Szegedi Piaristák

    Lendvai István:

    Könyörgés Betlehembe

    Én Jézusom, fehérruhás kis Jézusom,
    Te minden gyermeké vagy, én tudom,
    s a Te boldogságos éjszakádon
    öröm daloljon e kerek világon,
    de légy ma részrehajló, légy egy kicsinyt
    pártoskodó is – az égi csinyt
    Atyád majd megbocsátja Teneked –
    szeresd legjobban a magyar gyereket.

    Ládd, Jézusom, oly gyermek e nép!
    Az apja is mind, dalolva lép
    eke nyomába vagy éji sírba,
    s tékozlóan, sebgyötörten, sírva
    oly tiszta, oly bolond és fehér,
    bánata bizony szebb angyalt megér,
    szebb angyalt, ezüstebb csengetyűt
    s képeskönyvbe is aranyabb betűt.

    Ládd, Jézusom, oly árva e nép!
    S a gyereke a legszomorúbb kép:
    aludni kellene habos párnán,
    s taszigálják föld vásárján,
    kék szeme démont, pokolt tanul,
    s oly űzött, mint a hóban a nyúl,
    ő a te szegény kis komolyod, –
    néki add a legszebb mosolyod.

    Én Jézusom, betlehemi kis Jézusom,
    rá sokat gondolj a fehér úton, –
    vigyél néki szabad mezőket,
    magyar dalokkal zengedezőket,
    szabad Kárpátot, székely falut,
    meleg szobát, szentképes falút,
    szelíd királyt, aki jóban van veled,
    s álmot is, mely hosszasan feled.

    Én Jézusom, fehérruhás kis Jézusom,
    minden gyermeké vagy, én tudom,
    de néki alig fénylett karácsony, –
    engedd, egyet ő is lásson!
    A más gyereke oly játszva fut,
    s néki oly hosszú még az út,
    alig élt s már annyit temetett, –
    szeresd legjobban a magyar gyereket!


    A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár
    a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.