Szegedi Piaristák

    Alföldi Géza:

    Áldás! Béke! Húgomasszony!

    Áldás! Béke! Húgomasszony!
    Hallom, hogy az éjjel,
    Sákok népe gazdagabb lett
    Egy kis csemetével.

    Szomorú, hogy istállóban
    Szakadt rád az este,
    Sákok népét Ata-Tenünk
    Nagyon megkereste.

    Én magam is véred vagyok,
    Szolga itt e házban,
    Eljöttem, hogy kis porontyod
    Elsők között lássam.

    Megkéstem bár, a pásztorok
    Előttem itt jártak,
    Hadd kívánjak sok szerencsét
    Ennek a családnak.

    Áldás legyen kisfiadon,
    Áldás legyen rajtad,
    Legyen néktek boldogság és
    Öröm ez a magzat!

    Aranyozza napjaitok,
    Nevelgesse nagyra
    Csöndben alvó kicsi testét
    Anyja óvó karja.

    Mutassad már, öreg Ond-úr,
    A zsidónál pásztor,
    Reggeltájban könnyes szemmel
    Beszélt e csodáról.

    Azt mondta, hogy születését
    Csillag jelentette,
    Ôsi jóslat szerint hát a
    Szabadítónk lenne.

    Jaj, de édes, kicsi keze,
    Milyen kicsi lába,
    Csak hogy öreg, könnyes szemem
    Mosolygását látta.

    Van egy öreg, kopott bundám,
    Hull a szőr is róla,
    Elhoztam, hogy legyen egy jó
    Meleg takarója.

    Nincs egyebem, egy kis túrót,
    Egy kis tejfölt hoztam,
    Fogyassza el, húgomasszony,
    Egészséggel nyomban.

    Addig én majd totojgatom,
    Mintha enyém volna,
    Adja ide, édes lelkem,
    Szúvas vén karomba.

    Hogy idejött, nem is sírt fel,
    Hogy nevet a szentem!
    Azt mondja, hogy: Sákok népe,
    Szebb jövőd jelentem.

    Ô lesz biz a szabadítónk,
    Ô az, akit várunk,
    Hogy segítsen, Ata-Tenhez
    Szent szavú tolmácsunk.

    Szegény fiam, ha te tudnád,
    Mi sors vár még arra,
    Aki itt e földön ma az
    Igazat akarja!?

    Megszülettél, Tenünk küldött,
    Legyen érte áldott,
    Váltsd meg ezt a bűnben úszó
    Megrothadt világot.

    Legyen lelked világosság,
    Szavad bátran zengjen,
    A Te szódra vár ma minden
    Földön és a mennyben.

    Dicsőség a nagy Ôs-tennek,
    Hogy elküldött végre,
    Sákok népe s minden népek
    Örök dicsősége.

    Teising, 1955. XII. 18.


    A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár
    a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.