoz, új értékrendhez, megváltozott élethez, Jézus követéshez vezet.
FOHÁSZ
Jézusom! Te tudtál kérni egy bűnös asszonytól. Kicsivé tetted magad és egészen kevés volt a kérésed is – egy pohár víz. De ez a kérés ÉLETRE VÍVŐ kérés volt. Segíts legyőzni gőgömet, hiszen aki nem tud kérni, talán adni sem akar igazán.
Hallgass meg, Uram!
„A szeretet haragra nem gerjed, a rosszat föl nem rója, nem örül a gonoszságnak de együtt örül az igazsággal.”
– A Szeretetből – Istenből – merített igazság szabaddá tesz. Nem gerjed haragra, mert nem a maga igazát védelmezi, vagy bizonygatja tűzzel-vassal, hanem az IGAZSÁG (Isten = Szeretet) mellett tesz tanúbizonyságot élettel és szóval egyaránt.
– Beszédében, gondolatcserékben, nem esküdözik, mert szava „igen-igen, nem-nem és tudja, hogy ami ezt meghaladja az a gonosztól van”
– Vitákban sem indulatos, hanem higgadtan, józanul érvel, mert az indulat könnyen átcsaphat rossz medrű, rossz kimenetelű, a másikat sértegető párbeszédbe – veszekedésbe – amikor már nem érvek állnak egymással szemben, hanem két ember vagy csoport érzékenységének harca. Ilyenkor már nem az igazságot akarják a felek kimutatni, hanem a másik tévedését, ahelyett, hogy felfedeznék a tőlük független IGAZSÁGOT = JÉZUS KRISZTUST és Vele akarnák egymást találkoztatni.
– A józan, higgadt szeretet nem örül a gonoszságnak, együtt örül az igazsággal és ennek hangot ad. Nem keres ál-békességet, akkor sem, ha ez konfrontálást jelent. Érvel az igazság mellett, anélkül, hogy a másik ember személyiségét sértené. Jézus is így tett az őt arcul ütő poroszlóval: „ ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, de ha jól, miért ütsz engem?”
– A józan szeretet azt is tudja, hogy „vétkesek közt cinkos, aki néma.” Nem szeret az – nem jól szeret az – aki elhallgatja és hallgatásával elfedi a rosszat. A hibával szembesülni kell akár családi, akár testvéri kis vagy nagy-közösségben. A bűnbánatnak és változásnak a szembesülés – a hiba felismerése – az alapja.
FOHÁSZ
Kérlek Uram, segíts higgadt, józan szeretetre. Segíts felismerni, melyik az az alkalom, amikor hallgatnom és melyik az, amikor szólnom kell. Segíts abban is, hogy sohasem a vétkezővel, hanem a vétekkel forduljak szembe, megadva embertestvéremnek a „visszavonulás” és változás lehetőségét.
Add meg, Uram!
„A szeretet türelmes, a szeretet jóságos, a szeretet nem féltékeny. Nem kérkedik, nem gőgösködik, NEM TAPINTATLAN, nem keresi a magáét...
Ma még csak tükörben, homályosan látunk...csak töredékes a tudásom.”
– Isten ajándékaként lehet hitem, de tudásom csak töredékes lehet. Alázatomnak, kicsiny voltomnak ez az alapja.
– Nem vagyok a teljes igazság birtokosa, sem mint római katolikus, sem mint protestáns, sem mint bármely Istent kereső közösség tagja.
– Ez hozhat békességet az emberek között és igazi ökumenét a felekezetek között. Türelmes, tapintatos párbeszéd célravezető lehet.
– A tapintat: a meglátás és meg nem látás művészete, mindegyiket a maga idejében alkalmazva. A tapintat: felemelő szeretet. „A törpe legtermészetesebb mozdulata, hogy leránt, az óriás felemel” (Fekete Gy.)
– A tapintat türelmet igényel önmagammal és társammal szemben, hiszen ő más és másként reagál, mint én – mégis szeretem! Az alázat, a tapintat és a türelem hozhat csak Istennek tetsző, Hozzá közelebb vivő életet.
– Az alázatos és tapintatos szeretet nem azt keresi, ami szétválaszt, hanem ami egyesít. Csak ilyen szeretettel valósulhat az egy nyáj és egy pásztor gondolata, mert ha különféle akolból mindenki a magáét – a maga igazát – féltő ellenszenvvel bizonygatja, elsikkad az egyesítő szeretet.
FOHÁSZ
Jézusom! Amikor testben közénk készülődtél Mária alázata és József türelmes, tapintatos szeretete tartotta egybe a kis családot. Édesanyád magasztaló szavai arra figyelmeztetnek bennünket, hogy az alázatosan szolgálóra veted tekintetedet és szétszórod a szívük szándékában gőgösködőket. (Lk 1,48-51)
Segíts tapintatra, türelemre, alázatra, hogy amit darabokra szaggatott a mi nagy „okosságunk”, ismét egy legyen a szeretetben.
Add meg, Uram!
„Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell megbocsátanom? Talán hétszer? Jézus felelt: Nem mondom hétszer, hanem hetvenszer hétszer.”
– A megbocsátás a FELEJTÉS és ELFELEJTÉS készsége. Aki megbocsát nem gyűjti össze sérüléseit, amit a másik ember okozott, mert az összegyűjtés, a rossz visszaidézése feltépi a sebeket és eltávolít embertársunktól.
– A felejtés és elfelejtés új bizalmat ébreszt és a másik is újra kezdhet mindent. Akinek megbocsátunk valamiképpen hozzátartozónkká lesz.
– A sértődés és panaszkodás nem segít: inkább árulkodó jele annak, hogy baj van a felszín alatt. Aki így akarja elfedni nehezteléseit annak nem lesz békesség a szíve mélyén, sőt önsajnálata könnyen sodorja igaztalan vádaskodásba a másikat, megtetézve új nyugtalansággal a lelkiismeretet. A szomorúság, amit mások okoznak nekünk nem a legnagyobb tehertétel, sokkal inkább ránk nehezedik az a fájdalom, amit mi okozunk másoknak, mert tudva vagy nem tudva, mi is okozunk sebeket.
Nehéz bocsánatot kérni, nehéz beismerni a hibát, de a kölcsönös megbocsátás amivel megajándékozzuk egymást talán a legnagyobb tisztulás – szeretet –, mely romba dönti a Sátán terveit, mert ő mindig szétszór. A harag és zúgolódás imádsággá változik. A harag tövise ellen nincs jobb orvoságmint imádkozni azért, aki azt a szívünkbe döfte.
FOHÁSZ
Uram! Naponta imádkozzuk: „bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.” Te úgy bocsátasz meg, hogy elfelejted a vétket. Add, hogy ne csak a szám hadarja amire Te tanítottál, hanem szívem mélyéből fakadjon a hetvenszer hétszer való felejtés készsége és végtelensége.
Hallgass meg, Uram!
„Ha valakinek közületek száz juha van és elveszt egyet, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, hogy az elveszett után menjen, amíg meg nem találja? Ha megtalálta boldogan veszi vállára, hazaviszi....”
– Földi életünkben Isten vándorló népe vagyunk. Sok az út, sok a tévút és sok a csapda is.
– A közösségnek megtartó ereje van. Aki elkódorog könnyen elveszhet, mire észreveszi magát, „gödörbe esett”.
– Ha esésébe bele nem pusztult, még kiálthat, de van-e aki meghallja, aki észreveszi hiányát és utána megy, hogy megmentse?
– A jó pásztornak, a jó barátnak, jó testvérnek feltűnik ha társának távozási szándéka van, feltűnik el-elmaradása a közösségből, de vajon nem fontosabb-e számára a kilencvenkilenc – a mennyiség – az együtt maradók, mint az az egy, aki eltűnt és már messziről hallatja néha hangját... talán segélykiáltását. Marad-e időnk és energiánk, hogy eggyel bíbelődjünk, fáradságos utánamenéssel megmentsük és vállra véve hazavigyük?
– S ha megtettük és hazavittük, otthonra talál-e? Megbocsátó, örömmel visszafogadó közösség várja-e? Vagy idegen marad közöttünk, hozzánk méltatlan, megbízhatatlan kódorgó marad, aki rossz fényt vethet reánk?
FOHÁSZ
Uram! Ne hagyd, hogy a vallási elitek közé valaha is elkülönítsem magam. Vezess oda, ahol szükség van rám! Adj fülét a hallásra, szívet a segítésre, hogy vállamra vegyem és hazavigyem a visszavágyakozót.
Hallgass meg, Uram!
„Egy embernek két fia volt. A fiatalabb így szólt Atyjához: Atyám, add ki az örökség nekem járó részét. Az, elosztotta köztük vagyonát. A fiatalabb néhány nap múlva összeszedte mindenét, elköltözött messze vidékre és kicsapongó élettel eltékozolta vagyonát.”
– Add ki az örökség nekem járó részét – hangzik a fiatal felszólítása atyja felé. Ő pedig szétosztotta vagyonát és ELENGEDTE fiát. Az Atya nem háborodott fel, nem leckéztetett, nem gátolta meg tervének valósításában fiát. Arra sem figyelmeztette, hogy vesztébe rohan. Szelíden teljesítette a kérést és ELENGEDTE...
– A szeretet szabadságot, szabad választást ad, még az Atya mellett maradás kérdésében is. A szeretet nem ismer erőszakot. „Isten, nem mindenható gyanánt közeledik felénk, aki összemorzsolja az ember szabadságát, hanem végtelenül sebezhető szeretetként, aki szabad feleletre vár” (Suenens)
– A szeretet tud ELENGEDNI! A szeretet nem tud nem szeretni. Éppen ezért nem zárja ki szívéből azt, aki tőrt döfött belé.
Sóvárogva vár. VISSZAVÁR...szeretetével VONZ.
– Ölelő karokkal, csókkal, ünnepléssel fogadja a visszatérőt... a hazatérőt. Szelíd kéréssel kérleli a szeretetére irigykedőt.
FOHÁSZ
Jézusom! Te azt mondtad nekünk: Tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű” – olyan voltál, mint Atyád! Hasonlítok-e én Hozzád – közös Atyánk gyermeke – testvéred? Figyelmeztess, hogy jó szándékú szeretetemben sem legyek erőszakos. Add meg a felismerés bölcsességét, mikor kell tudnom elengedni azt, akit mellettem – Melletted – szeretnék tudni. Őrizd meg szeretetemet, visszaváró, visszafogadó készségemet minden „elmenővel” szemben.
Add meg, Uram!
„Ha egy asszonynak tíz drahmája van és elveszít egy drahmát, nem gyújt-e világot, nem söpri-e ki házát s keresi szorgalmasan, amíg meg nem találja? Ha megtalálja, összehívja barátnőit és szomszédait és azt mondja nekik: örüljetek velem, megtaláltam elveszett drahmámat. Mondom nektek: éppen így örülnek majd Isten angyalai egy megtérő bűnösnek.”
– A drahma koppant – talán – és elgurult... Csend lett, nyoma veszett. Semmi jelzés nincs holléte felől. Nem lehet utána menni, mint a gödörben bégető báránynak, visszagurulására sem lehet várni, mint a tékozló fiúnak, mert minderre a drahma képtelen. Vár... arra, hogy talán megtalálja valaki...
– Miért oly fontos egy drahma? Mit képvisel? ÉRTÉKET!
Talán a jézusi értékek közül gurult el egyetlen egy. Talán egy léleknek veszett nyoma! Akár egyik, akár másik, keresése és megtalálása nem csupán utána menést vagy várakozást igényel, hanem lámpagyújtást, FÉNYT és SÖPRÖGETÉST igényel a házunk táján.
– Talán nem vittünk elég fényt keresztény életünkbe. Talán nem is Jézus fényének, hanem evilág fényének hordozói voltunk, vagyunk? Talán okozói vagyunk a „drahma” elgurulásának és csodálkozunk, felháborodunk kereszténynek mondott társadalmunk torzulásain.
– Talán hiteltelen „keresztény” életünk gurított el templomainkból, közösségeinkből értékes lelkeket, akik magányosan várják a fényt, a tisztaságot teremtő „söprögetést” és a rájuk találás közös örömét.
FOHÁSZ
Uram! Bocsáss meg, ha részese vagyok valamelyik Általad reánk hagyott érték elgurulásának. Kész vagyok lámpát gyújtani és söprögetni, hogy megkerüljön az, ami – aki – elveszett. Add fényedet és ajándékozz meg a rátalálás és ismét együttlevés és újrakezdés örömével.
Add meg, Uram!
„Zsidók közt zsidóvá lettem, törvény alá rendeltek közt, mint a törvény alárendeltje, gyöngék közt pedig gyöngévé lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket. Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit üdvözítsek.”
– Opportunista szöveg – mondaná a mai füllel hallgató. EMPÁTIA, mondja Jézus! Az előbbi öncélú megalkuvás, az utóbbi szeretetből fakadó beleélés a másik lelkivilágába: én vagyok ő! Azért vagyok én ő, hogy üdvösségre vezessem. Ettől a szándéktól indíttatva oly sokarcú a szeretet: van, akinek utána kell menni, van, aki el kell engedni, van úgy, hogy lámpást kell gyújtani és rendet kell teremteni, kell a kérés és kezdeményezés, máskor elég a csendes és türelmes meghallgatás is. Úgy kell közeledni, amire embertársamnak éppen szüksége van, amire vágyik.
– Pál megtanulta jézus példáján, hogy a legtöbb ember amikor tanácsot keres, nemcsak szimpátiára (rokonszenv, vonzódás), hanem empátiára szomjas. Arra, hogy érezze – ha nem is értek vele egyet – én őbenne vagyok, ezért élem helyzetét, könnyét, bűnét.
– Az tudja magát mindenkibe beleélni, akiben benne él Krisztus. Aki csak vallásos „jó” ember, könnyen nézi a másikat a maga szemével és hallgatja a maga fülével, és mérlegeli tetteit a maga eszével, szívével. Ezért csúszik ki könnyen a száján. hogy tehettél ilyet? Ez a magatartás nem gyógyít, nem hoz megfordulást (metanoiát).
– Jézus – a bűntelen – azonosulni tudott a nagy bűnösökkel is. Elment a vámszedő otthonába és evett az ételéből... Zakeus meggyógyult bűnéből! Átérezte a házasságtörő asszony szégyenét és kiszolgáltatott helyzetét: empátiája ismét gyógyított...
FOHÁSZ
Istenem! Tudom, sok sérült ember vágyik gyógyító empátiádra. Eszközeid lehetünk, ha Téged hordozunk. Emberi kapcsolatainkat átszövi egész életünkben a szeretet, vagy annak elutasítása. Segíts sok-sok szeretetvariációból az „éppenes” helyzetnek legmegfelelőbbet kiválasztanunk, hogy gyógyuljon a világ!
Hallgass meg, Uram!
„A vendégszeretetről meg ne feledkezzetek. mert ezáltal egyesek – tudtukon kívül – angyalokat vendégelnek meg.”
„Legyetek vendégszeretők!”
„Gyakoroljátok a vendégszeretetet!”
– Mennyi felszólítás, buzdítás a vendégszeretetre. Bizonyára azért, mert sok jónak, fontosnak forrása lehet.
– Jézus szívesen élt az asztaltársaság adta lehetőségekkel. Ott találjuk Máté házában és barátaival Betániában. Meglátogatta a leprás Simon és a vámszedő Zakeus otthonát is. Részt vett vidám mennyegzős vacsorán Kánában. Szenvedése előtt vágyva vágyta elfogyasztani övéivel a húsvéti vacsorát. „Étkezés közben vette a kenyeret kezébe... és fogta a kelyhet... hálát adott és nekik adta” (Mk 14,22). Mindnyájan ettek és ittak...Bensőséges, baráti asztaltársaságból hagyta mireánk önmagát, hogy időtlenül minden ember számára együttlétet biztosítson magával.
– A mennyek országát lakodalmas házhoz hasonlította, mely megtelik vendégekkel. Boldognak mondta azokat, akik a Bárány mennyegzős lakomájára hivatalosak.
– Az asztal, a terített asztal a szeretet helye lehet, hiszen a szeretet: adás, törődés, fáradozás, beszélgetés, meghallgatás és mindez az asztalnál együtt van jelen. „A szeretet művészet, melynek birtokába jutni csak szenvedélyes akarással lehet”(E. Fromm).
Adni akarom az otthonomat, törődésemet, fáradozásomat, szívemet, mindenemet, amivel rendelkezem. Nem csupán azt, amiben bővelkedem, hanem mindazt – ami legyen bár kevés – a megosztás, befogadás, együttlét örömében részesíti embertestvéremet.
FOHÁSZ
Jézusom! Add megsejtenem e sajátos szeretet „ízét”! Tudatosítsd bennem, hogy házam, asztalom a Te házad, a Te asztalod lehet, ahol Te vagy jelen, Te osztod szét magadat közöttünk, Te öntöd belénk a szeretés művészetéhez az erőt. Jelenléted öröme győzzön bennem, hogy soha ne kényszerűségből és kelletlenül, hanem vidám szívvel gyakoroljam a vendégszeretetet, mert Te ilyen adakozóban leled kedved.
Add meg, Uram!
„...akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál”
„Ne félj a rád váró szenvedéstől. Légy hű mindhalálig és neked adom az élet koronáját.”
– Szeretet és öröm, szenvedés nélkül: mennyország. Szenvedés, szeretet és öröm nélkül: pokol. Szeretet és szenvedés együttesének színtere: a földi lét. mindkettő átszövi életünket.
– Fájdalmat az ember okozhat saját magának (rossz életvitel) de származhat fájdalom, szenvedés, szociális igazságtalanságból és természeti katasztrófák „véletlenjeiből” is, de sok szenvedés gyökerezik testi, lelki fejlődési folyamatokban.
– A szenvedés nemcsak létezik, hanem szoros kapcsolatban áll a szeretettel: az anya fájdalommal szüli gyermekét, az apa kemény munkával, gonddal neveli. minél jobban megszenvedünk valamiért vagy valakiért, annál jobban szeretjük. Jézus nemcsak szenvedett a kereszten, hanem belehalt szenvedésébe, hogy nekünk ÉLETÜNK legyen.
– Isten titka, hogy miért ilyen a világ. A szenvedés létét szeretnénk kitörölni az életből. Sokszor zúgolódunk ellene, vádoljuk Istent, pedig homályosan sejtjük, hogy hol motor, hol fék szerepét tölti be az emberi életben. „Ha lett volna valami jobb és hasznosabb az emberek üdvére a szenvedésnél, kétségtelenül azt mutatta volna meg Krisztus szóval és példával. „A szenvedés MIÉRT-jén sokan elgondolkodtak már. További gondolkodásra kínálok ezekből néhányat:
– Nagy szenvedést átélt ember új szívet kap Istentől (Gárdonyi G.)
– Az emberek keresztjei olyanok, mint a kottában a keresztek: FELEMELNEK
– Ha nem volna felhő, honnan jönne az eső? Ha Isten könnyet helyez szemedbe azért teszi, mert szívedben szivárványt akar feszíteni.
– Aki tud vitorlázni, ellenszéllel is partot ér. Aki nem tud, a legjobb hátszéllel is felborulhat. Aki szereti Istent, minden bajt, csapást, betegséget, szenvedést be tud fogni vitorlájába és nem borul fel és nem borul ki.
– A fájdalom ellentéte: a nem-lét. Ha választani kellene a szenvedés és a semmi között, mindig a szenvedést választanám.
FOHÁSZ
Uram! lázadás és vádolás helyett egy mozgássérült gondolatával helyezem életem kezedbe:
(Witz Erik)
Ámen.
FA GYERTYA AJÁNDÉK
– Növekedve, terebélyesedve, viharokat állva: KÜZDELEM
– Fenyőfa örökzöldje: ÖRÖKÉLET
– Karácsonyfa: MEGVÁLTÁS
A fiatalon „kivágott”, megölt Jézus Krisztusra emlékeztet. Aki értünk született ezen az éjszakán és értünk halt meg egy általunk ácsolt keresztfán, hogy nekünk könnytelen örök életünk legyen.
|
BÖLCSŐ ⇔ SZÜLETÉS
KERESZT ⇔ ELMÚLÁS |
földi élet |
ÖRÖM
FÁJDALOM |
– Világosság: Jézus Krisztus, Aki a világba jött, hogy FÉNYT hozzon a sötétségbe, van, aki nem ismeri föl, és van, aki befogadja és az Általa meghozott fényt viszi tovább a világba.
– Áldozatos élet: „Önpusztító lobogás, nem is akar lenni más”
– gyertya-csere
– „morzsa”-csere
– „testvér” ajándék
Gyertyaláng, tiszta fény
csonkig égő lángolás,
áldozatban pusztulás,
Isten oltárainál.
Gyertyaláng, tiszta fény,
embert hívó lángolás,
Végső percig lobogás
áldozatunk asztalán!
Gyertyaláng, tiszta fény,
önpusztító lobogás,
nem is akar lenni más,
nem is kíván semmi mást,
nem is lehet soha más!
Szelíden, könnyesen,
minden új dal győzelem,
ezer gyötrődésemen,
minden gyöngeségemen.
Gyertyaláng életem,
könnyű széltől megremeg,
de amit lehet megteszek –
áldozattá így leszek
Gyertyaláng, tiszta fény,
önpusztító lobogás,
nem is akar lenni más,
nem is kíván semmi mást,
nem is lehet soha más!
Gyertyaláng...
A csend gyümölcse az ima;
Az ima gyümölcse a hit;
A hit gyümölcse a szeretet;
A szeretet gyümölcse a szolgálat;
A szolgálat gyümölcse a béke.
Kalkuttai Teréz anya
