Szegedi Piaristák

bolt.piarista.hu

 

Kedves szülők, kedves diákjaink!
A miniszterelnök bejelentése alapján a következő héttől kezdve új munkarendben folytatódik a tanév. Kérjük, kövessék figyelemmel az iskola honlapját és Facebook oldalát, melyeken az állami és a fenntartói előírások alapján folyamatos tájékoztatást adunk az oktatással kapcsolatban.


Szívesen várjuk visszajelzéseiket a digitális távoktatással kapcsolatosan bármilyen tapasztalatról, hogy hatékony segítséget nyújthassunk a gyerekeknek, családoknak (örömök, nehézségek, a tananyag mennyisége, a kapcsolattartás sűrűsége, gép előtt töltött idő, hogyan él a család ezzel a munkarenddel együtt, technikai nehézségek...). digitalis@szeged.piarista.hu

 

Ügyeleti napok:
Minden héten hétfőn és csütörtökön 8:00-14:00 óra között.

 

    Radványi Kálmán:

    Azt kérded, kis fiam...

    Az kérded, kis fiam, mi fáj nekem?
    Hogy a karácsony méze sem vidít fel,
    A muzsikáló angyalok zenéje,
    Égből szívekbe áradó malaszt.
    Isten békéje emberek között,
    A karácsonyfa ragyogó csodája,
    A boldog fény, a víg szent csillogás.
    A gyermekvágyak termő csodafája,
    A megvalósult álmok boldog estje
    Nem gyújtja föl bús szívem mosolyát.

    Azt kérded, kis fiam, mi fáj nekem…
    Szemem a sötét messzeségbe fúrom,
    Átnézek rajtad s boldogságodon
    S meglátok minden bánatot, nyomort.
    És hallom a magyar hegyek nyögését,
    A magyar égnek omló roskadását,
    És sír bennem a magyar árvaság.
    Látó szemem ma vándorútra kel,
    Bocsásd meg nékem, édes kis fiam,
    Az égő könnyet, mely fejedre hull,
    S a sötét felhőt a homlokomon.
    Fájó szívemnek néma zokogását,
    Lelkem megosztott fájó csonkaságát
    Bocsásd meg nékem, édes kis fiam.

    A székely hegyek puha hópalástján
    Árva kis házak négy fala között
    Rab lélek gunnyaszt. Szárnyait kitépték,
    Öröme félénk és bátortalan.
    Erdély fölött egy nagy korbács suhog,
    Magyar vér serked minden vad ütésén,
    S én érzem a korbácsnak szégyenét.
    Bárhová sujt le ólmos ostora
    Engem talál s a lelkem megvonaglik.
    Fáj bennem minden megfojtott magyar szó.
    Holt gondolatok a vágyak temetőjén
    Zokogva járok s nem tudok örülni.

    Az kérded, kis fiam, mi fáj nekem…
    Kárpátok gyásza, Garam csobogása,
    A Tátra fáj és Kassa ékessége,
    A multat néző néma várromok,
    S a jelen romja – csonka életünk.
    Idegen lábak gőgös dobbanása,
    Idegen ajkak vidámsága fáj…

    És fáj bennem ma minden szenvedés:
    A kenyértelen asztalok keserve,
    Az anyák könnye, apák küzködése,
    Sírásra görbült édes gyermekajk,
    Odvakban gubbasztó karácsonyok…
    Minden magyar gond nyomja lelkemet…
    Édes fiam, ez fáj nekem, Ezért
    Ül könnyű szememben szent karácsony estén.


    A szöveg eredete a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár
    a magyarnyelvű keresztény irodalom tárháza.