Szegedi Piaristák

Sapientia

bolt.piarista.hu

    Az arcátlan tolakodó imája

    Boldogságos Szűz Anyám, először is hozzád fordulok! Siess segítségemre, hogy igazi szentté legyek, olyan, aki a jó Istent szándékosan soha, a legkisebb mértékben sem bántja meg, aki csak az Isten nagyobb dicsőségét keresi mindenben. Nem kevés kegyelmet kérek, hanem sokat. Nem is illendő egy ily gazdag Úrnőtől, mint amilyen Te vagy, csak pár garast kérni, és főleg ilyen nagy zajjal kérni, ahogy én azt most teszem. Ezért tehát sok kegyelmet kérek.

    Ne feledd, hogy Te az Édesanyám vagy. „Asszony, íme, a Te fiad!” Én is ott álltam a kereszt alatt, igaz, csak a hóhérok között, de egyszülött Fiad engem is Rád bízott. A kegyelem által Te is Anyámmá lettél.

    Édesanyám, íme, a Te fiad! Nézd, milyen rongyos, piszkos és mosdatlan! Most jött az utca sarából. Ugye, Édesanyám, restelkedsz miattam a fényes mennyei udvar előtt?! Ha nem öltöztetsz fel nagyon szép és gazdag kegyelmi ruhába, még meg találnak szólni Téged, hogy milyen fiad van. Az nem mentség, hogy gyermekeid közül sokan még rongyosabb ruhában járnak, mert ők nem is akarnak más ruhában járni, nem is akarnak Tőled kérni és elfogadni semmit sem. Én azonban kérek, könyörgök, esedezem mosdóvízért és új ruháért. Szeretnék tiszta lenni! És ezt látják, hallják a többi szentek is, és mit szólnának, ha egy olyan édesanya, mint Te, elfordulnál saját fiadtól, és hagynád, hogy továbbra is piszkosan és rongyosan járjon, szégyent hozva Isten előkelő családjára.

    Azt se feledd el Szűz Anyám, hogy többek között nekem is köszönheted, hogy ilyen magas méltóságra jutottál! Mert ha én és annyi piszkos társam nem lettünk volna bűnösök és nem kiáltott volna az emberiség Megváltó után, akkor most Te nem lennél Istennek Boldogságos Anyja és a Mennyország Királynője.

    Íme, most itt állok, és viszonzásul meghallgatást kérek. Íme, töltsd be hivatásodat, és légy bőkezű Anya! Hiszen már sok évszázada azt valljuk rólad, hogy senkit sem hagysz gyámolítás nélkül, aki pártfogásodat kéri. Nagyon különös volna, ha én lennék az első, akitől ezt megtagadod. Ne hagyj magamra, Anyám!

    Szűz Anyám, vedd észre, kérlek, hogy már nincs borom, elfogyott. Íme, sietek, és már előre megtöltöm a korsókat vízzel! Édesanyám, járj közben Szent Fiadnál, hogy tegyen csodát. Közvetítsd számomra az Ő mindent elsöprő bőséges kegyelmét.

    .

    Most pedig Hozzád fordulok, Uram Jézus! Te mondottad: Legyetek tökéletesek, amint a ti Mennyei Atyátok tökéletes. Ezért kérem az életszentség kegyelmét. Halálos komolyan kérem! Az élet nem játék, és ezért szeretném a Te utadat járni. Te tudod, Uram, hogy én magamtól képtelen vagyok ezen az úton akárcsak egyetlen lépést is tenni. Ezt keserűen megtapasztaltam. Ezért jövök most Hozzád! Kérlek, pótolj ki mindent, ami hiányzik belőlem. Szerettem volna eddig is minden kedves dolgomat Neked odaadni, de a belsőmben rejlő önszeretet miatt képtelen vagyok rá. Ezért kérem, segíts!

    Mit kérek tehát? Komoly életszentséget! Nem azt kérem, hogy látomásaim legyenek, hogy csodákat műveljek, vagy elragadtatásaim legyenek. Ellenkezőleg, ezeket soha se add meg nekem. Kereszteket kérek, sikertelenséget, félreértést, megaláztatást; de kérem, hogy veled legbensőbb állandó kapcsolatban legyek. Nagyon nagy kegyelmet kérek!

    Jogom van ezeket kérni! A Te Evangéliumod jogosít fel erre. Te bíztattál fel erre, s most magadra vess, ha követelőző leszek. Ezért most mindent egy kockára teszek fel: gyermeki egyszerűséggel és bizalommal szó szerint veszem az Evangéliumot, a Te szavaidat: „Kérjetek, és adatik nektek, zörgessek, és megnyittatik nektek; amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja nektek.” A kánaáni asszonyt megdicsérted a tolakodásáért, és ezzel példának állítottad elénk. Te mondtad, hogy ha a földi atya sem skorpiót ad a kenyeret kérő gyermekének, mennyivel inkább fogja a mennyei Atya javakkal betölteni a tőle kérőket. Hegyeket mozgató hitről beszéltél! Példabeszédedben megdicsérted azt a lármás asszonyt, aki valósággal terrorizálta a bírót; és példának állítottad a modortalan szomszédot, aki éjnek idején addig zörgetett nem is jó barátja ablakán, amíg az ki nem nyújtotta neki a kért kenyeret; az atyát pedig eléje futtattad a hazafelé bandukoló tékozló fiúnak; sőt nem restellted magadat az együgyű asszonyhoz hasonlítani, aki gyertyával keresi ez elgurult nyomorúságos drachmát. Uram, ne fáradj, megkönnyítem a dolgodat, magam jelentkezem, íme itt vagyok, hamar találj meg!!

    Uram, én hiszek az evangéliumban! De az különös volna, ha Te, aki elvárod tőlem ezt a hitet, nem tartanád be azokat az ígéreteket, amelyek szinte kiabálnak hozzánk az evangéliumod lapjairól. Uram, Jézus, ha nem adod meg nekem, amit most annyira kérek, és következetesen kérek az evangélium nevében, akkor bennem minden össze fog omlani, mert én mindent feltettem erre a hitre. Nem tudnám meggyőződéssel élni azt az evangéliumot, amelyet a legjobb akaratom mellett sem látok saját életembe beigazolódni. Uram Jézus! Én most zörgetek, dörömbölök a mennyország ajtaján. Most magadra vess! Te bíztattál erre. A hitem csak akkora, mint egy mustármag, de szerény vagyok, ezért nem hegyeket akarok mozgatni, hanem csupán a kegyelmek tárházának ajtaját szeretném megmozdítani, résre kinyitni. A jerikói vak koldus vagyok, s immár módfelett hangosan kiabálok: Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam! Nézd, Uram, a téged kísérő tömeg, az összes szentek már mind idefigyelnek, hogy miért kiabálok annyira: mert sok és bőséges kegyelmet kérek! Uram, botrány fog kitörni, ha nem hallgatsz meg! És ne is védekezz azzal, hogy én, mint már annyiszor, ismét eljátszom majd kegyelmedet, és így csak a felelősségem lesz nagyobb, mert én most annyit kérek, hogy azt már eljátszani se tudjam, annyit kérek, hogy az már ne lehessen káromra.

    Tehát ismét és újra kérlek, Uram Jézus! Kezemben az evangélium, erre hivatkozva kérlek, a példabeszédeidre hivatkozva kérlek, a kánaáni asszonyra hivatkozva kérlek, a „kérjetek”-re hivatkozva kérek, a „zörgessetek”-re hivatkozva kérlek, a Te ígéreteidre és bíztatásaidra hivatkozva kérlek. Zörgetek és kiabálok, mint valami arcátlan tolakodó, mint a lármás asszony, mint a modortalan szomszéd éjnek idején! A Te szeretetedre hivatkozva kérlek! Nézd a szent sebeket, amelyeket értem szenvedtél el, ezekre a szent sebekre kérlek, könyörgöm, esedezem! Nézd kiömlő véredet, erre hivatkozva kérlek, mert értem ömlött ki, hogy én is szent legyek! Emlékezz Uram, a szörnyű ostorozásra, a rettentő töviskoronára, a súlyos keresztre, a szegekre, a szomjúságodra! Mindezekre hivatkozva kérlek, mert mindezt értem szenvedted el, és én nem akarom, hogy mindez hiába történt légyen meg. És ezek teljes gyümölcsét kérem lelkem számára! Uram, igazold be az evangéliumod!

    Uram Jézus, nyakas ember vagyok. Fejembe vettem, hogy kitartok, én csak ezzel a zörgetéssel tudok most imádkozni: reggel és este és minden szentséglátogatáskor. Én mostantól a zörgetés állapotában leszek. Egész lényem hangos lármává lesz, mely saját szavaidra hivatkozva kér és esedezik.

    Uram Jézus, ha nem fogadsz el, én gazdátlan jószág leszek: a világot elhagytam, önmagamnak nem kellek, így csak Te maradtál, Uram. Fogadd el felajánlásomat. Mindenre kész vagyok. Adj olyan bőséges kegyelmet, ami elsodor engem. Neked, Uram, ez semmibe se kerül, nekem azonban egy világot jelent!

    Most teljes világossággal belátom, hogy a következetes és állandó sürgetés neked csak tetszhetik, tehát bármilyen levertség is törne rám, kitartok: annyi erőm még lesz, hogy zörgessek. Uram, ne cáfold meg az ígéretedet. A hegyeket mozgató hittel kapcsolatos ígéreted nem a halál utánra vonatkozott, hanem már erre a földi életre.

    Uram Jézus, azt hiszem, most „megfogtalak”! Nem tudsz menekülni előlem, meg kell hogy adjad az igazi életszentség kegyelmét. És ha most, ebbe kérésembe vegyül is valami kivetni való, ettől is szabadulni akarok, de kegyelmed nélkül képtelen vagyok rá. Csak egyetlen lehetőségem van: zörgetni és kérni és hivatkozni saját szavaidra, saját evangéliumodra és dörömbölni és erőszakoskodni, mert Te bíztattál erre.

    .

    Végezetül hozzád fordulok, Mennyei Atyám! Nézz Szent Fiadra, akit annyira szeretsz; az Ő nevében kérlek, emelj föl engem! Jézus kiontott vére nevében kérlek. Annak az Úr Jézusnak a nevében, aki azt mondta: „Amit csak kérni fogtok az Atyától az én nevemben, megadja nektek.” Íme, most az Ő nevében kérlek. Atyám, igazold Szent Fiad szavait, ne hagyd beteljesítetlenül az evangéliumot! Lehetetlen, hogy ne hallgass meg!

    Mennyei Atyám, atyaságodra hivatkozva kérlek: gyermeked, teremtményed vagyok! És egészen a Tied akarok lenni. Csak ezt kérem. Ezért könyörgök, esedezem, zörgetek a legnagyobb bizalommal… és csak zörgetek újra és újra, reggeltől estig, napról napra, s ha kell évről évre…

    Ámen.

    (Nagy Töhötöm növendék-kori lelki naplójából)