Szegedi Piaristák

logo

 

EFOP-1.3.7-17-2017-00122

 

Határtalanul

 

Diákutazási program

    Négyesy Irén:

    Karácsony

    Karácsony,
    bizony –, hogy kellenél!
    Gyertyafényes malasztok,
    fehér kalácskenyér
    mit Nagymamám dagasztott,
    halk lámpa öble,
    szaloncukor édessége,
    aranydió gömbje,
    az esti béke – a lelki béke.
    Elgurult minden a múltba,
    nem a jövőbe
    s aminek értelme volt régen
    annak ma nincs értéke.
    A materiális valóság
    ronda ökle
    dörömböl a fülekbe.
    Oda a jó,
    a szép, a színes illuzió!
    Az Élet beteg lett,
    jónak hívják a Rosszat
    s a Jóság nem kell senkinek.
    Szaladgálunk,
    mint megzavart hangyaboly
    nyáron
    egy süllyedő világon.
    Az Igazság kidülledt szemekkel
    fetreng a porba',
    fojtogatja az Önkény.
    Hol van a Jóság meleg
    misztériuma?
    A lelki szépség elveszett,
    helyette halálos örvény
    kevereg.
    A Csoda – oda van! Oda.
    A holnap zsebe
    bombával tele.
    Amit oly régen
    a Sorstól
    vártam, reméltem:
    nem jött mint Érdem.
    Ferde szemszögével
    oly idegen nékem.

    De valahol fenn
    dereng már a Csillag,
    közeleg a Jászol –
    sok új jövendő Karácsony ontja
    fényeit arcomba,
    felemelem fejem
    s mielőtt elragad
    Korom pocsolyája,
    az Égi Kegyelem világot
    mozgató cérnaszála
    felránt a Magasba,
    a Lét ölén szunnyadó
    fényességes új Karácsonyokba!


    A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár
    a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.