Lévi Máté imája

Uram!
Sokszor belegondolok abba,
    miért is hívtál éppen engem.
A pénz rabja voltam.
Megkötözött.
Most már tudom,
    hogy a hirtelenségnek és a meglepetésnek erejével hívsz.
Köszönöm, hogy bátorságot adtál,
    hogy bűneim ellenére megérthettem:
        úgy kell követnem téged, ahogy nagyok,
        s te majd átalakítasz engem.
Te a vámost választottad.
Azt, aki vagyok,
    s nem azt, aki lehetnék,
        vagy akinek lennem kellene.
Tudom, hogy gyengeségeim megmaradnak,
tudom, hogy a pénz kísértése tovább él bennem,
    de vágyom arra,
        hogy a beléd vetett bizalmam felülmúlja bűneimet.
Minden erőmmel azon leszek,
    hogy hívásodat napról napra meghalljam szívemben,
és a te erőddel, a közeledben, az általad élő közösségben
    válaszoljak rá.

Ámen.


dugo@szepi_PONT_hu