Szegedi Piaristák

    Hódsághy Béla:

    Fenyőfát vettem

    Fenyőfát vettem kint a téren,
    Sudár fenyő volt, égbenőtt.
    Pár gyerek fázott a fehéren
    Szikrázó Jézusfák előtt.
    Kisebb, nagyobb… Az arcuk éke
    Csupa piroskék rózsa volt,
    S gyöngytiszta szemük szögletébe
    Egy árva könnycsepp haldokolt.

    A vásárt leste valahánya,
    Dámát urat, ki felcsapott.
    Az árus hümmög: Vigye kánya!
    Én mondogatom: Drága bot!
    A szót ők mint a halak, pedzik,
    A kis halak a kenyeret,
    S hogy állt az alku, szól az egyik:
    Elviszem én az úr helyett.

    A fát, fillér az ára, ötven!
    Csak negyven! mond egy kis deres.
    Csak húsz! Csak tíz! csattant köröttem
    S már a könyök is árverez.
    Nevetve mondtam nékik: Ácsi!
    Nem lesz a pénzből így misem!
    Apróka hang zokogta: Bácsi,
    Egy kis kenyérért elviszem!

    Egy kis kenyérért… Sírt, sikoltott,
    A téren végigvert a hang.
    Éreztem, fent a dómban oldott
    Kötéllel zúg a nagy harang.
    Nem húzza, veri félre senki,
    Csak ép a mázsás döbbenet,
    A könnyes Isten kéri, zengi
    A kenyeret, kenyeret.


    A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár
    a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.