Szegedi Piaristák

    Barna Kornél:

    Karácsonyéji álom

    Kelj fel, vedd a gyermeket és ennek anyját és eredj az Izrael
    földére; mert meghaltak akik a gyermeket halálra keresék vala.

      (Máté 2-20)

    Álmot láttam. A szent karácsony-éjben
    elcsitult, Atyánk, méltó haragod
    s míg fényesség gyúlt milliók szívében,
    békét-hirdető éjféli haranggal
    a Földre küldted egyik angyalod
    s mint egykoron, így szólalt meg az angyal:

    … Meghalt mind, kik halálra kerestek
    minden kis szépség- s jóság-magzatot!
    Rákhel siralmát megbosszúlta Isten:
    A nagy Heródes örökre halott,
    szabad az út! A bujdosásnak vége!

    Majd így folytatta fennhangon a szózatát:

    … Te meggyötört, hontalan bujdosó,
    leróttad már izzadság- s véradódat,
    Isten- s császárnak adósa nem maradtál,
    levezekelted – ha volt – vétkedet,
    teljék be hát… a furcsa, magyar Írás,
    hogy élned-halnod ottan kell neked,
    ahol – szerinted – fényessebb a csillag,
    az illat más és árnyasabb a nyár,
    hol mindent-mindent elvesztettél egykor
    s ahol most minden, minden visszavár!

    … Mert vár… a föld és vár a régi házad.
    Vakultszemű, gyalázott négy fala
    tetőre vár, hogy felzenghessen benne
    az újrakezdett élet himnusza;
    várnak rád régen elmosódott képek
    s elfeledhetetlen dallamok,
    vár valaki… egyedül azt várja,
    hogy elébehullj s azt mondjad: Itt vagyok;
    vár rád a kedves, ismerős harangszó,
    egy régi város: Utcák és terek
    – vagy egy falu – hogy így mutassál rájok:
    Látod fiam, én itt voltam gyerek;
    vár rád a múlt és vár rád a jövendő,
    a négy folyó és a hármas halom,
    várnak az élők és mind visszavárnak
    a temetők a domboldalokon;
    vár hívatásod, munkád – és terád vár
    a frissenácsolt tető jó szaga,

    … vedd hát a gyermekid és ezek anyját
    s eredj…
    az Isten hírével, Haza!

    1965


    A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár
    a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.