Szegedi Piaristák

    Babits Mihály:

    Karácsonyi ének

    Mért fekszel jászolban, ég királya?
    Visszasírsz az éhes barikára.
    Zenghetnél, lenghetnél angyalok közt:
    mégis itt rídogálsz, állatok közt.

    Bölcs bocik szájának langy fuvalma
    jobb tán mint csillag-ür szele volna?
    Jobb talán a puha széna-alom,
    mint a magas égi birodalom?

    Istálló párája, jobb az neked,
    mint gazdag nárdusok és kenetek?
    Lábadhoz tömjén hullt és arany hullt:
    kezed csak bús anyád melléért nyult…

    Becsesnek láttad te e földi test
    koldusruháját, hogy fölvetted ezt?
    s nem vélted rossznak a zord életet?
    te, kiről zengjük, hogy ťmegszületettŤ!

    Szeress hát minket is, koldusokat!
    Lelkünkben gyujts pici gyertyát sokat.
    Csengess éjünkön át, s csillantsd elénk
    törékeny játékunkat, a reményt.


    A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár
    a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.