Vallomások Isten és ember kapcsolatáról
Nélkülözhetetlen kérdés, amely az ember életében sok formában, részeire bontva is elkerülhetetlenül benne van. Felmerül ugyanúgy a hívő, mint a nem hívő, sőt, ateista emberben is.
Ha a témát közelebbről megvizsgáljuk, eljutunk oda, hogy az Isten és ember kapcsolata nem más, mint maga a hit, a vallás. Az ember tudja, hogy valaki teremtette, és irányítja ezt a világot, amelyben ő benne él – így tőle vár megoldást a problémáira, kérdéseire tőle vár feleletet, hiszen ki más tudná jobban, mint maga az Isten, aki irányítja, és létrehozta ezt az egészet?
Nem a hatalom birtokosai, hanem a Tehetetlen gondolt rám,
Nem a győztes, hanem a Vesztes nyert meg engem.
Lothar Zenetti
Isten és ember kapcsolatának fő építő elemei közé tartozik a szeretet, tisztelet, egymásra való odafigyelés. Ez mindkét irányból jön, és kell is jönnie. Ha nem, az egész kapcsolat egy idő után értékét veszti, felbomlik. Ez ember és ember kapcsolatánál ugyanígy megfigyelhető. Persze Istennél ez abban más, hogy ő sosem hibázik, tehát kettejük kapcsolatát csak a halandó ronthatja el. A Mindenható sokszor megbocsát nekünk, próbál a helyes útra téríteni. Mivel szereti az embert, mindig jóságos és megbocsátó, akár az édesapa tékozló fiával.
A Jóisten ember iránti végtelen szeretete több dologban is megmutatkozik, bebizonyosodik. Ha figyelünk, lelkiismeretünkben és magunkban, ha igazán hiszünk, felfedezhetjük, hogy a velünk történő adott helyzetekben Isten hogy bocsát meg nekünk. Persze embereken, velünk történő dolgokban mutatja ezt meg, de érezzük, hogy ez és ez az ő megbocsátásának jele.
A fogalmazás témája kimeríthetetlen, valószínűleg egy élet is kevés lenne rá, hogy minden kérdésre választ kapjunk, egyáltalán fel tudjuk-e tenni az összes fontos felmerülő kérdést, és hogy mindent tisztán lássunk. Annyi viszont igaz, hogy érdemes rá szakítani időt, és magunkban is elgondolkodni Istenről és a világ működéséről.
Poller Melinda 11. c
Mindannyiunknak szüksége van egy siratófalra,
amelynél sírhatunk és ujjonghatunk.
Erich Legler
Az emberek számára Isten egy megfoghatatlan fogalom, személy. Emiatt nehéz biztosnak lenni abban, hogy létezik-e valójában! Sokan hisznek benne, sokan nem, és sokaknak eszébe sem jut!
Hinni valamiben, mit is jelent igazából? Hinni valamiben, ami megnyugtat, ami biztonságot jelent, egy támaszt.
Támasz mindenkinek kell, és mindenki keresi is, hol tárgyakban, hol tevékenységekben, hol személyekben, egy pontot, ami biztos az életükben, és tudják és érzik, hogy ott van.
Aki nem tud hinni semmiben, az elveszett…
És olyankor jön erre rá az ember, amikor ott áll egyedül a sötétben, és azt sem tudja, merre rohanjon, mit csináljon? Csak ott áll tehetetlenül, és nem tud kihez menekülni. Mert egyedül van, és senki nem érti, senki sincs vele, senki nem fogja a kezét. Nem érti, a világ miért fordult ellene, miért csak a magányt érzi?
És ilyenkor hinni akar abban, hogy van valaki, aki mégiscsak ott van… Hogy van, aki gondol rá, és van, akiben bízhat. Csak annyira nehéz elhinni!
Vajon azon emberek közül, akik kereszténynek mondják magukat, hányan hisznek igazán Istenben? Hányan érzik azt, hogy létezik? Hogy van valahol, és hogy jó!
Hányan hisznek igazán abban, hogy az élet szép, és van értelme, és a szenvedések közepette is azt tudja mondani, hogy ez… egy próbatétel, egy feladat, amire válaszolni kell, amit le kell küzdeni… Hányan tudják mindenben meglátni a jót?
És hányan látják tényleg a céljukat?
Amikor minden jól megy, amikor jól érzed magad, kevesebb szükséged van másra, mint amikor padlót fogsz… A boldogságot egyedül is fel tudod dolgozni, de vajon a fájdalmat is? Jó érzés, ha van valaki, akivel megoszthatod örömödet, bánatodat.
De igazi választ ember nem tud adni neked…
Sokan nem is foglalkoznak egész életükben azzal, hogy vajon ki áll „felettünk”, de amikor ott fekszik a halálos ágyán, és bízni szeretne, hogy valaki várja őt, akkor… hinni akar!
És talán hinni is tud. Nehéz megtalálni Istent a mindennapokban, az ember várná, hogy jelet kapjon, hogy lássa, érezze, hogy ott van vele, ha baj van, segít, ha imádkozik, meghallgatja. Köszönöm! – Miért tetted ezt velem? Talán ez a két véglet létezik… Amikor valami nagyon jó dolog történik, és amikor valami nagyon rossz… Utóbbinál meginog benned valami. És várnád a segítséget, hogy el tudd hinni, hogy Isten láthatatlan és hallhatatlan, de van!
Wagner Sára 11. c
