Szegedi Piaristák

    Juhász Gyula:

    Búcsúfia

    A tanyáról jött Tandari Valér
    Öreg szülékkel a nagy búcsúra.
    A pöttöm szöszke lány most lát először
    Világi vásárt és templomi oltárt.
    Künn a tanyán csak Isten napja süt
    S Isten szegénye őrzi a libát.
    Egy léggömböt vett az egész rokonság
    A kis Valérnak, szép piros szinűt,
    Mely ott lebeg a szöszke fej fölött.
    A vén templomba is bevitte persze
    Az új jószágot a boldog gyerek
    S amíg ő némán, tátott szájjal ámult
    A túlvilági tündöklő csodákra,
    Az arany és ezüst barokk mennyország
    Szentjeire és angyalaira
    S amíg hallgatta repeső szívével
    A magasságok orgonaszavát,
    A búcsúfia léggömb hirtelen csak
    Elszállt kezéből és repült vígan,
    Pirosan, mint az élet és öröm
    A mennyezet felé, hol régi mester
    Remekén hódolnak három királyok
    A betlehemi gyermek jászolánál.
    Öreg szülék és Tandari Valér
    Ijedten látták szállani a gömböt.
    – Istentelen! – csattant föl egy mogorva
    Templompribék. Vörös! – zúgott a másik.
    Valér szepegve és szipogva állott
    És kicsi szíve riadót dobolt.
    A piros üdvözlet pedig mosolygón
    Suhant, suhant a hívő nyáj fölött
    S a kis Jézuska ölében pihent meg.
    A kis Jézuska áldást adva nézte
    És úgy tetszett, hogy néki kedvesebb
    Ez áldozat, mint arany, mirrha, tömjén
    És szinte mintha szólott volna ajka:
    – Ne félj, kis hívem, Tandari Valér!


    A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár
    a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.