Szegedi Piaristák

 

Nyári ügyeleti napok

Az ügyeleti napok a következőképpen alakulnak a nyári szünetben:

  • - 2018. július 4. (szerda) 9:00-13:00
  • - 2018. július 18. (szerda) 9:00-13:00
  • - 2018. július 25. (szerda) 9:00-13:00
  • - 2018. augusztus 8. (szerda) 9:00-13:00
  • - 2018. augusztus 22. (szerda) 9:00-13:00

Ezeken a napokon van lehetőség ügyintézésre.

 

Osztályozó-, javítóvizsgák időpontja:

    2018. augusztus 27-én (hétfő) 9.00 órától

 

    Mécs László:

    Karácsony

    Mesével nagy gyermekszemedben megjöttél újra szent karácsony,
    jöttél szívekbe sekrestyésnek: gyertyásan gyúljon az öröm.
    És minden oltár átkot fáklyáz, ökölbe görbül a köröm,
    vér csurran a karácsonyfákról, könny gömbölyül az új kalácson…
    Naptámadattól naplenyugatig csendőrszurony feszül az égnek:
    úgy tartják az álcsillagokkal kicifrált rongyos horizontot…
    Hol most az angyal? Az, ki régen ez éjen békeszárnyat bontott?
    Szuronyban szárny fennakadt és megfagyott ajkán az ének…
    Magányom ablakán kinézek a Krisztus-éhes éjszakába,
    a tél korán jött: kertem mélyén sok megfagyott virág-kísértet
    bólint, és zörren hófödötten, és sírnak, hogy csak félig éltek…
    A szél futkos füttyös bolondként, s rugdalja őket pajkos lába…
    A kerten túl az utcamedre: ott hömpölyög a nagy kloáka:
    árulkodóknak rothadt szíve (mint Sátán szennyes ürüléke)
    gyűlölködés, gyalázat ömlik sötéten, jaj és nincsen vége
    és árad mindent elborítóan a hosszú, a hosszú éjszakába…
    A bűzös árban mélyen bujkál a jóság szűzi borzadálya
    a tiszta szívek kagylójában, mint drága fényű gyöngyvetés…
    Úgy mennék bujdosó búvárnak s hol gyöngyöt termel szenvedés,
    mind összeszedném s Betlehembe vinném a három szent királlyal…
    A nagy kloáka ködje kormos: tudom, feljöttél, mégse látszol
    te Betlehembe hívó csillag! Úgy mennék, s merre, nem tudom…
    A pásztorokkal, vándorokkal, együgyűekkel egyúton
    csak mennék, míg elém virulna barmok között a játszi jászol.
    És mondanám: parányi jászol! te sártekének legszebb virága,
    mely tartod csöppnyi Jézusunkat, az égből csöppent tiszta mézet,
    a csillagokba nőjj csodának! Nőjj szuggeráló szent igézet,
    és csurgasd kelyhed édességét a mérgezett szívű világra!
    És szólnék: Jézus, szent mosolygás, arany bárányka, Isten csókja,
    gyöngécske harmatos kacsódat merítsd a bűzös kloákába:
    s a rothadásból rózsák lesznek, bimbóz a száradt lelkek ága,
    és földerül az Ember arca, és csókot hány a csillagokra…
    Szurony már nem szúr emberhúsba, lehullanak minden börtönrácsok,
    duruzsol mind hűlt kemence: muzsikál benne a szeretet!
    Minden szegények melegszenek, és minden rongyos gyerekek
    karácsonyfát, lovacskát kapnak és sohasemfogyó kalácsot…
    Jézuska, Isten báránykája! csinálj csodát nekünk:
    az égből dobd le a kicifrált sok csalfa fényű csillagot!
    Csillag legyen kéklő szemecskéd, szíved szórjon ránk illatot
    s az angyalajkról ellesett dal legyen testvéri énekünk!


    A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár
    a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.