Szegedi Piaristák

bolt.piarista.hu

      1929


        Laci bá'

      Kopaszodsz és őszülsz te!
      Bölcsebb, korod előtt hajolj!
      Zsandár sandít, bőszülsz-e?
      Ne bánd, jó vagy, derülj, danolj!
      
      Pipabagó nem ország,
      ne bomolj, ha szutyka csorog!
      Ebed szeret, vihar vág,
      kell-e más, ha meggondolod?
      
      Forg a világ! csakhogy lenn,
      miként a megnyomott darázs,
      dong a napban, szívemben -
      dehát ez is csak hallomás.
      
      1929. ápr.

        Két keserves

        Csin-bin

      - Hoppsz, hopp! Mint bő parasztleányok
      szoknyába suttyant adomája,
      elszállsz az ég alól, vagányok
      félig ludtalpú Attilája;
      s tünő, foltozott fenekedre,
      hol aranygyapjas rended hordod,
      tátva bámulnak kecske, medve
      s szüzek! anyókák! napraforgók!
      

        Medália

      Hiába, hogy tegnap sem ettem,
      evett az ördög énhelyettem
      csülköket, országot, jövendőt.
      S bár ő töltötte meg a bendőt -
      
      helyén a holdaknak, napoknak,
      vad ürülékeim ragyognak,
      pecsétei disznó halálnak!
      Hancuroznak és muzsikálnak...
      
      1929. máj.

        Esik

      Állok, lábamnál tócsa nő
      a pocsolyához - az a dolga.
      Bevont farokkal bú elő
      az eb, hogy lábam megszagolja.
      Kövér az ég, az üdv a gondja,
      pislog, dagad a püspök dombja,
      fütyülnék s számra pára jő -
      hát megfontoltan, mint a dudva,
      gőzölgök szépen, komolykodva,
      révedek én is, révedő.
      
      Fütyültem könnyedébb koromba...
      Esik, hogy nőjön sár meg bodza,
      csak egy hűvösen heverő
      répa, egy jámbor meszelő
      meg én hallgatjuk gondolkodva.
      
      Lassudad, országos eső
      hulló hajamat panaszolja.
      
      Dörmögő vagyok, dörmögő.
      Meg ballagó, hisz evező
      nem kell soha az országútra!
      
      És dünnyög, motyog a cipő,
      hogy csizmának is elég volna.
      
      Feszeng a tök, busong a boglya,
      esik a mezitlábasokra,
      a munkátalan munkásokra,
      esik a remegő toronyra,
      a lágy talajra, tulajdonra,
      gödörlakó kubikusokra,
      párnás, polgári lakásokra,
      esik, esik, hisz az a dolga.
      
      Lassudad, országos eső,
      nehézkedve és panaszkodva.
      
      1929. júl.

        Dörmögő

      Avas szalonnán élt, mint az idő.
      Telt-mult naponta, sárgán görbülő;
      szalmát számolt, vagy nézte az eget,
      a csillagokban szíve zizegett.
      
      Tudta, nagy nap kél a hegyek mögött.
      Hosszan pipált és lassan köpködött.
      Ha förgeteg csapkodta, ballagott -
      zúgó vízárnál ült és hallgatott.
      
      Hát így. És most e gyűlő hajnalon
      odatopog egy bokor hajadon
      s dönög, donog. Hát elbosszankodott
      s markos bajszába mormolt, mormogott.
      
      - Ejh, dudorássz csak, míg a szerelem
      hulló levélen hajadon pihen;
      míg fürtödre a giz-gaz rátapad,
      karod rángasd és ringasd derekad!
      
      Könnyen becsípik proletár-ludak
      tapadó bőröd, majd ha meglohad.
      S csimbókba barnul, mint a naspolya,
      két ringó melled ringló mosolya.
      
      Fortyos fazekad gőgben szenvedő?
      Megnyugszik minden csapkodó fedő.
      S a tollas karalábé görcseit
      a fejeden új ifjak föllelik.
      
      No, dalolj, rózsaromboló leány!...
      (Igy feledte a lángos lány után,
      hogy zokszava bár vág, akár a sás -
      erős a sorsunk, mint a csikarás!)
      
      1929. aug.

        Harmatocska

      Guggolva ringadoz
      a málnatő, meleg
      karján buggyos, zsiros
      papiros szendereg.
      
      Lágy a táj, gyöngy az est;
      tömött, fonott falomb.
      Hegyek párája rezg
      a halmokon s dalom.
      
      Hát dolgoztam hiven,
      zümmögve, mint a rét.
      Milyen könnyű a menny!
      A műhely már sötét.
      
      Fáradt meg együgyű,
      vagy tán csak jó vagyok
      s reszketek, mint a fű
      és mint a csillagok.
      
      1929. aug.

        Margaréta

      Itt kuksolok a szilvafák között,
      kakukkolgat a hamvas szerelem,
      kakukkolgat. A berekháti köd
      pamutpapucsban lépked szívemen.
      
      Elültem, mint az öreg szúnyogok.
      Összébb simul a szittyó meg a nád,
      hever lábamnál a szél és morog;
      borzas a szőre. Sóhajt a világ.
      
      Tégla a boglyán, öklöm fejemen, -
      egy margarétán búsulnék magam,
      már pára hátán illan életem
      s - vén görbe bú - munkám még lombtalan.
      
      Csak bámul göbbedő hodály alól
      a barna kapa hűvöslő nyele - -
      Ökörnyál után ugrik a bokor,
      zsibongva rebben száraz levele.
      
      1929 nyara

        Nyár

      Aranyos lapály, gólyahír,
      áramló könnyűségű rét.
      Ezüst derűvel ráz a nyír
      egy szellőcskét és leng az ég.
      
      Jön a darázs, jön, megszagol,
      dörmög s a vadrózsára száll.
      A mérges rózsa meghajol -
      vörös, de karcsú még a nyár.
      
      Ám egyre több lágy buggyanás.
      Vérbő eper a homokon,
      bóbiskol, zizzen a kalász.
      Vihar gubbaszt a lombokon.
      
      Ily gyorsan betelik nyaram.
      Ördögszekéren hord a szél -
      csattan a menny és megvillan
      kék, tünde fénnyel fönn a tél.
      
      1929 nyara / 1934

        Tiszazug

      A báránybunda árnyakat
      tűlevelű fák fércelik.
      Szalad a puli pillanat,
      fagyon koppantja körmeit.
      
      Hümmögőn áhítgat a nép
      s házacskák gondolkodnak, ím
      zsuppjának zsíros süvegét
      lehúzza ablakára mind.
      
      Kárál a tyúk keservesen
      az eresz alatt, mintha már
      vénasszony lelke volna, mely
      rimánkodóan visszajár.
      
      Belül is pöttyös állatok,
      ütődött, kékes öregek
      guggolnak, mordulnak nagyot,
      csupán hogy ne merengjenek.
      
      Mert sok a révülni való,
      ha már az ember nem kapál.
      Szép, puha gond a pipaszó,
      tört ujjak közt pamutfonál.
      
      S mit ér a vén? A kanalat
      elejti, csöppent, etetik
      s ha ő etet, a malacok
      habos vödröstül fellökik.
      
      És lágy a tanya, langy az ól.
      Csillagra akasztott homály!
      Kemény a menny. A gally alól
      bicegő cinke sírdogál.
      
      1929 nyara

        Ákácokhoz

      Száz göbbedő odvas falunkba'
      homokot kötözni magunkba'
      - ákácok, vigyázzunk magunkra! -
      az úri szélben ez a föladat.
      
      Zizegni minden bizalomra
      keserülő e marxi munka,
      de kössünk, kössünk lágyan zsongva,
      a homok elfut, a föld megmarad.
      
      Törzs vagyok-e, vagy már csak torzsa?
      Nem sors az egyes ember sorsa!
      Fogom én, lám kötöm ujjongva,
      a jó fa zúg, az édes táj dagad, -
      
      Recseg az ég odvas falunkba',
      csikorogva hordja halomba
      tört águnkat, csörög a lombja, -
      de meleg földet fogunk föld alatt.
      
      1929. nov. / 1931. febr.

        Favágó

      Vágom a fát hűvös halomba,
      fényesül a görcse sikongva,
      zúzmara hull szárnyas hajamra,
      csiklándani benyúl nyakamba -
          bársonyon futnak perceim.
      
      Fönn, fönn a fagy baltája villog,
      szikrádzik föld, ég, szem, a homlok,
      hajnal suhint, forgács-fény röppen -
      amott is vág egy s dörmög közben:
          tövit töröm s a gallya jut.
      
      - Ejh, döntsd a tőkét, ne siránkozz,
      ne szisszenj minden kis szilánkhoz!
      Ha odasujtsz körül a sorshoz,
      az úri pusztaság rikoltoz -
          a széles fejsze mosolyog.
      
      1929. nov. / 1931. febr.

        Bethlen istván

      A napba bámul sebtiben -
      hűl már a langyos Balaton, -
      árnyéka hosszabb a vizen,
      mint ő maga a szárazon.
      
      Rólunk nem tud, hisz rá sem ér!
      S még száznál többen is vagyunk!
      És éretlenül ér a dér:
      savanyú szöllő az agyunk.
      
      Elhullunk, mint az ő haja.
      Hisz ott is, hol nem vágta gép,
      földünk kopasz. Idestova
      jöhet az új, parókanép.
      
      Ezt, mikor éhen összeestem,
      tisztes bosszúból verselém,
      mert meghalok, de ő e versben
      örökkön él e sártekén.
      
      1929

        Betlehem

      A gyolcs ködökben puha varjak ülnek,
      csüggedt borókán fészkel a homály.
      Tömpe szobácska vert földjére dülnek
      két botos pásztor és három király.
      Az asszony leszáll a kamrai létrán, -
      Mennyből az angyal! - zeng öt atyafi.
      Az öreg kapás az ólban ganét hány,
      kántálnak sírva lompos tyúkjai.
      Fagyos szalmában sáros krumpli gubbaszt,
      borostás állal komorul a zsupp
      s fodor leveske szaga áraszt vígaszt,
      mely a danával mennyezetre fut.
      Jézus, kinek szállása sárga irka,
      heverő papírbarmok közt örül
      s a tűz fényénél a jámborok mintha
      ugrándoznának a jászol körül.
      De ez nem igaz. Részes-szalmát hajszol
      az úri szél és gőzlik a magyar
      s a két pásztor fonott kalácsot majszol
      s a három király pálinkát nyakal.
      
      1929. dec.

        Betlehemi királyok

      Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
      Három király mi vagyunk.
          Lángos csillag állt felettünk,
          gyalog jöttünk, mert siettünk,
          kis juhocska mondta - biztos
          itt lakik a Jézus Krisztus.
      	Menyhárt király a nevem.
      	Segíts, édes Istenem!
      
      Istenfia, jónapot, jónapot!
      Nem vagyunk mi vén papok.
          Úgy hallottuk, megszülettél,
          szegények királya lettél.
          Benéztünk hát kicsit hozzád,
          Üdvösségünk, égi ország!
      	Gáspár volnék, afféle
      	földi király személye.
      
      Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
      Jöttünk meleg országból.
          Főtt kolbászunk mind elfogyott,
          fényes csizmánk is megrogyott,
          hoztunk aranyat hat marékkal,
          tömjént egész vasfazékkal.
      	Én vagyok a Boldizsár,
      	aki szerecseny király.
      
      Irul-pirul Mária, Mária,
      boldogságos kis mama.
          Hulló könnye záporán át
          alig látja Jézuskáját.
          A sok pásztor mind muzsikál.
          Meg is kéne szoptatni már.
      	Kedves három királyok,
      	jóéjszakát kívánok!
      
      1929. dec.

    dugo@szepi.hu