Szegedi Piaristák

    Kovásznai Kővér János:

    Karácsonyi óhaj

    Ismét jön karácsony, – nap mint nap közeleg, –
    belopja melegét, – tárd ki a szívedet:
    Gondold el mit tehetsz, hogy mást is hevítsen
    a JÓ, mivel Téged megáldott az Isten…

    Gondold el: – Erdélyben s az Alduna táján
    (sőt öt világrészen) a kegyetlen ármány
    Heródese üldözi szadista szeszéllyel,
    – jézuskák, máriák küzdenek a téllel –
    menekül a székely…

    Oláh is követi… Hiszen őt is bántja
    hogy megsemmisül a faboronás háza.
    Földgyalú nem kimél sok-sok ősi telket, –
    amit dolgos szülők egykor építettek –
    se gyümölcsös kertet, – se karácsonyfákat –,
    mik a kunyhók körül mostanig őrt álltak…

    A zsarnok szívtelen: – széttép sok családot,
    hogy elszakítsa a hű szeretet-láncot.
    S hogy kegyetlenségét kifelé kendőzze, –
    ha majd a nemzetek őt vonják kérdőre –
    papírt írat alá: „Mi önként távozunk,
    nem kényszerít senki!” (Holdkórosok vagyunk…?)

    Ott hagyják a hazát, – bujdosnak világgá –
    hol az anyanyelvén szólhat magyar, – oláh,
    mert rabszolga munkát vállalni a télre,
    egy nemzet fiának sincsen a kedvére;
    és a Duna-delta megmutatta nékünk:
    „félmillió hősi halott” vérén épült!

    És jön a karácsony, – a tél már közeleg, –
    ki fogadja be az éhező sereget?
    Hová meneküljön: – a másik koldushoz,
    ki alamizsnáért maga is most futkos?

    *
    Megnyomorították Európa szívét…
    Hallgassátok meg már Kossuth üzenetét:
    „Dunai államok DUNA SZÖVETSÉGE –
    Igazság, Szeretet vézerljen végre –
    Fogjatok össze mind: – Ne kerüljön vérbe!
    Akarjátok mind a nemzetközi békét, s
    egyesült erővel szerezzetek érvényt
    a huszadik század Nagy Ítéletének:
    „Szabadságot, Békét Kárpátok közének
    s mindenütt e világ koldus, rab népének!”

    Ne kelljen szenvedjen sok menekült lélek,
    anyák és gyermekek, aggastyánok, vének…
    Kik százezer számra beteg, – tehetetlen, –
    hamvadó reménnyel, – koldus lágerekben
    vergődnek nap mint nap s fájón sóhajtoznak:
    mikor örülhetnek egy meleg otthonnak,
    boldog karácsonynak?…

    Hisz' mind úgy születtünk kicsiny emberkéknek
    s akkor örvendenénk karácsony esténknek
    ha nem üldöznék a sok ártatlan népet
    s jutna falat, fekhely s ruha minden népnek!

    Gyúljon ki a világ Nagy Karácsonyfája s
    minden emberfajta égő kicsi lángja
    szórjon fényt Európának is szívébe, –
    érezzük melegét: – megszületett végre
    az igaz, – őszinte – emberséges béke,
    Szegénynek, – gazdagnak közös örömére!…

    Toronto, 1988


    A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár
    a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.