Szegedi Piaristák

    Csighy Sándor:

    Karácsonyfa előtt

    Csak nézem és nézem és nézem…
    Csörgős pásztorbottal próbálom
    gyermek lelkemben ébresztgetni
    emlékét, de csak meddő álom.

    Mintha sose lett volna, vagy én
    nem lettem volna soha, olyan.
    Itt állok előtte merengve
    a multon. Lassú időfolyam

    fel-felloccsan és megint csak csend.
    Bűvös varázs kél ki a csendből
    és az évek súlyos leple alól
    csilingelnek újra a csengők.

    Messze száll suhogva a lélek,
    az értelem szárnyai viszik,
    a varázs megmaradt, ugyanaz,
    és már nemcsak csodálja, hiszi.

    A betlehemi jászol felett
    a Csillag örök nyomot hagyott
    s a barmok közt pihegő Kisded
    minden más királynál nagyobb.

    Csak nézem a kis karácsonyfát,
    más, mint ezelőtt hetven éve…
    Más a fenyő, mások a gyertyák
    s én is más vagyok, sokkal vénebb.


    A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár
    a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.