Szegedi Piaristák

    Szentviktori Ádám:

    Urunk születéséről

    Mert akarta, nem mert kellett,
    jött Teremtő mint teremtett.
    Alkotásként itt jelent meg
         Alkotói dicsőség.
    Szent Látók Ôt elő-mondták;
    tér kit nem fog, kor, se korlát,
    szűk sorunkon vett új formát,
         nem veszítve elsőjét.

    Ég a földhöz leszáll véle,
    ember s Isten egybefére.
    Ez Egységnek szolgál égbe'
         angyal: fönti fénylő nép!
    Király pappá szenteltetik
    mindenségre – s ezt jelentik:
    „Földnek béke!” – meghirdetik –
         „Magasságba dicsőség!”

    Kérded okát, mindnek célját?
    Ok: mindenki bűnössé vált,
    s Úr akarta igaz-voltát
         kegyelembe újítón.
    Mily frissítő édes fűszer,
    gyógyos írral élni fűt fel,
    míg ecetet, epét ízlel
         vérbe ázott Megváltónk!

    Óh te üdvös szentség-titka!
    Igás-hátra minket bízva,
    sebünk kente áldott írja,
         Szamaritán irgalma!
    Elizeus Ô, második!
    bűnös-voltra: ránk változik.
    Istenember föltámaszt itt,
         Él Szunamit fia ma!

    Erős órjás útnak lendült
    halál-törvény tőle ledűlt.
    Boldog első Hon! Megkerült
         bárányt odavisz vállán.
    Istenember él s uralgat!
    Almán-vesztőt mélyből ragad!
    Örvendj ember, égig haladt!
         Teljes Karban tízes szám.

    Fordította: Bujdosó Bálint


    A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár
    a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.