Kovásznai Kővér János:

Karácsonyi óhaj

Ismét jön karácsony, – nap mint nap közeleg, –
belopja melegét, – tárd ki a szívedet:
Gondold el mit tehetsz, hogy mást is hevítsen
a JÓ, mivel Téged megáldott az Isten…

Gondold el: – Erdélyben s az Alduna táján
(sőt öt világrészen) a kegyetlen ármány
Heródese üldözi szadista szeszéllyel,
– jézuskák, máriák küzdenek a téllel –
menekül a székely…

Oláh is követi… Hiszen őt is bántja
hogy megsemmisül a faboronás háza.
Földgyalú nem kimél sok-sok ősi telket, –
amit dolgos szülők egykor építettek –
se gyümölcsös kertet, – se karácsonyfákat –,
mik a kunyhók körül mostanig őrt álltak…

A zsarnok szívtelen: – széttép sok családot,
hogy elszakítsa a hű szeretet-láncot.
S hogy kegyetlenségét kifelé kendőzze, –
ha majd a nemzetek őt vonják kérdőre –
papírt írat alá: „Mi önként távozunk,
nem kényszerít senki!” (Holdkórosok vagyunk…?)

Ott hagyják a hazát, – bujdosnak világgá –
hol az anyanyelvén szólhat magyar, – oláh,
mert rabszolga munkát vállalni a télre,
egy nemzet fiának sincsen a kedvére;
és a Duna-delta megmutatta nékünk:
„félmillió hősi halott” vérén épült!

És jön a karácsony, – a tél már közeleg, –
ki fogadja be az éhező sereget?
Hová meneküljön: – a másik koldushoz,
ki alamizsnáért maga is most futkos?

*
Megnyomorították Európa szívét…
Hallgassátok meg már Kossuth üzenetét:
„Dunai államok DUNA SZÖVETSÉGE –
Igazság, Szeretet vézerljen végre –
Fogjatok össze mind: – Ne kerüljön vérbe!
Akarjátok mind a nemzetközi békét, s
egyesült erővel szerezzetek érvényt
a huszadik század Nagy Ítéletének:
„Szabadságot, Békét Kárpátok közének
s mindenütt e világ koldus, rab népének!”

Ne kelljen szenvedjen sok menekült lélek,
anyák és gyermekek, aggastyánok, vének…
Kik százezer számra beteg, – tehetetlen, –
hamvadó reménnyel, – koldus lágerekben
vergődnek nap mint nap s fájón sóhajtoznak:
mikor örülhetnek egy meleg otthonnak,
boldog karácsonynak?…

Hisz' mind úgy születtünk kicsiny emberkéknek
s akkor örvendenénk karácsony esténknek
ha nem üldöznék a sok ártatlan népet
s jutna falat, fekhely s ruha minden népnek!

Gyúljon ki a világ Nagy Karácsonyfája s
minden emberfajta égő kicsi lángja
szórjon fényt Európának is szívébe, –
érezzük melegét: – megszületett végre
az igaz, – őszinte – emberséges béke,
Szegénynek, – gazdagnak közös örömére!…

Toronto, 1988


A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár
a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.


dugo@szepi_PONT_hu