Szegedi Piaristák

logo

 

EFOP-1.3.7-17-2017-00122

 

Határtalanul

 

Diákutazási program

    P. Pál Ödön:

    Karácsony éjjele

    Se hold, se csillag fenn az égen,
    Eltünt az éjnek méla boltja;
    A bűn a földet, mint koporsót,
    Fekete bakacsinba vonta:
    Pont sincs, hová reményevesztve
    Az ember bús szemét meressze.

    De a Sátán lát a sötétben,
    S minden gonosz fülébe hallik –
    Meghallja Heródes parancsát
    S kéngőzös szája röhejbe vonaglik:
    „Lelöktél Isten! Jó, nem bánom,
    Hát úrrá lészek e világon!”

    Szívekre vág egy kalapácsnak
    Izzó szikrát verő ütése…
    Halálosnak gondolta minden –
    És – halleluja! – mégse, mégse…
    Sőt ott, hol a szuroksötét volt,
    Kristályosan dereng a mennybolt.

    Az Úr szeme villan ki rajta:
    Nagy égő rózsa fenn az égen.
    Fényében a Három király
    Egy rozzant istállóhoz mégyen;
    És onnan, onnan gőgicsélve
    Hallatszik a kisded beszéde:

    „Azért küldött – Atyám – a földre
    Hogy minden bajnak – kútforrását
    A gonoszságot – eltöröljem”…
    Az édes hang lesujtja a Sátánt,
    De angyalkart zendít meg az égen
    S hozsannát az ember szívében!


    A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár
    a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.